Zalalövő város önkormányzata
Zalalövő város önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A kelta idõkbõl származó leletek egy település kezdeményt mutatnak itt, ám nincs bizonyíték, hogy állandó település létesült volna itt.
A rómaiak idejében Zalalövõ hamar fontos településsé alakult az itt húzódó Borostyánút és a Zala folyó keresztezõdésében. A megjelenõ római légiók az 1. század elején létesítettek tábort a Zala folyó északi partján, amely mellett falusias település alakult ki. 124-ben Hadrianus császár városi rangot adományozott a településnek, melynek neve Municipium Aelium Salla lett. Ezzel gyors fejlõdés kezdõdött a településen, amelyet a megjelenõ kõépületek is bizonyítanak. A 2. század közepén, azonban a betörõ germán törzsek felszámolták a települést.
TemplomA 4. században rövid idõre ismét életre kapott Salla, új kõépületeket építettek, köztük egy vendégházat, ám az 5. században a római légiók kivonulását követõen ismét elnéptelenedett. A korábban nagy jelentõséggel bíró település helyén komolyabb emberi alkotás egy jó ideig nem jelent meg.
Egy XIII. századi oklevél szerint királyi nyilasok – nyíllövõk – laktak itt. Valószínûleg innen a település Lövõ neve. A török idõkben a környék településeirõl elmenekülõk elsõsorban az ekkor mezõvárosi jogokkal bíró Zalalövõre menekültek, amelyet nem túl jelentõs palánkvár védett. 1780-ban járási székhellyé vált, ám ezt a kiváltságát 1848 után elvesztette, Zalaegerszeg fennhatósága alá kerül a környék. A kiegyezést követõen komoly fejlõdés volt tapasztalható a településen, melynek egyik fontos lépése a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése volt.
Az I. világháborút követõ idõszak további fejlõdést hozott a településnek: az 1925-ben Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és Lövõ egyesülésével létrejött Zalalövõ 1927-ben új plébániatemplomot, 1929-ben új állami elemi iskolát, 1937-ben mozit kapott.
A II. világháború a települést érintõ kétszáz fõnyi polgári áldozata elsõsorban Zalalövõ zsidó 122 fõs lakosságából tevõdött ki, akiket koncentrációs táborba vittek. A környék náci megszállás alól való felszabadítására végül 1945. március 29-én került sor.
A háborút követõen Zalalövõ egy jó darabig semmilyen fejlõdést nem mutatott, egészen a jelenlegi Zala-híd 1968-as megépítéséig. 1977-ben bõvítették az általános iskolát, majd 1985-86-ban, határában kialakították a Borostyán-tavat.
A rendszerváltás után Zalalövõ gazdasága visszaesett, nagyarányú munkanélküliség jellemezte a települést egészen a Zalalövõt Õrihodossal összekötõ vasútvonal építésének 1999-es kezdetéig. 2000. július 1-jével Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövõnek, majd az év decemberében megindult a közlekedés a régi-új vasútvonalon. Azóta a település nagy ívû fejlõdésbe kezdett.
Üzleti ajánlat:
Zalalövõ a Zala folyó mentén, Zala megye északnyugati részén fekvõ település. Délrõl és keletrõl a Göcsej, északról és nyugatról az Õrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.
A település szerkezete kettõs, halmaz- és szeres településrészekbõl áll. Központja egy, a Zala folyótól északra fekvõ mag, amelyhez szervesen csatlakozik nyugatról a zalamindszenti, illetve keletrõl zalapatakaljai településrész, amelytõl keletre Budafa található. A Zala folyó déli oldalán található Pörgölin városrész, ahonnan tovább, délre haladva Nagyfernekág, majd Irsapuszta, végül Szûcsmajor településrész érhetõ el. Nagyfernekágtól keletre található a csak földúton elérhetõ, gyér lakosságú, érintetlen Kisfernekág. Ezek a városrészek már szeres elrendezésûek, azaz dombtetõre épült, apró képzõdmények. A göcseji erdõségben még több mára már lakatlanná vált településrész (mint Nagyhegy, Bárómajor, Kövespartimajor) is található.
Talaja elsõsorban kavicsos, amelyre több agyagréteggel barázdált homokréteg terül, melyet sárgás agyag fed. A talaj legfelsõ rétegében vékony barna erdõtalaj réteg található, amely kis humusztartalommal bír.
A település környékére országos viszonylatban rengeteg csapadék (800-1200 milliméter) hull, melynek következtében sok, a Zala folyó vízgyûjtõjéhez tartozó vízfolyás folyik erre. A víznek jól ellenálló, a környéken jellemzõ agyagot a víz nem képes áttörni, így a folyók mellett nagy árterek alakultak ki.
A város határában a Zalába folyó Szõce-patakon egy 1986-ra elkészült, észak-déli irányban elnyúló mintegy 1600 méter hosszú, de mindössze 120 méter széles mesterséges tó is található, a Borostyán-tó. Korábban, a tavaszi hóolvadáskor és õszi esõzésekkor fokozottan árvízveszélyes területnek számított a Zala folyó környéke, ám 1960-ban a folyó szabályozásával, a vízzáró agyagréteg több helyen történõ átvágásával, azonban ezt a veszélyt sikerült elhárítani.
A terület éghajlatára az Alpok és az Atlanti-óceán hatása a legmarkánsabb, amely folytán rendkívül csapadékos nyarak jellemzik a város környékét. Az õsszel és télen megerõsödõ mediterrán hatás csak növeli a csapadék mennyiségét. Országos viszonylatban a nyarai hûvösek, telei enyhék, kicsi a hõingadozás.
Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Minden jog fenntartva 2024©