Olaszfalu község önkormányzata
Olaszfalu község önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Olaszfalu Nyugat-Magyarországon, a Közép-dunántúli régióban, azon belül Veszprém megyében, a Bakony hegységben a 82. számú fõútvonal mentén fekszik. Veszprém városától 20 km-re, a szomszéd megye központjától, Gyõrtõl 60 km távolságra van. A Balatontól 35 km-re, míg Budapesttõl 120 km-re található.
A Veszprém-Zirc közötti fõútvonalon közvetlenül Zirc elõtt rövid bekötõ út vezet a faluba. Zirctõl a "Bakony fõvárosától" való távolsága mindössze 3 km.
A táj jellege karsztos hegyvidék. A község átlag 400 m-es magasságban fekszik. Olaszfalut szép fekvése és a Bakony szívében való elhelyezkedése miatt gyakran keresik fel a kirándulók. A turisztikai szempontból nevezetes Zirc, Bakonybél, Csesznek a községbõl könnyen megközelíthetõ. Olaszfalu éghajlata meglehetõsen változatos. A Bakony magashegyei útjában állnak az északnyugatról érkezõ hûvös és párás szeleknek, és azokat fölemelkedésre kényszerítik. A magasban lehûlt levegõ bõ csapadékkal árasztja el az egész Bakony területét. Ebbõl következik, hogy nyáron több az esõ és hûvösebb van, mint más vidéken. A lenyelt víz a hegység lába felé húzódik, és ott bõvizû karsztos forrásokban tör a felszínre. A község belterülete 111 ha-t, külterülete 5003 ha-t foglal magában. Irtásföldjein szántók, legelõk, rétek találhatók. Talaja hegylábi hordalék, agyagos üledék, s részben mezõségi.
A község története
A község õskoráról keveset tudunk. A kõkorszakból kõeszközök, a római korból ezüstpénzek, vaslándzsák maradtak fent. A honfoglalás idején a mai községtõl délkeletre lévõ Köveskút környékén falu állt, amely a török korig folyamatosan lakott maradt. Eredeti lakói szlávok voltak.
Olaszfalu Árpád-kori alapítású község. A falu nevének eredete: III. Béla király 1182-ben Franciaországból cisztercita szerzeteseket telepített Zircre, akinek két jobbágyfalut adományozott, Sault (a mai Sólyt) és egy másik ismeretlen nevû falut (ez lehetett a mai község határában lévõ Kõkút és ennek környéke). A szerzetesekkel francia (vallon) kõfaragók és más mesteremberek is jöttek.
Mivel a délszlávok (a Kõkút eredeti lakói) nyelvében a francia "vlaszi", ebbõl a vallonok telepe Ulaszi, majd Olaszi és végül Olaszfalu lett. Elsõ írásos emlékünk 1488-ból származik, amelyben a falut "Olaszfalwa-nak" írták. A szlávok és a vallonok is idõvel elmagyarosodtak, beolvadtak az itt letelepedett honfoglalók utódai közé.
A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult, az elnéptelenedett területre svábokat, frankokat, burgundiaiakat és morvákat telepítettek.
1720-1750 táján Sziléziából, Vesztfáliából és Passau környékérõl jöttek telepesek, akiknek a vadont lépésrõl-lépésre újra meg kellett hódítaniuk.
A zirci apátság az itt élt református lakosságot választás elé állította: vagy katolizálnak, vagy pedig elköltöznek. Akik nem tértek át a katolikus vallásra, azoknak el kellett költözni. Egy részük Dudarra ment, az itt maradtak pedig áttértek, s beolvadtak a nagyobb számú, német ajkú lakosságba. Az I. világháború után 1918-ban a családok több mint 80 %-a németajkú volt.
A betelepült lakosság megélhetési forrása kezdetben az erdõ volt: faeszközöket készítettek, szenet égettek, majd az irtásföldeken földmûveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Kertgazdálkodásukban a gyümölcs-, és káposztatermelés volt jelentõs. Ez utóbbi nemcsak a kedvezõ éghajlat- és talajviszonyok, hanem a német táplálkozási szokások miatt kapott nagy szerepet. A megnövekedett lakosság igényelte a helyi iparosság jelenlétét, megjelentek a faluban a kézmûvesek. A patakok vizét már a török kor elõtt hasznosították. Az elsõ erre vonatkozó adat 1421-bõl való, amibõl kiderült, hogy a falu határában halastavakat hoztak létre. E tavak gátjait is felhasználták az 1720-1787 közötti újjáépítéskor: 11 malom, illetve halastó-gátat építettek az apátsági birtokon. Az 1857-es kataszter összeírásakor a faluban két nagybirtokos és 174 kisbirtokos gazdálkodott hatezer hold területen. A növénytermesztés mellett jelentõs volt a szarvasmarha, a sertés és a juh tartása, ez utóbbi az uradalmi gazdaságokban.
A falu jelene
Olaszfalu lakosságának száma 2006-ban: 1112 fõ. Ebbõl férfi 538 fõ, nõ 574 fõ. A népesség megoszlása életkor szerint 0-14 év közötti 157 fõ, 14 év felettiek száma 955. Olaszfaluban a lakások száma 367, ebbõl Felsõperében 28, Alsóperében 4 lakás található. A falu aktív dolgozóinak száma 630 fõ (1999), mely az állandó népesség 58,8 %-át teszi ki. A munkaképes lakosság egy része helyben, nagyobb része fõképpen Zircen és Veszprémben dolgozik. Gépkocsival és autóbusszal mindkét település könnyen és gyorsan megközelíthetõ. A községben szinte minden család foglalkozik mezõgazdasággal, jövedelem kiegészítés céljából. A jó minõségû, mûvelésre alkalmas mezõgazdasági terület az egyik eltartó erõt jelenti a falu számára. Olaszfaluban 46 egyéni vállalkozó található, akik elsõsorban szolgáltató, kisipari és kereskedelmi tevékenységet végeznek. Helyben a lakosság kb. 5 %-a dolgozik.
A falunak 1993-ban adódott lehetõsége az önálló kormányzásra. A község fejlesztési lehetõségei kedvezõen alakultak: kiépítésre került a kábeltelevíziós rendszer, a telefonhálózat, gázhálózat és a szennyvízcsatorna. Tornatermet építettek az iskola udvarán. Az önkormányzat korszerûsítette a közvilágítást is.
Üzleti ajánlat:
Galéria, turizmus, közigazgatás, közterület fenntartás, könyvtár, önkormányzati feladatok ellátása.
Minden jog fenntartva 2024©