Nyírpazony község önkormányzata
Nyírpazony község önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A község területén már a bronzkorban is éltek emberek. A Jósa András Múzeum több száz tárgyat õriz itteni ásatásokból. Még 1970-ben is fordított ki egy mélyenszántó eke - gazdagon díszített - bronz baltát. A különbözõ korokból származó leletek annak bizonyítékai, hogy ez a hely mindig lakott volt. A honfoglalás idejébõl egy ezüstberakásos kengyel került elõ, mely különlegesen szép díszítése miatt a millecentennáriumi országos kiállításon is szerepelt. A honfoglaló magyarok szlávokat találtak itt. Valószínûleg tõlük ered a település elnevezése. Pagony, pazony, mocsaras területet jelent. /Feltehetõen a mai szlovák fõváros is így kaphatta nevét.) Ez a vidék ugyanis a Nyírség vizeinek múlt századi lecsapolásáig vadvizekben, mocsarakban bõvelkedõ terület volt. Más vélemények is vannak a név eredetérõl, mivel a különbözõ korokban más-más alakban található leírva. (Pozdum, Posdom stb.) Érdekes módon az õslakosok között egyaránt találhatók Pazonyi és Pozsonyi nevûek. A község neve elõször 1282-ben fordul elõ - latin nyelvû szövegben - Pason formában. Erre több dokumentum is hivatkozik a levéltárakban. Az eredeti pápai tizedjegyzék a leleszi káptalan, mint hiteles hely birtokában volt. Onnan - a szerzetesrendek feloszlatásakor - a jászói prépostsághoz került. Innen ismeretlen idõben Prágába vitték, hol már nem lelhetõ fel. A késõbbi korokból sok írásos emlék maradt. Ezek közül néhány érdekesség: A tatárjáráskor két község volt, Kis-Pazony és Nagy-Pazony. Mindkettõt felégették. Ez a terület, a földcserék miatt, ma Oroshoz tartozik, az úgynevezett Várrét. Egyes kutatók ezen a részen földvár maradványait vélik felfedezni és ez szerepel a máig élõ szájhagyományban is. (Oros egyébként a honfoglaló Oros vezértõl kapta nevét). A felégetés után a megmaradt lakosság, a kissé magasabban fekvõ mai helyre települt, hol templomot is építettek. A pontos évszám nem ismert, de azt már írásos emlékek bizonyítják, hogy 1440-ben husziták szállták meg a falut és a templomot is elfoglalták. A kórus mellvédjén cseh nyelvû feliratot is hagytak, melyre az idõsebbek még emlékeznek. Sajnos az ezerkilencszáz-harmincas években ezt lefestették, de bármikor restaurálható. Ezt a mai református templomot a múlt században a katolikusok is használták. Ebben kötöttek házasságot 1848. február 24-én Blaha Lujza szülei: Reindl Sándor és Ponti Aloisa, mindketten pazonyi lakosok. Az anyakönyvi bejegyzés az orosi plébánián megtalálható. A község rendezésekor szép park létesült a templom elõtt és itt kialakított új utcát Blaha Lujzáról nevezték el. Volt a községben - egymás után - több görög szertartású fatemplom (Egyes vélemények szerint már a honfoglalók is találtak itt fatemplomot). Ezek sorra leégtek, az utolsó kivételével, melyet 1934-ben bontottak le. Az idõsebbek még emlékeznek rá. Batári László festõmûvész szép képe is megörökítette. A körülötte lévõ temetõben voltak a pazonyi Elek család sírboltjai, sajnos már a temetõ nyomai sem lelhetõk fel. Az Elek család két kúriát is épített a faluban, melybõl egy a mai református parókia. Építési stílusa törökkori szokásokra utal. (Alap nélkül vízszintes gerendákra épült, nagyméretû vályogok, a falazatban vízszintesen elhelyezett gerendák stb.). Elek Ferenc 1819-ben született a községben. A kassai katonai iskola elvégzése után hamar kapta az egyre magasabb rendfokozatokat. A szabadságharcban már alezredes. A leveretés után bujdosott egy ideig, de elfogták és 15 évi várfogságra ítélték. Késõbb kegyelmet kapott, de nem tért vissza a községbe, Hajdúdorogon halt meg. Itt született 1829-ben Színi Sámuel tanító és Márczy Klára gyermekeként Színi Károly tanító, késõbb író, költõ, lapszerkesztõ, néprajzkutató. Õ volt az elsõ magyar nyelvû énektankönyv társszerzõje. A szabadságharc után Budára költözött és itt tevékenykedett. Táncsics Mihály és Tompa Mihály baráti köréhez tartozott, Gyula fiának, ki szintén jeles író lett, Táncsics Mihály volt a keresztapja.
1848-ban sokan álltak a községbõl a szabadságharc zászlaja alá. Ennek leverésére érkezett cári csapatok 1849-ben a "Nagyhegyen" táboroztak. (Szeles domb - ma itt van a Szabadidõ központ, melyet egy újságíró tájékozatlansága miatt ma Kabalási dombként emlegetnek.). A szabadságharcosok itt ellopták a hadipénztárt és valószínûleg elásták. A cári katonák ezért feldúlták a községet, de a pénzesládát nem találták meg. A katonák zsold nélkül nem akartak tovább menni. Lovas futár Kievbõl hozott utánpótlást. A lakosság, mintegy száz évig, ásott a kincs után, némelyhelyen sok lyuk van a földben. Innen ered a Lyukas hegy elnevezés is. 1904-ben itt született Kovács Mária festõmûvész, aki 1945-ig Temesvárott, majd Debrecenben élt. 2001-ben halt meg. Egy másik festõ is a község szülötte: Batári László. Õ kiváló mûvész, majd érdemes mûvész kitüntetést is kapott. A képzõmûvészeti fõiskola elvégzése után Budapesten telepedett le. 1996-ban, halál elõtt 10 nappal a Köztársaság Ezüstkeresztje kitüntetést érdemelte ki. Itt született Kovács Miklós céllövõ olimpiai bajnok és Kató Mihály a thai-box világbajnoka. Az oktatás a régi századokban a templomokban folyt. Ezt a lelkészek végezték. Az 1600-as évekbõl már tanítói lakásos épületekrõl is vannak emlékek. Egy ilyen épületet az 1950-es évek végén bontottak le. (Árpád u. 77.) Az építési stílus, a téglák jelzése és a faanyag állapota, mintegy 300 évesre tették az épületet. Ez volt a legrégebbi iskolaépület. Mellette épült 1927-ben az "új" református iskola. A régi görög katolikus templommal szemben volt a tanítói lakásos iskola. Azt 1961-ben bontották le. Az "új" iskola, tanítói lakással 1926-ban épült. Az ötvenes években a lakást is tanteremmé alakították, majd 1958-ban - társadalmi munkával - két tanterem, nevelõ szoba, iroda épült hozzá. Folytatólagosan épült hozzá egy egységet alkotva 1984-ben a tornatermes, emeletes iskola.
Római katolikus iskola - bérelt épületben 1933-ban kezdte meg mûködését a községben és a görög katolikus iskolával közös szervezetben, az államosításig 1948-ig állt fenn. Az óvoda - szintén bérelt épületben - 1933-ban kezdte tevékenységét. 1934-ben felépült Liptay Jenõ földbirtokos költségén, meghalt kislánya emlékére "Olga Óvoda", mely többszöri bõvítés után ma öt foglalkoztató teremmel, 300 adagos korszerû konyhával és az iskolai napköziseket és felnõtteket befogadó 160 férõhelyes étteremmel egészült ki. Napjainkban az "Aranyalma" nevet viseli. Mûvelõdési ház nincs a községben. A harmincas évektõl volt gazdakör, majd 1945-tõl mûvelõdési otthon, de összedõlt. Az újjáépítése nem történt meg. Azóta az iskola ad helyet a közmûvelõdésnek. Több öntevékeny mûvészeti csoport is van a községben, legrégibb az 1955-ben alakult nívódíjas népdalkör. A régi görög katolikus templom helyett 1936-ban 300 férõhelyes új épült.
Ivancsó Dénes, népmûvelõ-tanár írásai nyomán
Üzleti ajánlat:
Minden jog fenntartva 2024©