Papkeszi község önkormányzata
Papkeszi község önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Papkeszi határában az 1950-60-as években talált õskori és ókori leletanyagok tanulsága szerint igen korai település. Papkeszi nevét úgy kapta, hogy a honfoglalás után a Keszi törzshöz tartozók telepedtek itt meg, róluk nyerte a helységnév "keszi" utótagját, a "Pap" elõtag elsõ birtokosára, a veszprémi káptalanra utal. Hivatalos oklevelekben elõször 1082-ben tûnt fel Kezy néven, a XV. század második felében már Kezy, 1488-ban már Papkezy a neve a településnek.
Papkeszi külterületi lakott helyei: Alsómáma és Felsõmáma: Felsõ-major, Rostáspuszta, Sári puszta és Táborhegy, Mámatetõ.
A XVI. században lakói sokat szenvedtek a török hadak csapásaitól. 1531-ben portáinak 47%-át égették fel. 1545-tõl robottal a várpalotai várnak tartozott hódoltsági adót pedig 1550-tõl fizetett. A súlyos harcok és a növekvõ szolgáltatások miatt lakossága erõsen megfogyatkozott, mert lakói nem tudták a sok robotot, jogtalan bírságot fizetni. 1596-ban már, mint pusztát írták össze.
Népességének megélhetési forrása a földmûvelés volt. A török idõk alatt sok papi birtok világi kézre szállt, így Papkeszi is a gróf Zichyek birtokába ment át, s abban is maradt a jobbágyság felszabadításáig.
A református egyház keletkezésének éve: 1597. A székesfehérvári török bég engedélyezte 1650-ben református lelkészi lakás építése céljából két kõmûvesnek Tihany városából Papkeszire utazását ( Osvald és Taytli ). A 15 éves háború után visszatért ugyan ide néhány jobbágy, de népessége csak az 1650-es évekre tud némileg megerõsödni.
A Zichy-család 1755-ben, majd 1760-ban szerzõdést kötött a jobbágyokkal, amelyben kötelezi asszonyait, hogy Palota várába járjanak mosni, rostálni, fonni és tollat fosztani. 1720 óta az úrbéri terhek iszonyatosan nehezednek a lakókra, majd 1774-ben újabb szerzõzõdés születik a falu népe és az uraság között, a fuvar csökkentéséért azonban tovább tart a harc. a Séden és a Bándi-patakon három vízimalom állt: egyik a falué volt.
A mezõgazdasági lakosság több mint fele agrárproletárként tengette életét. A község fejlõdése a XIX. századtól kezdve lassú és egyenlõtlen volt. 1829-ben 673 lakost, 1869-ben a népszámláláskor 713 lakost írtak össze. Az 1900-es népszámláláskor 925 lakost írt össze. 1920-ban már csak 903 lakosa van a községnek. 1935-ben már 900-nál többen lakták. A falu fejlõdését itt is az ipartelepek beindulása indította el. 1936-ban létesült Colorchémia gyár (1941-ben 300 fõt meghaladja az ipari keresõk száma).
A II. világháború befejezése után felosztották a nagybirtokokat az egykori cselédek, nincstelenek és kisparasztok között. A földreformkor minden cseléd házhelyet kapott. Ezek beépítésével kétszeresére nõtt a község. Fejlõdése a mezõgazdaság átszervezése után meggyorsult. A volt Levente otthont építették át Kultúrházzá. 8 tantermes iskola épült, klubkönyvtárat hoztak létre 1963-ban. 1964-ben 3 millió forint beruházással törpe vízmûvet létesítettek.
Építettek: 3 pedagóguslakást, új üzletházat nyitott Berhida és Vidéke Áfész 1969-ben. Orvosi rendelõt építettek. Két forgalmas vegyesbolt, presszó, büfé állt a lakók rendelkezésére. 1983-ban 225 diák tanult az általános iskolában.
1959. március 1-jén alakult TSZ Egyetértés néven Papkeszin, amelyhez 1962. január 1-jén csatlakoztak a vilonyai és királyszentistváni termelõszövetkezetek. Az egyesített nagyüzem 1968. január 1-jén egyesült a balatonkenesei majd a litéri szövetkezettel. Közben maradt a papkeszi szövetkezettõl örökölt név.
Az iskola tornateremmel és 3 szak teremmel bõvült 1991-ben. A tornatermet a tanulók mellett szívesen használják a fiatalok is. A nyolcosztályos általános iskolájában 186 fõ tanul, az intézet 1992-ben vette fel a Bocskai István nevet, azóta rendszeresek a Bocskai-napok. A könyvtár az anyaközségben és a Color lakótelepen található.
Üzleti ajánlat:
Galéria, turizmus, közigazgatás, közterület fenntartás, könyvtár, önkormányzati feladatok ellátása
Minden jog fenntartva 2024©