Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Képtár,levéltár,kiállítások(állandó és idõszakos).
Céginformáció:
A Magyar Zsidó Múzeum feladata a Magyarországon régóta honos zsidóság múltjának õrzése, történeti, vallási és kultúrtörténeti emlékeinek gyûjtése, rendszerezése és bemutatása.
Már az 1884-es Magyar Ötvösmû Kiállításon is bemutattak zsidó kegytárgyakat, majd az 1896-os millenniumi kiállítás egyházmûvészeti részén nagy visszhangot keltve szerepeltek a magyarországi zsidóság mûkincsei. Ezután merült fel egy állandó zsidó kiállítás gondolata, amely Magyarország területérõl összegyûjtené, s ezzel megmentené az esetleges pusztulástól az értékes zsidó kegytárgyakat, a vallási és a mindennapi élet használati tárgyait, valamint a tematikusan ide kötõdõ mûvészeti alkotásokat. Az ezredéves ünnepségek után Szabolcsi Miksa és Büchler Sándor kezdeményezésére az egész országban megindult a gyûjtés, de csak 1909-ben alakult meg egy bizottság a Múzeum létrehozásának elõkészítésére.
Egy 1913-ban kibérelt Hold utcai lakásban már egy évvel a hivatalos megnyitó (1916) elõtt, 1915-ben meg lehetett tekinteni az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) felügyelete alá tartozó gyûjteményt, amely a lelkes adományozóknak köszönhetõen folyamatosan gazdagodott.
1929-ben a Hold utcából át kellett költözni a Wesselényi utcai zsidó polgáriba, majd onnan 1931-ben a Zsidó Múzeum mai épületébe. A Múzeum a Ludwig Förster-tervezte Dohány utcai zsinagógához hasonló stílusban épült, Vágó László és Faragó Ferenc tervei alapján, a Pesti Izraelita Hitközség telkén (Herzl Tivadarnak, a politikai cionizmus megalapítójának szülõháza helyén).
1932-ben nyílt meg az új Múzeum. A politikai helyzet miatt, az addigi gyûjtési és megõrzési célok mellett fontos motiváció volt a zsidóság magyarországi múltjának bemutatása. Ennek megfelelõen az elsõ terem a magyarországi zsidósággal kapcsolatos, a második a magán-régiségeket, a harmadik pedig a szertartási tárgyakat mutatta be. A második emeleten a tervezett könyvtár helyett történelmi arcképcsarnokot rendeztek be. Sajnos az intézmény anyagi gondokkal küszködött, s vásárlásra nem volt pénz, csak adományokból lehetett a Múzeumot fenntartani. Az adományozók emlékét õrzik az elsõ emelet színes üvegablakai.
Az 1930-as évek végén a mûvésznyomor enyhítésére a mûvészeket támogató szervezeteket alapítottak, amely bemutatkozási lehetõséget kínált a korlátozó intézkedések miatt máshol kiállítani, fellépni nem tudó mûvészeknek.
Az 1938-as emancipációs kiállítás célja az volt, hogy bemutassa az 1867-ben meghozott emancipációs törvény politikai és szellemi környezetét, valamint a folyamatos magyar és zsidó kapcsolatot. Ám az antiszemitizmus híveit sem a dokumentumok, sem a tárgyi bizonyítékok nem tudták meggyõzni, még IV. Béla kiváltságlevele és II. József rendeletei sem.
A Múzeum 1939-ben kiállítási lehetõséget nyújtott a legnagyobb zsidó mûvészeknek; szerepeltek itt például a festõ Ámos Imre, Perlrott-Csaba Vilmos és a Perlmutter Izsák-hagyaték mûvei, valamint a szobrász Bokros-Birmann Dezsõ alkotásai.
A Múzeum fontos szerepet játszott az õskutatásban, mivel az itt összegyûjtött adatok_uj alapján meg lehetett állapítani a 100 éves honosságot, amely az ugyanebben az évben hozott választójogi törvény rendelkezései miatt vált szükségessé, s amely (ekkor még) életmentõ is lehetett.
1942-ben, a katasztrófa bekövetkezése elõtt a Magyar Nemzeti Múzeum lelkiismeretes munkatársai (dr. Bárányné Oberschall Magda és Tápai Szabó Gabriella) segítségével a gyûjtemény legértékesebb mûtárgyait és kegytárgyait ládákban sikerült elrejteni a Nemzeti Múzeum pincéjében (s ezek késõbb sértetlenül visszakerültek a Zsidó Múzeumba). A történelmi dokumentumok közül a régi okleveleket egy bank széfjében helyezték el, de ezek sajnos eltûntek vagy elpusztultak. A háború alatt az épület biztosított kapcsolatot a Pesti Gettó és a külvilág között, több ember menekült el rajta keresztül 1944-ben.
A háború után, 1947-ben újra megnyílt a Múzeum, amely 1949-tõl Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyûjtemény néven mûködött. Több kiállítást szerveztek akkor (pl.: Zsinagógamûvészet, vagy A Széder mûvészete címmel). Eközben állandó volt a pénzhiány, s az épület olyan rossz állapotba került, hogy egy idõre be kellett zárni.
1963-94-ig dr. Benoschofsky Ilona vezetésével folyt a munka. Az 1970-es évektõl csupán az állandó judaika-kiállítás volt látható az elsõ emeleten, bemutatva a Szombatot, a zsidó ünnepeket, a zsidó élet hétköznapjait, valamint a magyarországi Holocaustot.
1993-ban betörtek a Múzeumba és a legtöbb kiállított mûkincset elrabolták. Hála a Teremtõnek, ezeket csodával határos módon sikerült külföldön megtalálni, és visszahozni a közben teljes egészében renovált Múzeumba. 1995 áprilisában nyitották meg az újjávarázsolt épületet.
Elkészültek a második emeleti nagy kiállítóterek, ahol azóta idõszaki kiállítások láthatóak. Tárlat mutatta be a kortárs zsidó képzõmûvészetet, létrejöttek történeti hologram-, néprajzi és szociofotó-kiállítások. A cionizmus évfordulóját és a Dohány utcai zsinagóga újjáavatását szintén kiállításokkal ünnepeltük meg, megemlékeztünk a varsói gettóról, de építészet- és filmtörténeti kiállítások is született a falaink között, valamint igen nagy sikerû nemzetközi festészeti kiállítások.
Üzleti ajánlat:
Képtár,levéltár,kiállítások(állandó és idõszakos)
A Magyar Zsidó Múzeum feladata a Magyarországon régóta honos zsidóság múltjának õrzése, történeti, vallási és kultúrtörténeti emlékeinek gyûjtése, rendszerezése és bemutatása.
Már az 1884-es Magyar Ötvösmû Kiállításon is bemutattak zsidó kegytárgyakat, majd az 1896-os millenniumi kiállítás egyházmûvészeti részén nagy visszhangot keltve szerepeltek a magyarországi zsidóság mûkincsei. Ezután merült fel egy állandó zsidó kiállítás gondolata, amely Magyarország területérõl összegyûjtené, s ezzel megmentené az esetleges pusztulástól az értékes zsidó kegytárgyakat, a vallási és a mindennapi élet használati tárgyait, valamint a tematikusan ide kötõdõ mûvészeti alkotásokat. Az ezredéves ünnepségek után Szabolcsi Miksa és Büchler Sándor kezdeményezésére az egész országban megindult a gyûjtés, de csak 1909-ben alakult meg egy bizottság a Múzeum létrehozásának elõkészítésére.
Egy 1913-ban kibérelt Hold utcai lakásban már egy évvel a hivatalos megnyitó (1916) elõtt, 1915-ben meg lehetett tekinteni az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) felügyelete alá tartozó gyûjteményt, amely a lelkes adományozóknak köszönhetõen folyamatosan gazdagodott.
1929-ben a Hold utcából át kellett költözni a Wesselényi utcai zsidó polgáriba, majd onnan 1931-ben a Zsidó Múzeum mai épületébe. A Múzeum a Ludwig Förster-tervezte Dohány utcai zsinagógához hasonló stílusban épült, Vágó László és Faragó Ferenc tervei alapján, a Pesti Izraelita Hitközség telkén (Herzl Tivadarnak, a politikai cionizmus megalapítójának szülõháza helyén).
1932-ben nyílt meg az új Múzeum. A politikai helyzet miatt, az addigi gyûjtési és megõrzési célok mellett fontos motiváció volt a zsidóság magyarországi múltjának bemutatása. Ennek megfelelõen az elsõ terem a magyarországi zsidósággal kapcsolatos, a második a magán-régiségeket, a harmadik pedig a szertartási tárgyakat mutatta be. A második emeleten a tervezett könyvtár helyett történelmi arcképcsarnokot rendeztek be. Sajnos az intézmény anyagi gondokkal küszködött, s vásárlásra nem volt pénz, csak adományokból lehetett a Múzeumot fenntartani. Az adományozók emlékét õrzik az elsõ emelet színes üvegablakai.
Az 1930-as évek végén a mûvésznyomor enyhítésére a mûvészeket támogató szervezeteket alapítottak, amely bemutatkozási lehetõséget kínált a korlátozó intézkedések miatt máshol kiállítani, fellépni nem tudó mûvészeknek.
Az 1938-as emancipációs kiállítás célja az volt, hogy bemutassa az 1867-ben meghozott emancipációs törvény politikai és szellemi környezetét, valamint a folyamatos magyar és zsidó kapcsolatot. Ám az antiszemitizmus híveit sem a dokumentumok, sem a tárgyi bizonyítékok nem tudták meggyõzni, még IV. Béla kiváltságlevele és II. József rendeletei sem.
A Múzeum 1939-ben kiállítási lehetõséget nyújtott a legnagyobb zsidó mûvészeknek; szerepeltek itt például a festõ Ámos Imre, Perlrott-Csaba Vilmos és a Perlmutter Izsák-hagyaték mûvei, valamint a szobrász Bokros-Birmann Dezsõ alkotásai.
A Múzeum fontos szerepet játszott az õskutatásban, mivel az itt összegyûjtött adatok_uj alapján meg lehetett állapítani a 100 éves honosságot, amely az ugyanebben az évben hozott választójogi törvény rendelkezései miatt vált szükségessé, s amely (ekkor még) életmentõ is lehetett.
1942-ben, a katasztrófa bekövetkezése elõtt a Magyar Nemzeti Múzeum lelkiismeretes munkatársai (dr. Bárányné Oberschall Magda és Tápai Szabó Gabriella) segítségével a gyûjtemény legértékesebb mûtárgyait és kegytárgyait ládákban sikerült elrejteni a Nemzeti Múzeum pincéjében (s ezek késõbb sértetlenül visszakerültek a Zsidó Múzeumba). A történelmi dokumentumok közül a régi okleveleket egy bank széfjében helyezték el, de ezek sajnos eltûntek vagy elpusztultak. A háború alatt az épület biztosított kapcsolatot a Pesti Gettó és a külvilág között, több ember menekült el rajta keresztül 1944-ben.
A háború után, 1947-ben újra megnyílt a Múzeum, amely 1949-tõl Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyûjtemény néven mûködött. Több kiállítást szerveztek akkor (pl.: Zsinagógamûvészet, vagy A Széder mûvészete címmel). Eközben állandó volt a pénzhiány, s az épület olyan rossz állapotba került, hogy egy idõre be kellett zárni.
1963-94-ig dr. Benoschofsky Ilona vezetésével folyt a munka. Az 1970-es évektõl csupán az állandó judaika-kiállítás volt látható az elsõ emeleten, bemutatva a Szombatot, a zsidó ünnepeket, a zsidó élet hétköznapjait, valamint a magyarországi Holocaustot.
1993-ban betörtek a Múzeumba és a legtöbb kiállított mûkincset elrabolták. Hála a Teremtõnek, ezeket csodával határos módon sikerült külföldön megtalálni, és visszahozni a közben teljes egészében renovált Múzeumba. 1995 áprilisában nyitották meg az újjávarázsolt épületet.
Elkészültek a második emeleti nagy kiállítóterek, ahol azóta idõszaki kiállítások láthatóak. Tárlat mutatta be a kortárs zsidó képzõmûvészetet, létrejöttek történeti hologram-, néprajzi és szociofotó-kiállítások. A cionizmus évfordulóját és a Dohány utcai zsinagóga újjáavatását szintén kiállításokkal ünnepeltük meg, megemlékeztünk a varsói gettóról, de építészet- és filmtörténeti kiállítások is született a falaink között, valamint igen nagy sikerû nemzetközi festészeti kiállítások.
Képtár,levéltár,kiállítások(állandó és idõszakos).
Minden jog fenntartva 2024©