Demecser Polgármesteri Hivatal
Demecser Polgármesteri Hivatal Galéria,apróhirdetés,könyvtár,fórum,turizmus, közterület fenntartás.
Céginformáció:
Demecser Nyíregyházától északkeletre, mintegy 25 km távolságra, a Közép- Nyírség és a Rétköz találkozásának vonalán fekszik. A 4. számú f?útvonal Székelynél leágazó alsórend? útvonalon érhet? el. A települést átszeli a Budapest-Záhony vasútvonal.
Demecser mai területe nagy számú lelet tanúsága szerint már az ókorban is lakott hely volt. A régészek és muzeológusok az úgynevezett ?alföldi vonaldíszes kerámia" legkorábbi lel?helyei között tartják nyilván. Az itt talált edények mintázata rendszerint bekarcolt, egyszer? mértani vonalakból áll, de alkalmazták a Kés?-K?rös-Szamosvidéki festett kerámiákról ismert edényfestést is A helyiség neve egy 1261-1267 körüli oklevélben t?nt fel el?ször, amely szerint Kárászi Sándor bán megvásárolta a Kékkel határos Kendemecher nev? birtokot. Más források szerint 1270-1272 táján bukkan fel el?ször Kemény Demecser néven abban az adományozó levélben, amelyben V. István király a területet Kárászi Sándornak adományozta.
A birtok egy részét Kárászi Sándor fia, Miklós 1331-ben nádori ítélettel elveszítette, másik részét egy évre rá testvére, Miklós egy Magyar Pál nev? mesternek szándékozott eladni. Ez ellen a Balogh-Semjén nemzetség Kállay-ágából való István tiltakozást jelentett be és magának mondja a települést. Ennek ellenére bizonyított, hogy a falut Magyar Pál a Rétben lév? szigetekkel és harminc, névvel jelölt halastóval együtt 400 ezüstért megvásárolta. Ekkor már állott benne a Szent György patrónussága alatt lév? k?templom. Demecsert 1354-ben úgynevezett leánynegyed fejében Erzsébet, Magyar Pál leánya, kapja meg.
A XV. Század fordulatot hoz Demecser történetébe: ett?l az id?t?l rendelkezik vásártartási joggal és lesz mez?város. A település és környéke 1415-ben a Czudarok birtokába jut. Mez?város 1460-tól 1886-ig. Vásártartási jogáról 1466-tól emlékeznek meg okiratok. Ez azt jelenti, hogy Demecser e fontos megkülönböztetéseket, illetve el?jogokat valószín?leg Mátyás királytól kapta. Demecser mez?városhoz tartozott Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya. A század végén nagyobbik részét már a Váradi és Kállay család birtokolta ás mindkett? földesura marad a rákövetkez? évszázadban is.
Demecsernek az 1556-ból maradt nyilvántartásban szerepl? 32 tizedfizet? háztartása alapján 160-165 lakosa lehetett. 1588-ban 93 jobbágyán a Váradi család tagjai osztoztak. Az alacsony lélekszám okát a kutatók a földrajzi fekvésében látják, mivel a Rétköz alacsony fekvés?, mocsaras területéb?l csak a kiemelked?, vagyis a magasabban fekv? részek voltak alkalmasak letelepedésre.
A Váradi család férfi ágának kihalása után 1611-ben Demecsert több nemzetség birtokolta különböz? jogcímeken. A XVII. Század közepén a Lónyay István rokonság címén, nádori ítélettel nyert bel?le egy részt, mások olykor zálogként jutottak hozzá. Volt id?, amikor még a királyi fiscusnak is volt benne része.
Az 1720-ban tartott összeírás szerint 14 jobbágytelke volt, emellett 2 száraz- és 3 vízimalom m?ködött a területén.
Az 1774. évi úrbérrendezés idején 29 jobbágy család élt Demecser területén 13 telken.
A jobbágyfelszabadítás idejére csak a Barkóczy és a Jósa család ?rizte meg tulajdonosi pozícióját. A többiek -a Pazonyi, Szabó, Gy?ry, Csepey, Vay, és Répássy családok - kés?bb jutottak a vidéken kisebb-nagyobb birtokrészhez. Lakossága ekkor 839 lélek volt, szántója viszont mindössze 244 hold, a tübbi rét és halászó hely.
1870-ben 220 háza és 1385 lakója volt Demecsernek 6467 kat. h. határnyi területén.
1900-ban 226 házban 2021 lelket számláltak a nyilvántartásokban.
A község lakossága a századforduló után tovább növekszik, ami az országban beindult polgári fejl?dés, kapitalizálódás következményeként értékelhet? és összefügg a Tisza szabályozásának, a csatornarendszer kiépítésének, a nyíregyháza-Ungvár vasútvonal megnyitásával, a káposzta savanyítás fellendülésével, a hordógyártás, majd a keményít?gyár beindulásával.
A gazdaság élénkülése jelent?sen éreztette hatását a helyi társadalom fejl?désében és a környék falvaira gyakorolt hatásában.
1931-ben 538 lakóházat és közel négyezer lakost számláltak Demecserben. Hét tantermes iskola m?ködik, ahol református, római, katolikus és izraelita felekezet? oktatás folyik. A harmincas években épülnek meg azok a k?utak, amelyek Demecsert összekötik a szomszédos településekkel.
Demecser háború utáni helyzetére az ismert központosító törekvések és bel?lük következ? aránytalanságok hatnak. Ebben dönt? szerepe volt Nyíregyháza fejl?désének mesterséges felgyorsítása és a Záhonyra hárult különleges szerepkör.
A település lakóinak száma ebben a korszakban is növekszik. Mai nagyságát a hatvanas-hetvenes évekre éri el.
Közben a politika is felismeri az er?ltetett centralizáció hátrányait, aminek következtében Demecser szerepe is változik a Rétközben, központi fekvése folytán, ami a hetvenes évekt?l fejlesztések formájában is megnyilvánul.
1973. április 15-ével közös tanácsú nagyközséggé nyilvánítják társközségként Székelyt rendelve a hatáskörébe. E közigazgatási alakulathoz 1977-ben Kék is csatlakozott.
1975-ben a Magyar Gyapjúfonó gyáregységének felépítése és üzembe helyezése tovább növeli az ipari munka arányát Demecserben és megalapozza foglalkoztatási központ szerepét a kistérségben. A két gyár, a tsz és a környéket ellátó szolgáltató szervezetek, illetve intézmények m?ködése a nagyközség jogálláson is túl mutatott: Demecser több mint 10 község, közel 20000 f?nyi lakónépesség természetes központjává fejl?dött.
A politika és a társadalom demokratizálódása, a gazdaság piacorientáltságának megalapozása megnyitotta a polgári fejl?dés felé vezet? utat. A tulajdonviszonyok teljes átrendez?dése azonban napjainkban is érzékelhet? problémák leküzdésével megy, illetve mehet csak végbe.
A termel?üzemek, gyáregységek, szövetkezetek megsz?nése iparban, mez?gazdaságban, kereskedelemben, szolgáltatásban, nehezen kezelhet? szociális gondokkal jár.
Demecserben is megsz?nt a tsz, a két gyár - a szeszipari vállalat és a textilüzem - az önállósulással elveszítette piacait, tevékenységi körük besz?kült, nem találtak olyan terméket, amely versenyképes lett volna a vetélytársakkal szemben. Többszöri tulajdonosváltáson mentek keresztül, de a termelést a kívánt mértékben egyik sem tudta stabilizálni, ami nagy arányú munkanélküliséget és növekv? megélhetési gondokat okozott a községben. 1990-t?l 1994-ig kiépült a gázhálózat, korszer?sítették az önkormányzati intézmények f?tési rendszerét, gyarapodott a szilárd burkolatú utak hossza.
1994-t?l 1998-ig megépült az általános iskola új szárnya, elkészült Demecser és vidékének szilárd, kommunális szemétlerakója, korszer?sítették a sportpályát, megkezd?dött a faluközpont átalakítása, létrehozták a rend?r?rsöt Demecserben.
1999-ben folytatódott a település parkosítása, befejez?dött a községháza rekonstrukciója az eredeti tervek alapján, befejez?dtek a szennyvízhálózat kivitelezési munkái.
A demecseri keményítõgyár története
Az I. világháború 1914-ben lángba borította egész Európát. A központi hatalmak - melynek tagja volt az Osztrák-Magyar Monarchia látva. hogy a kezdeti háborús sikerek a vezetek gyors döntésre, 1915-bcn kezdnek tartós hadigazdálkodásra berendezkedni. Az általános élelmiszerhiány vezette közös hadsereg Élelmezésügyi Minisztériumát arra, hogy állami kezelésben a hadsereg és a hadifoglyok részére káposztát savanyítson. A káposztasavanyítás mellett étolaj és a csomagoláshoz szükséges fahordók gyártása volt a létesítendõ gyár profilja.
A gyár felépítésével herceg Odeschalchi tuzséri földbirokost bízták meg mint kormánybiztost. A herceg is ismerte a Szabolcs megyei termelési viszonyokat, és a gyárat Demecserbe, a káposzta- és napraforgótermelés gócpontjára telepítette. Ezen elhatározást támasztotta alá az a tény is, hogy Demecser vasútállomással rendelkezett, és minden oldalról jól megközelíthetõ útrendszer fogta körül. A gyár helyéül a vasútállomással szembeni berkeszi mûúttól északra esõ területet jelölték ki, amely Ehrenreich Adolf demecseri földbirokos tulajdona volt.
Az állam ezen területbõl 22 kataszteri hold területet sajátított ki a gyártelepítés részére. A gyár építése 1915 májusában kezdték meg. Hadifoglyok (olasz, orosz, stb.) és hadimunkások százai dolgoztak az építkezésen.
Az építkezés savanyító bazeinek, kádármûhelyek és lakóbarakkok létesítésével kezdõdött, és 1918 októberéig a monarchia összeomlásáig tartott. Ez ideig befejezõdött 3 gyárépület, melléklétesítményekkel, egy 28 m magas, 300 m3 víz befogadására alkalmas víztároló, 4 lakóépület építése, az iparvágány bevezetése, a savanyító bazeinek és a savanyító üzem felszerelése. Elõbbieken kívül több lakóbarakk és barakk-kórház is épült. A gyár elsõ ízben 1916-ban savanyított káposztát. 1919-ben a megszálló román csapatok hadiüzemmé nyilvánították a gyárat, és a gyártelep összes elmozdítható berendezését leszerelték, és Romániába szállították. A gyárban nem maradt semmi, csak a csupasz falak és a tetõszerkezetek. A lakóépületeket a közösségi elöljáróság a lakásínségben szenvedõ családoknak utalta ki.
Üzleti ajánlat:
Galéria,apróhirdetés,könyvtár,fórum,turizmus, közterület fenntartás
Demecser lakói nevében szeretettel köszöntöm abból az alkalomból, hogy néhány oldalon, egypár szép fotó erejéig megmutathatjuk Önnek azt a várost, amelyben élünk. Külön örömmel tölt el, hogy "számítógépes barangolásai" során útba ejtette Demecsert is, ezt a keleti-régióban meghúzódó barátságos és fiatal várost. Bízom benne, hogy a "barangolás" végén a Demecserrõl alkotott kép is illeszkedik e sorba, és megfelel ezeknek a modern számítógépes igényeknek.
Minden jog fenntartva 2024©