Penészlek község önkormányzata
Penészlek község önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Elsõ, kétes említései 1215-bõl és 1219-bõl származnak. Biztos adat csak 1327-bõl van reá, a szomszéd helyek határjárásai során említik az e helyrõl elnevezett birtokos családot. Úgy tûnik, hogy a kisbirtokos nemesi család a XV. század-ra kihalt.
1422-ben Álmosdi Csire János kapta meg királyi adományként. Õ sem sokáig bírta, mert 1455-ben Kenderesi János és Kendi László kapta meg.
A XVI. század végén Lónyay László birtoka, de a Rákócziaknak is volt joga hozzá, mert 1607-ben Rákóczi Zsigmond megerõsítette az 1585-ben Lónyaynak adott királyi adományt.
1647-ben a törökök feldúlták, és 1675-ben – legalábbis egy része – még pusztán állott. Ekkor már nagyobb részét Lónyay Mária révén gr. Csáky István bírta, a Csáky – örökség a század végén br. Palocsay Istvánné Csáky Borbálával a Palocsayakra, majd a Károlyiakra szállott.
A Károlyiak még egy korábbi királyi adománylevéllel a Rákóczi-részekre is igényt tarthattak.
A XVIII. század végén a Rhédey család mellett a máriapócsi bazilita rend, a gr. Keglevich, a Winkler és Bernáth család volt a földesura, mind királyi adomány révén. Birtokosai kárpát-orosz telepesekkel népesítették be.
A jobbágyfelszabadulás körül 1096 lakosa volt.
Határába olvadt be az 1507-ben említett Mácsatelke és Tóttelke, de a határnevek már kivesztek az emlékezetbõl.
A település már a XIII. század elõtt kialakult. Neve a Váradi Regestrum-ban szerepel elõször, 1215-ben. A XIV. század-ban a kisnemesi Penészleki család, a XV. század-ban az Álmosdi Csire János és László és más családok a birtokosai.
Fekvésénél fogva a középkorban négy megyéhez tartozott: Középszolnok, Bihar Szatmár és Szabolcs vármegyékhez.
1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelem Rhédey Ferencnek adományozta.
A XIX. század elején birtoka volt itt a máriapócsi Bazilita- rendnek, késõbb a gróf Keglevich, Bernáth, Irinyi és Winkler családoknak.
Penészlek középkori lakossága túlnyomórészt magyar volt, de mellettük szláv származásúak is éltek a faluban. A késõbbi századokban jelentõs számban telepedtek be rutének.
Az 1773. évi összeírás rutén falunak említi. A rutének Munkács vidékérõl jöttek Kosztovics Tódor vezetésével. A lakosok anyanyelvüket sokáig megõrizték, az 1964. évi gyûjtés idején még találkoztak ruténul tudó idõs emberekkel.
A Penészlek falunév szláv eredetû, de nem lehetetlen, hogy a pleso, " tó " jelentésû szóból képzett Plesbnik-ból ered, mert a falu határában több nagy tó volt / Hosszú-víz, Mohos, Pecés-rét, Veres-rét /.
Penészleket 1919-ben csatolták Szabolcs vármegyéhez, azelõtt a Nagykárolyi járás része volt.
1924-tõl a Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyesített vármegyék Mátészalkai járásához tartozott.
1938–1945 között a Szatmár vármegyei Nagykárolyi járáshoz sorolták.
1945–1950 között a megyék közötti terület- átcsatolások következtében Szabolcs vármegyéhez került.
1971 után a tanácsrendszer bevezetésével önálló tanácsú község lett.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása
Penészlek a Dél-Nyírségben, Nyíregyházától mintegy 67 km távolságra, a román határ mentén található település. A 471-es útról Nyírbátornál leágazó alsórendû úton közelíthetõ meg. A legközelebbi vasútállomás a Debrecen-Mátészalka útvonalon Nyírbátor.
Éghajlata a mérsékelten hûvös és a mérsékelten meleg határán van. Az évi napsütéses órák száma mintegy 2000 óra, a középhõmérséklet 9,6–9,8 °C, a csapadékösszeg 560–590 mm. Az uralkodó szélirány az ÉK-i.
Erdõtársulásaira az akác a nemes nyár és a fenyõ jellemzõ: kisebb területet borítanak a tölgyesek, a lágy lombúak és a hazai nyárak. Növénytársulásait fõként homokpuszta-rétek, magyar kökörcsin, réti angelica alkotják. Talaja futóhomok, humuszos homok és lápos réti talajok.
Minden jog fenntartva 2024©