Vasvár város önkormányzata
Vasvár város önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A régészeti leletek tanúsága szerint a mai város területén már a kõkorszak óta élnek emberek. A Vasi Hegyhát szélén fekvõ, Rába árterületébõl kiemelkedõ terasz a kezdetektõl fogva alkalmas hely volt az emberi település kialakulásához. A város határában található jelentõs emlék az a földsánc, amely amely a nyugatra emelkedõ dombtól egyenesen dél felé húzódik és a nyugatról történõ támadás ellen védte a települést. A sáncot általában római eredetûnek tartják, azonban a honfoglalás utáni építése sem kizárt. A római korból származó itt talált vaskohók arra engednek következtetni, hogy Vasváron már ekkor jelentõs vasfeldolgozó tevékenység folyt. A rómaiak Castrum Ferrumnak nevezték az itteni várukat – a magyar városnév ennek pontos megfelelõje. Római kori vaskohóra bukkantak a volt domonkos-rendház udvarán is. A római idõkben fontos út vezetett innen Aquincum felé. A vas jelentõségét a honfoglaló magyarok is ismerték, ezért itt alakították ki az ország egyik nagy vastermelõ központját. Erre világosan utal az az 1226-ból származó oklevél, mely szerint a pannonhalni monostor kovácsai a vasat rendszeresen Vasvárról hozatták. A fontos vastermelõhely õrzésére vélhetõen már a 10. században megépült az a földvár, amely körül a késõbbi város kialakult. Ez a vár valószínûleg a domonkosok templomától északra feküdt és mintegy 300 m átmérõjû lehetett.
A Szentgotthárdra menõ úttól délre emelkedõ Kövecses-hegyen épült fel a település elsõ temploma , mely Vasvár ispánsági székhellyé válása után elõbb plébánia, majd esperesi templom lett. A vármegyerendszer kialakítása során Vasvárt Szent István király ispánsági központtá és megyeszékhellyé emelte. A régi templom helyett vélhetõen a 12. században épült fel a háromhajós román stílusú Szent Mihály templom, mely a társaskáptalan székhelye lett. A 13. században a káptalan szolgálófalujaként a templom körül kialakult a ma a központtól délre fekvõ Szentmihályfalva, majd az északra fekvõ Zsidófölde falu is. Így lényegében kialakult a középkori város szerkezete.
A városba a 8-as fõút felõl bevezetõ útA tatárjárás Vasvárt sem kímélte meg, és bár egy oklevél szerint 1242 februárjában még a magyar kézen maradt várak közé tartozott, késõbb a tatárok elpusztították. A tatárjárás utáni években épült fel a földvár sáncain belül a domonkosok koragótikus temploma és kolostora. V. István király 1270. november 21-én Vasváron tartózkodott és a várjobbágyokkal megyei közgyûlést tartott. A város 1279-ben IV. László királytól kiváltságokat kapott. 1310-ben Vasvárt a németek foglalták el és csak 1311-ben sikerült a Henrik bán fia János vezette megyei nemesi seregnek kiverni õket a városból, miután a káptalani templomot rájuk gyújtották. A várost védõ erõdrendszer a 14. század elejére készült el teljesen. Ekkor épült a domonkos templomtól délre a Szent Erzsébet kápolna, majd 1342-re felépült a Nagyboldogasszony templom is. A 14. század közepére Vasvár már igazi város, közigazgatási, kereskedelmi és kulturális központ, polgárai öntudata, gazdasági befolyása egyre növekedett, népes vásárai voltak. A várost a polgárok áltak választott bíró és 12 esküdt irányította. A polgárok befolyását jelezte, hogy Zsidófölde birtokáért a káptalannal szemben is felléptek és a város és a káptalan közötti per még Luxemburgi Zsigmond idejében is tartott,végül 1416-ban megegyezéssel zárult.
Vasvár fõtereA város lendületes fejlõdése nyomán az Árpád-kori földvár fokozatosan áldozatul esett a terjeszkedésnek, a 15. századra már csak csekély maradványai látszottak. A földvár helyett már korábban a káptalani templom körül alakult ki erõdítmény és a század elején felépült a Szent Margit plébániatemplom is. A vastermelés erre az idõre már háttérbe szorult és a város ipara elsõsorban a malomiparra támaszkodott. Számos malom mûködött a környezõ vízfolyásokon, elsõsorban a Rábán és a Csörnöcön. A város életében jelentõs változást jelentett, hogy 1423-ban a szabadságjogokkal rendekezõ királyi város a Gersei Petõ család tulajdona lett és ezzel földesúri mezõvárossá vált. 1462-ben a Széchy családdal keletkezett viszályban a város egy része leégett, 1479-ben pedig a török portyázók érték el a Vasvár környékét. 1490-ben I. Miksa császár serege ostromolta, de bevenni nem tudta a várost. A 16. században a török fokozatos elõretörésével Vasvár életében is hanyatlás következett be. 1576-ban a városba behatoló és fosztogató német katonaságot a lakosság megtámadta és kiûzte, az erõsítéssel visszatérõ németek bosszúból felgyújtották a várost. 1577-ben az állandó zaklatások miatt a domonkos szerzetesek elhagyták Vasvárt, 1578-ban pedig az országgyûlés elrendelte a káptalan Szombathelyre költözését. Ezzel Vasvár tulajdonképpen megszûnt megyeszékhely lenni.
1599-ben ismét a portyázó török pusztította a települést, elsõsorban Szentmihályfalva jobbágyait érték nagy károk. A 16. század végén Vasváron mindössze 35 jobbágytelek volt, a régi város területe jelentõsen csökkent, egész utcák szûntek meg a pusztítások és lakosság elvándorlása következtében. Egyre gyakoribbá váltak a török rajtaütések. 1646-ban a egy török csapat újra feldúlta a várost, ezúttal a káptalan házait érték nagy károk. 1663-ban császári sereg szállta meg a várost, majd 1664-ben hatalmas török sereg vonult át a településen a házakat felégetve. A vesztes szentgotthárdi csata után a török sereg táborozott itt, a város maradék lakossága a Rábán túlra menekült. Itt kötötték meg a magyarok számára hátrányos következményekkel járó vasvári békét.
A templom román kori kapujaA század utolsó harmadában viszonylagosan békés idõszak következett, a lakosság fokozatosan visszaszivárgott, sõt új telepesek is érkeztek, a város templomai, kolostora és vára azonban romokban állt. A török veszély megszüntével azonban a város várt gyors fejlõdése elmaradt, melyben közre játszott, hogy polgárai régi kiváltságaikat nem kapták vissza, sõt 1699-ben a megyegyûlés jobbágyi szolgálatokra kötelezte õket. Ráadásul még a török harcokat követõen hatalmas tûzvész pusztított el mindent, ami még a régi városból megmaradt. Ezzel egyszersmind a régi település szerkezete is megszûnt létezni és a 18. század közepére az újjáépítés után már teljesen más képet mutatott a város, mint azelõtt. Ekkor alakult ki a mai városszerkezet. A templomok közül a Szent Kereszt kolostort és templomot, valamint a Nagyboldogasszony templomot építették újjá, míg a káptalan Szent Mihály temploma romokban állt. Állt még a régi vármegyeháza és a prépost háza is. 1734-ben a Gersei Petõ család birtokait a Festetich család vette meg és rögtön hosszú pereskedésbe kezdett a káptalannal a birtokok elosztása tekintetében. A pernek 1776-ban lett vége, az ítélet újra felosztotta a várost a földesúr és a káptalan között. 1746-ban a népességösszeíráskor Vasváron 38, Zsidóföldén 25, Szentmihályfalván 26 családot írtak össze. A Batthyány-vizitáció adatai szerint 1758-ban összesen 1185 lakos élt a városban, míg 1787-ben 1397 volt a lakosság száma. 1830-ban még mindig csak 1444 lakosa volt a városnak. Városi rangját 1986-ban kapta vissza.
Üzleti ajánlat:
SGaléria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása
Minden jog fenntartva 2024©