Nyírád Község Önkormányzata
Nyírád Község Önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,könyvtár,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Nyirád nevének eredetére kétféle magyarázatot ismerünk. A hivatalos szerint: a magyar nyír, nyírfa származéka. A köztudatban is ez a magyarázat él. Más véleményen van Zala megye legjobb ismerõje, a megye történetének megírója dr. Holub József, aki azt írja, hogy a falu nevében egyik honfoglaló magyar törzs, a Nyír törzs neve él, akiknek õsi szálláshelye lehetett a mai róluk elnevezett Nyirád falu és vidéke. Elsõ említése a XII. század elejérõl való.
A helység neve 1272-ben Nerrad, 1531-ben Nyrrad, 1557-ben Nyrad, formában említõdik.
A községtõl északnyugatra, a Kígyós-patak bal partján, a Téglásnak nevezett határrészen talált középkori edénycserepek a XIV-XVI. századi falusi fazekasság termékei. Ezt a helyet a középkori Nyirád faluval azonosíthatjuk.
Nyirád község a XII. század elején a Kaplony nemzetség birtoka, Zlaudus püspök fivéréé, Mártoné és fiaié. Zlaudus püspök halála után IV. Béla 1236-ban Márton beleegyezésével Nyirádot a veszprémi püspöknek ítélte. Ez idõtõl kezdve az 1848. évi jobbágyfelszabadításig, majd 1945-ig a mindenkori veszprémi püspök birtoka, annak sümegi uradalmához tartozott.
1444-ben a zavaros és háborús idõkben a Debrentei Hymfiak kifosztották és elpusztították a falut. A XVI-XVII. században a fejlõdés megrekedt, majd elnéptelenedett a település.
Lakottan 1715-ben írták össze. A püspök - gróf Volkra János - a falut rácokkal, tótokkal és teknõvájó cigányokkal telepítette be. Sokáig utcák vallottak a telepesek nemzetiségérõl. A legrégebbi utcák a Tapolca-devecseri út két oldaláról nyíltak. Az úttól keletre két utca: Cigány, ma Alkotmány utca, Felszeg (Fõszeg), ma Dózsa György utca, Gidina (Gidinium), ma Széchenyi utca. Külön települési egység volt a püspöki major zárt egysége.
Ebben a formában élhetett a falu népe kb. két évszázadon át. Ahogy bõvültek, szaporodtak a családok - még a mai kép is mutatja - a régi házakhoz toldottak hozzá egy-egy újabb lakrészt vagy szobát, vagy újabb kis családi házat. Így jöhetett létre, hogy egymás mellé szorosan 2-3-4 családi ház is szorult egy vonalban, egy udvarban a gazdasági épületekkel együtt.
1778-ban 981, 1816-ban 1264 lelket számláltak. A XIX. század derekán számos járvány és elemi csapás sújtotta a falut: az 1837-es dögvészben az állatállomány mintegy fele odaveszett, 1849-ben, 1855-ben kolerajárvány tizedelte a lakosságot. 1855-ben és 1862-ben tûzvész pusztított. Ez utóbbi alkalommal 35 ház vált a lángok martalékává. A Rákóczi utcában ma is álló Szent Flórián fogadalmi kápolna - mely 1854-ben épült, legutóbb 1980-ban újították fel - ezekre az idõkre emlékeztet.
Az I. világháború csatáiban 80 nyirádi lakos esett el.
A település lakói a XX. század elsõ harmadáig fõleg mezõgazdasági tevékenységbõl éltek. 1937-ben nyitották meg a falu határában az elsõ bauxitbányát, mely gyökeresen átrendezte az itt élõk életkörülményeit. A mezõgazdaságból - a bányászati tevékenység bõvülésével - egyre többen vállaltak munkát a bányánál, s kezdett kialakulni az ipari munkásság.
A szovjetek 1945. március 26-án foglalták el a községet. A II. világháború helyi áldozatainak száma 54 volt.
A II. világháborút követõen indult újra, illetve folytatódott nagyobb volumenû bányászat, s fokozatosan a férfi munkaerõ több, mint 50 %-át foglalkoztatta a bányavállalat.
Az idõsebb generáció - és elsõsorban a nõk - kis parcellákon (5-20 hold) mezõgazdasági munkát végeztek szükségleteik kielégítésére. A települést körülvevõ földek gyenge minõsége (5-13 aranykorona), valamint a kisparcellák nem is tették lehetõvé a piacra való termelést.
A települést 1950-ben Zala megyétõl Veszprém megyéhez csatolták.
Az 50-es évek végére kialakult a munkaképes lakosság szakmai struktúrája, valamint a magyar iparosodó településekre jellemzõ kétlakiság.
Ebben az idõszakban - tehát az 50-es évek elsõ felében - a bauxitbánya vezetésének Nyirádra településével erõteljesen fejlõdésnek indult a község. Felépült a falu nyugati határában egy lakótelep, mely már vezetékes ivóvíz- és csatornahálózattal lett ellátva.
Annak idején korszerûnek számító mûvelõdési ház kezdte meg mûködését, és a települést ellátó üzlethálózat is kialakult. Megkezdõdött az utak, utcák portalanítása, járdaépítés, valamint a felszíni csapadékvíz tervszerû elvezetése. A bányászattal egy idõben, az aktív víznívó-süllyesztés következtében a település áradt kútjaiból az ivóvíz eltûnt. Bányakár terhére az úgynevezett öreg falu is vezetékes vízzel lett ellátva.
A település dinamikus fejlõdésének idõszaka 1953-tól az 1970-es évek elejéig tartott. A település lélekszáma a 60-as években tetõzött, amikor megközelítette a 2500 fõt.
A település közvetlen környezetében a bauxitbányászat a 90-es évek közepén teljes egészében befejezõdött, s e tény fokozottan sújtotta a lakosságot. Szinte nincs olyan család, aki ne lett volna kapcsolatban a bányavállalattal. Mindezek ellenére a munkanélküliség alacsony, viszont sok a viszonylag fiatal bányász-nyugdíjas.
Üzleti ajánlat:
Galéria, turizmus, közigazgatás,közterület fenntartás, könyvtár, önkormányzati feladatok ellátása
Minden jog fenntartva 2024©