Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala turizmus,szeged,vendéglátás
Céginformáció:
Szeged területén már a római korban tábor állt (Partiscum), de a honfoglaló magyarság névadási gyakorlatát követő neve mutatja településének magyar eredetét. Királyi birtok, sólerakat, a tatárjárást követően megyeszékhely, lakói hospesjoga (1247) lassan szabad királyi városi kiváltsággá fejlődik (1498). A török időkben erősség és szandzsák székhely. A török kiűzése után a szegediek kiharcolják ismét a szabad királyi város rangját, amelyet lll. Károly 1719. május 21-én újít meg.
A város kiváltságlevelében megfogalmazzák címerének leírását is: "álló, hasított katonai pajzs, jobb felén két folyó - a Tiszát és a Marost jelképezve - kék mezőben fut és folyik alá, a pajzs bal oldalán felezett sas kiterjesztett szárnnyal, lába karmával aranyos jogart tartva ezüst mezőben, természethűen lefestve látható ... a pajzson épp csak ráhelyezett rostélyos vagy nyitott katonai sisak van királyi diadémmal, és egy a korong felett álló ezüst bárányt díszként elővezetve... a sisak csúcsáról innen (jobbról) ezüst és vörös, onnan (balról) pedig arany és kék foszlányokkal vagy szalagokkal" ékesített. Az eltérés a bal mező esetében szembeötlő, hogy ez mikor következett be, nincs adatunk rá, de az 1993-ban kiadott " Szeged város jelképeiről " szóló közgyűlési rendeletben már úgy szerepel.
Szeged címere is, miként minden jól megfogalmazott szimbólum, a város fejlődésének vezérfonalát mutatja.
A ma használatos címer töredékes prototípusát egy 1704-ben állítólag a Tiszából kihalászott, megrongált pecsétnyomón láthatjuk " Sigillum Regiae [Civitatis Se]gediensis * A. 1200 * " körirattal. A pecsét nyilvánvalóan hamisítvány, amelyet a hajdani szabad királyi városi jogállás visszaszerzését célzó bizonyítéknak szántak.
Szeged már az államalapítás korában fontos település volt, mint az Erdélyből leúsztatott királyi só tárolásának és elosztásának központja, tehát királyi népek lakták, akik a ius nullius (ami senkié, az a királyé) jogelve alapján az egész Duna-Tisza közi homokhátságon (sabulum) szabadon legeltethettek. A kunok betelepítésével ez a kiváltságos helyzet erősen csorbult, ám mindkét folyómentére áhítozó szegediek szemében célszerűnek tűnt szimbolikusan - a két folyót jelképező két haránt ezüst póly
Üzleti ajánlat:
Minden jog fenntartva 2024©