Hahót község önkormányzata
Hahót község önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A régészeti kutatások igazolják, hogy már a késõ vaskorban volt itt település a mai tsz-major helyén. A középkorban avar település volt a Sárkány-szigeten. (Az ásatások még 2006-ban is folytak.) A település "folytonosságát" az eddigi kutatások is bizonyítják (pl.: Cseresznyés-dûlõben talált római sírok). A település nevét elõször 1234-ból olvashatjuk Hoholt alakban. (1356: Haholth; 1456: Hahoth; 1466: Hahowt). Nevét a Hahót-Buzád nemzetség õsétõl kapta, a német származású Hadolt vagy Haholttól. A család felmenõi Kézai Simon szerint wartburgi nemesek voltak. Thuróczy János szerint a thüringiai orlamundi grófi családból eredt. Annak a seregnek egyik vezetõje, melyet III. István hívott be 1162-ben Meissenbõl (Szászország), a Német-Római Császárságból, a bizánci segítséggel õt a trónjáról elûzõ nagybátyja IV. István ellenében (1163). Haholt a magával hozott saját katonasággal leverte a IV. István érdekében fellépõ nemzetségek, köztük a Csákok lázadását. Szolgálataiért hatalmas birtokokat kapott nagyobbrészt Zala, kisebb részt Sopron vármegyékben. Szálláshelye volt a település, amely róla a Hahót nevet kapta. Haholttól származik a Bánffy család, mely jelentõs hatást gyakorolt Hahót életére. Haholtnak fia volt az a Haholt (Hahold) Buzád (1170-1241), akit Boldog Bánffy Buzádként említenek a leírások.
Nevét a Hahold nemzetségtõl vette ez a Zala megyei apátság; s annak harmadik íze emelte azt a Szent Margit vértanú és szûz tiszteletére szentelt monostort, mely egyházi joghatóság tekintetében a veszprémi püspök alá tartozott.
Az alapítás idejére egy késõbbi oklevél vet világot, mely szerint Szent László király a hahóti, másként piliskei monostort egyenesen a somogyvári apát fõhatósága alá rendelte, s átokkal fenyegette azokat, akik a monostor javait háborgatni merészelnék.
Az apátság anyagi javakkal való bõségesebb ellátása Hahold unokájának Arnoldnak nevéhez fûzõdik. A nemzetség, mely korán három ágra oszlott, s birtokain is megosztozkodott, kezdetben megtartotta az érdeklõdést a családi alapítás iránt, melyet közös temetkezõhelynek szánt. Késõbb ugyan e tekintetben is elváltak az egyes ágak útjai. A két fiatalabb ág mindegyike külön temetkezõ monostort alapított magának, de nem sokkal Arnold halála után még adománnyal gyarapították a hahóti monostort. Az apátság alapítványi birtokai Kõhalom, Szántó, Tolna megyei helyek, a Pölöske mellett fekvõ Szent Mihály és Sokoród Zala megyei falvak voltak. 1234 a Hahót nemzetség tagjai megjelentek II. András elõtt s megerõsíttették vele azon új adományokat, amelyekkel monostorukat gazdagították. Arnold ispán a Veszprém megyei Barnakon, s a zalai Henyén egy-egy eke földet, a Zala vizén négy kõre járó malmot adott; Panyit a monostor mögött a Pölöske vizén egy szigetet juttatott a monostornak; Keled Berzence földbõl egy ekényit engedett át, a nemzetség többi tagjai még Rajkon, Aszuágon, Ungon juttattak egy eke földet anélkül, hogy a kegyuraságból részt kértek volna, s csak temetkezõ helyet kötöttek ki maguknak a monostor egyházában. Mivel a pölöskei sziget az apátságé volt, s késõbbi híradás szerint a hahóti monostort pölöskei néven is emlegették, nem föltûnõ, hogy 1234-ben Domonkos pölöskei perjel végeztetett kegyurait érdeklõ oklevél átíratást.
A XIII. századeseményeibõl 1270-ig semmit sem hallunk. Ekkor azonban igen fontos esemény történt. V. István király Arnold ispánnak hûtlenségbe esett fiát, Miklóst megfosztotta birtokaitól, s azt Panyitnak adta. A kegyuraság, mely így azért csak családbelinél maradt, V. István halála után a régi formátumban osztotta meg, mivel Panyit a kapott részt Miklósnak visszaadta. 1330 körül Valter somogyvári apát megintette Keled fiait, Arnoldot és Mihályt, ne háborgassák a hahóti, másként piliskei monostor birtokait. Figyelmeztetése jogosságát is megindokolta: Hahótot Szent László Somogyvár fönnhatósága alá rendelte. Föltûnõ, hogy negyedszázaddal utóbb sem ezen kegyuraságról, sem ivadékaikról nincs szó, midõn a monostor kegyuraság megosztás tárgya. 1356. november 30-án a vasvári káptalan elõtt Hahóti Herbold fiai, Lõrincz és Jakab egy részrõl, Herbord harmadik fiának Miklósnak gyermeke, Miklós mester, másrészrõl birtokosztályt tévén, ugyanekkor a Hahóti kegyuraságra abban állapodtak meg, hogy felében Lõrinczé és Jakabé, felében Miklós mesteré lesz.
Egy század múlva, 1463-ban, ha ugyan teljesen megbízható a hír, – hiszen ilyen kérelmeknél mindig túloztak, – sötéten raboltak a kegyurak. Himfyek panaszából, melyet nevükben Debrendhei Tamás zágrábi püspök terjesztett a pápa elé, a monostor pusztulásáról, elhagyatottságáról értesülünk. „Szentséges Atya – mondja a kérelem – mivel a Veszprémi egyházmegyében a Boldogságos Szûz tiszteletére szentelt hahóti egyház, mely mint állítják, kanonilag a somogyvári benczés apátsághoz van csatolva, melybe ezen monostor apátja, s konventje kormányzására egyetlen szerzetest szokott tartani. Míg az egyház gondjait alapítvánnyal ellátott örökös vikárius viseli, a korábban itt lakott apátok, konvent, szerzetesek gondatlansága miatt, kik közül némelyek annak még szent edényeit is elfecsérelték, úgy a múltban mint a jelenben jövedelmeiben nagy károkat szenvedett, s bizony a most benne élõ szerzetes csak kevés jövedelemhez jut. Az örökös vikárius pedig meg sem tud élni, azért kérjük, hogy a somogyvári apátságtól elválasztva, tíz arany jövedelmével a vicarius perpetus kapja meg, aki azután jövedelmével a megyés püspök megkérdezése nélkül szabadon rendelkezhessék.” A pápa ugyan 1464-ben január 14. föltéve, hogy a panaszok igazak, a kérelmet teljesítette, de azért a kikapcsolás nem történt meg. A következõ évtizedek alatt is azt látjuk, hogy Hahót Somogyvártól függ, amely azután hol prépostot, hol apátot helyez ebbe a monostorba. Így 1479-ben is, mikor prépost van Hahóton, ez mint a somogyvári apátságnak közvetlenül alávetett fiók-apátsága (ecclesia seu monasterium filialis acbatie simigiensi immediata subietca) van említve. Hogy 1479- pérpostja van, abból gondoljuk, mert 4 évvel utóbb hahóti prépostot említenek.
A XVI. század folyamán apátjai vannak. 1508-ban, midõn bátai és zalavári visitatiot tartottak ebben az erkölcsi és anyagi tönk szélén álló monostorban, apát volt benne. Március 31-én írják az apátok: „megvizsgáltuk a hahóti monostort. A plébános, világi pap, aki az egyház kulcsát magának foglalta le, és Máté apátot akkor ereszti be a templomba, mikor neki tetszik. A patrónusok beleegyezésével ezt a plébánost eltávolítottuk. S a kulcsokat az apátnak adtuk át. Az apátról éppen nem jó hírek jártak, és szinte túlságos kegyesség a patrónusoktól, hogy beleegyeztek, hogy az egyház kulcsait az apát vegye át. Mert hiszen maguk a kegyurak arról gyanúsították az apátot, hogy asszonyt tart magának. A kegyesség azonban annak az eredményére lesz, hogy a visitator apátok kellõ utánajárásra meggyõzõdtek róla, hogy az asszony az apátnak igazán testvére, aki mint mások mondták, szemérmes tisztaságban élt az apát mellett.”
Az apátság anyagi helyzete Himfyek a pápához intézett kérelme szerint sem volt kedvezõ, s a visitator apátok is nagyon szerény állapotot találtak. Ebben maga az apát is hibás volt, aki még ilyen viszonyok között is megtette, hogy a faluba házat építtetett magának. Itt tartotta apátsága marháit, nem is adott õszintén számot. Azt mondta a visitator-apátoknak, hogy itt talált állatokból csak két darab az övé, míg a falubeliek mind a nyolc ott lévõ ökörrõl azt mondták, hogy az apát tulajdonát teszi. Az apátok azonban mégis Máté vallomását tekintették irányadónak, és csak a tõle bevallott két ökröt vették föl az apátság vagyonjegyzékébe.
Az apátság egyházi fölszerelése magán hordja a régi jobb idõk nyomát legalább annyiban, hogy öt ezüst és két rézbõl készült kehely volt az egyházban. Ezen kívül három misekönyvet, három jobb, nyolc silányabb casulát, egy ezüst keresztet, egy ereklyetartó-táblát találtak, amelyben 39 helyen szentek ereklyéi voltak alkalmazva, beillesztve. Mi lett a visitatio eredménye, nem tudjuk, mert Hahót ügyét sem a következõ évek rendi káptalanain nem említik, sem arról nem értesülünk, vajon Somogyvár beleavatkozott-e fiókapátsága éppenséggel nem ideális viszonyainak rendezésébe. Az anyamonostor intézkedése azonban nincsen kizárva, mert 1529-ben is mutatkozik jele, hogy nem nézték közömbösen, mint vannak dolgok Hahóton. Ez év május 25-én ugyanis Mihály somogyvári apát értésére adta a hahóti monostor kegyurainak, Sárkány Bernátnak és Hahóti Jánosnak, hogy fiokmonostorja apátját magához hivatta és fölszólította, mondjon le az apátságról, és vonuljon vissza a somogyvári konventbe.
Hahót a XVI. század közepén már gyenge javadalom. 1542 végén mindössze négy egész egyketted adózó portája volt. De még mindig apátság, melynek feje is van. Midõn oláh zsinati vizsgálóbírósága mûködött, ez elé a hahóti apátot is megidézték, de nem jelent meg. Emiatt Illicini Péter a bíróság ügyésze azt indítványozta, hogy kiközösítéssel kell súlytani az apátot. Növekedett a szegénység amiatt, hogy az átvonuló katonaság az apátság székhelyét fölégette.
Valószínûleg 1560-ban történt, hogy Sárkány Antal a hahóti apátságot, melynek kegyura volt, s hol egyik, hol másik szokta hasznát venni, [[Nádasdy tamástól „egy zalavári konventnek” szerezte meg, s azután az apátsági jószágokat évi tíz forintért bérbe vette tõle. A zalavári apát azonban Csányi Ákos tanácsára el akarta szerzetesétõl venni az apátságot. Mikor Sárkány ezt megtudta, figyelmeztette öccsét, Jánost, senkit be ne eresszen az apátságba, „ha szinte emberhalál nélkül nem lészen is”. 1560. május 17-én Nádasdyanak is írt és kérte, szóljon a zalavári apátnak, legyen békével addig, míg Nádasdy az apát és Sárkány közt elvégzi a dolgot. Csányit pedig figyelmeztesse, tekintse beteges állapotát, ne háborgassa, hagyja békében. A zalavári apát alighanem visszarendelte szerzetesét, s ezzel a hahóti apátság elvesztette utolsó bencés apátját.
A XVII. század-ban adományozni kezdték Hahótot. Elsõ apátja, kit ezen korból ismerünk Húsvéti Ambrus veszprémi kanonok volt, aki lemondott az apátságról. Közvetlen utóda Berkes Péter fehérvári fõesperes, s veszprémi kanonok lett, aki 1642. október 7-én részesült királyi kinevezésben. Királyi kinevezésbõl nyerték el az apátságot Pozsgay Miklós esztergomi õrkanonok, aradi prépost (1647), Dolny István (1682). Bonacim Venánt olasz szerzetes (1716). Ez utóbbinak azonban rendi elöljáróság megtiltotta az apátság elfoglalását. Végül némi szünet után, Schachi János Péter, péczeli apát, pozsonyi kanonok, ki a hahóti szõlõk tizedének visszaszerzésére tett haszontalan kísérletet. Míg az õ életében – csak 1774-ben halt meg – Tolni Festetich Pál gróf szerezte meg 1772-ben a maga és utódai számára Hahót kegyuraságát, mire kegyuri jussán javadalmával együtt a keszthelyi plébániához csatolt
Üzleti ajánlat:
Nagykanizsától és Zalaegerszegtõl egyaránt 25 km-re helyezkedik. A 74-es számú fõút mellett terül el, annak egy szakasza elkerüli a mûút mellett elterülõ szokatlanul hosszú – 6 km – települést. Magyarország egyik leghosszabb községének is szokták nevezni. Eredetileg egyutcás volt. Határának keleti fele a Szévízcsatorna árterébe tartozik, lapályos, áradásoknak kitett. A mûúttól nyugatra esõ terület partos; szántó, erdõ és szõlõhegy található itt. Alsó- és Felsó-Hahót már teljesen összeépült, 1901-ben egyesítették Hahót néven.
Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Minden jog fenntartva 2024©