Lenti város önkormányzata
Lenti város önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A település keletkezésének idejérõl nincsenek pontos adatok, az elsõ emlékek a római korból valók. Ezt bizonyítja, hogy a közelben halad a Borostyán út, amely Róma felõl Szombathely felé vezetett. A rómaiak uralmát a népvándorlás során a hunok váltották fel. A honfoglalás korában már a szláv és a bajor népek éltek itt. A terület nehezen járható, lapályos, mocsaras volt, így feltartóztatta a nyugatról érkezõ ellenséget.
Lenti kialakulásának valószínûleg elsõ írásos emléke 1172-bõl származik. Ekkor kapta Lentit (Nempthi) Hahold ispán, a Bánffyak egyik õse III. Istvántól. Az elsõ oklevéllel is bizonyított említés 1237-bõl ered, amikor nevét Németinek írták, talán utalva arra, hogy lakói német telepesek. Neve késõbb módosul, és a múlt század elejéig többféleképpen írták: Nempty, Nymty, Nympty, Nempti, Nemthy stb. alakban fordult elõ, és végül a 18. században Lenthyre, Lentire állandósult. A település kornyéke Boleszláv fia, Buzád tulajdona volt, akitõl IV. Béla király elcserélte. 1275-ben, mint királyi vadászok faluját említik. A település nagy jelentõségû épülete a többszöri lerombolás, újjáépítés és átalakítás után részben ma is álló vár. A megye egyetlen településén sem maradt fen ilyen állapotú várépület, mint Lentiben. A vár építésének pontos idejét és körülményeit nem ismerjük. Feltételezések szerint a terjeszkedõ, gazdagodó Buzád-Hahót család építtette. Valószínû, hogy a tatárjárás (1240-41) utáni évtizedekben keletkezett. IV. Béla király a tatárjárás tapasztalatai alapján sorozatosan adott engedélyt a nagyuraknak várak építésére. A vár késõbb Nagy Lajos király kezébe jutott, aki 1343-ban a várat és az azokhoz tartozó falvakat és birtokokat Hahold István fiának, a királyné fõlovászmesterének Lendvai Miklósnak adományozta. Õ és örökösei (akiket késõbb Bánffynak neveztek) évszázadokon át birtokolták.
Az 1343. évi adományozási oklevélben leírták azt, hogy Lentiben és a kornyékbeli 4 faluban templom, Mumorban kápolna van, tehát az egyházi hálózat jól kiépült. A 14. század második felében Lenti már jelentõs helységnek számított. Nagy Lajos (1342-82) idejétõl erõteljes fejlõdésnek indult, fõleg az állattenyésztés és a szõlõmûvelés lendült fel a településen, amelyet már 1381-tõl mezõvárosként (oppidum) említik az oklevelek. Az akkori Zala megyében az elsõk között szerepel, mint mezõváros. Albert király halála után a trónviszályok szinterei közé tartozott Lenti is. 1440-ben Czillei Ulrik kezébe került, akitõl egy év múlva I. Ulászló ostrommal szerezte vissza. Késõbb az alsólendvai Bánffy családhoz került vissza a mezõváros.Lentit 1524-ben már közel 300 lélek lakta, ezzel zalai viszonylatban népes helyiségnek számított.
A török idõkben erõs, jól védett vára volt, amely soha nem került a szultán katonáinak kezére. A helység két részre oszlott, Belsõ- és Külsõ-Lentire; az elõbbi a vár környékét, az utóbbi a tõle nyugatra fekvõ, periférikus településrészt jelentette. A belsõ részben a lakók a fegyverforgatásra is kötelezettek voltak, viszont az úrbéri szolgáltatás terhei alól mentesültek. A jobbágyterheket külsõ Lenti lakói viselték.
A 17. század derekán kihalt a nagy múltú Bánffy család, mely mintegy három évszázadon keresztül Lenti földesura, vártulajdonosa volt. Ezután a birtok legnagyobb része a nõágon rokon Nádasdyakra szállt. Tõlük az 1671. évi Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt elkobozták, így a lenti és alsólendvai uradalom a kincstárra szállt. Ekkor a Bánffy család nõi leszármazottai indítottak keresetet a birtokért. Végül 1690-ben az Esterházy család részben tulajdonosi jogon, részben vásárlás útján a lendvai és lenti birtok egyszemélyi tulajdonosa lett, és az is maradt mintegy két és fél évszázadon keresztül.
Az 1703. évi összeírásakor a belvárosban 46, a külvárosban 25 háztartást írtak össze. A török uralom hozzávetõlegesen 100 éve alatt mindössze hattal növekedett a háztartások száma Lentiben, ebbõl látható, hogy a török okozta károk nehezen voltak helyrehozhatók.
A testben és lélekben megfogyatkozott Lenti lakóit a Rákóczi-szabadságharc bukása nagy nyomorban találta. A szatmári békekötés évben (1711-ben) készült összeírásban mindössze 20 gazdának a nevét olvashatjuk. Ha összehasonlítást teszünk a 8 évvel elõttivel, amikor 71 családot írtak össze, ennek mintegy harmadát találjuk ekkor. Lenti lakosságának mintegy harmada az ekkor valószínûleg az oszmán birodalomból elterjedõ pestisjárványban pusztult el.
A 18. század közepétõl már nagyobb lendületet vett a gazdasági élet, ekkor kezd kialakulni az árutermelõ gazdálkodás. Megnyugtatóbb képet mutat Lenti az 1750-ben készült összeíráskor, már 108 család nevét sorolják fel. Kézmûiparáról elõször 1750-ben keletkeztek feljegyzések, ekkor a mezõvárosiak már kovács-, asztalos-, takács- és fazekasmesterei voltak. 1770-ben nyílt meg az iskola, melynek 45 katolikus tanítványa volt.
1768-ban az Esterházyak úrbéri rendezés során eltörölték a Belsõ-Lentiben lakók úrbéri privilégiumát és magas robotot követeltek, így a lakóhely vonzereje megszûnt, fejlõdése nagyon lelassult. A továbbiakban az itt lakók száma mindössze 60 fõvel gyarapodott. A feudális viszonyok utolsó éveiben még erõteljesebben lelassult a fejlõdés, a lakosság száma 650 fõ körül stagnált.
Az 1848-as szabadságharc utáni években újra megindult a fellendülés. Jól szemlélteti ezt a népesség számának alakulása, amely az 1880-as 992 fõrõl 1930-ra 2213-ra növekedett. A gazdasági élet élénkülésének egyik fontos tényezõje volt a Zalaegerszeg-Lenti-Csáktornya vasútvonal megépítése, amelyen az elsõ szerelvények 1890-ben indultak el.
Jelentõs fordulat volt, hogy 1925-ben az elcsatolt Alsólendva helyett Lentibe került a járási székhely. A közigazgatási rang vonzóvá tette a községet, megindult a kapitalista tõke lassú beáramlása, kezdetét vette egy több profilú helyi ipar kialakulása. 1922-ben megalakították a Kerkavölgyi Faipari Rt-t, amely fûrészüzemet létesített. Ez akkor az ország legkorszerûbb üzemei közé tartozott. Saját áramfejlesztõ berendezése volt, amely ma is üzemképes. Felépült az Orient pótkávégyár, Bõr- és Olajgyár, valamint a húsüzem. A 30-as évek elején az iparban már közel 250 fõ dolgozott.
1933-ban nyit a polgári iskola, majd 1938-ban új négy tantermes katolikus iskola épült. Óvoda 1928-ban, ipari iskola 1924-ben, majd 1961-ben gimnázium nyitotta meg a kapuit. 1976-ban avatták fel a korszerû színházteremmel rendelkezõ mûvelõdési központot, ezzel egy idõben készült el a 80 ezer kötetes könyvtár. 1969. október 1-jével a település nagyközségi rangot kapott, és a távlati fejlesztési elképzelésekben már, mint középfokú központ szerepel. A következõ év július 1-jével a tanács Bárszentmihályfa, Lenti-szombathely, Lenti-kápolna és Máhomfa községekkel Nagyközségi Közös Tanáccsá alakult.
A több mint egy évtizedes, sok irányú, lendületes új feltételeket teremtett; lerakta az alapjait egy minõségileg magasabb, igényesebb életvitelnek. Ennek következményeként az Elnöki Tanács Lenti nagyközséget a környezõ csatolt településekkel együtt 1978. december 31-ével várossá nyilvánította. Bárszentmihályfa, Lenti-kápolna, Lenti-szombathely, Máhomfa és Mumor városrészek ekkor kerültek Lenti közigazgatási területéhez.
Üzleti ajánlat:
Galéria, turizmus, közigazgatás, közterület fenntartás, könyvtár, önkormányzati feladatok ellátása
Minden jog fenntartva 2024©