Létavértes Város Polgármesteri Hivatala
Létavértes Város Polgármesteri Hivatala Galéria,turizmus,fórum,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás.
Céginformáció:
Álló, csücskös talpú, a pajzstalpban vörössel és kékkel vágott pajzs. Felsõ (vörös) mezõjében (homlokkal jobbra) arcos ezüst holdsarló lebeg, felette két hatágú arany csillag között ezüst nyíl repül felfelé. A pajzstalp kék mezejében ezüst csoroszlya lebeg hegyével jobbra, élével felfelé.
A pajzs felsõ élén vörös bélésû, természetes szegélyû és rostázatú, ezüst sisak helyezkedik el, nyakában fekete szalagon vörös medállal. A sisakkorona ötágú (három levél között két gyöngy) rubinokkal és zafírokkal ékesített. A foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst.
Ezt a címert a két település pecsétjeinek közös pajzsba foglalásával hívták életre. A vörös mezõben megjelenített szimbólumok Nagyléta valószínûleg 1609-ben elnyert pecsétjének fejlõdésével alakultak ki.
Ezen kezdetben fogyó holdat és hatágú csillagot ábrázoltak; 1787-re, a Hold telelõre változott, s megjelent a felfelé kilõtt nyílvesszõ is; a 19. század elsõ felében a Hold ismét fogyóra változott, de emberarcúvá fogalmazódott át.
A kiegyezés után pedig már a mai formában használják, s hivatalos elfogadást is így nyer 1914-ben. A kék mezõbe helyezett csoroszlya Vértes 1722-ben készült (1770-bõl adatolt) pecsétképén látható.
A címer, mint egyik méltatója írta, önmagáért beszél.
Nagyléta falu már a Váradi Regestrum egy 1229-ben kelt bejegyzésében szerepel, késõbb Bolondóc várának tartozéka, V. István (1270-1272) Furd és Farkas fiainak, királyi tárnokoknak adományozza, 1291-ben a Gutkeled nembeli Kozma a birtokosa, a X.-XVI. században számos nemes család kezén találjuk.
Temploma, papja már a XIII. század végétõl, vámja 1520-tól adatolt. Pecsétjét feltehetõleg hajdú kiváltságával együtt nyerte el. A félhold a török és a (török vazallus) erdélyi végvidék közelségét, a csillag pedig a helybeliek felemelkedését (vagy talán a kereskedõ és vámhely mivoltát) fémjelzi. Az ég felé tartó nyíl talán templomának újjáépítésekor (1790-ben fejezték be), mintegy az üdvösség elnyerésének szándékát célozva, került a címerképbe. A vörös mezõ is jól illik hozzá, mivel a település neve vagy a leto (kánikulai verõfényt idézõ) "nyár" szóból, vagy a Luta (vad, bõsz, könyörtelen) személynévbõl eredeztethetõ.
Vértes is régi település, a XV. században már egyházas hely, a XV. században az álmosdi Csire (Chyre), a XVI. században a Szakolyi család birtokolta. A török idõkben elpusztult és elnéptelenedett, s csak a XVIII. század elején települt újra, de mégis a XVII-XIX. században vagy másfél tucat birtokos kezén fordult meg.
A csoroszlya a község mezõgazdasági jellegét hangsúlyozta ki, amelyhez a kék szín jól illik, ugyanis nevének jelentése "pajzskészítõ" vagy "pajzshordozó" lehetett.
A város címerének grafikáját Bói István készítette, leírása Nyakas Miklóstól származik.
Létavértes címere a hagyományõrzés nagyon szép példája.
Üzleti ajánlat:
Álló, csücskös talpú, a pajzstalpban vörössel és kékkel vágott pajzs. Felsõ (vörös) mezõjében (homlokkal jobbra) arcos ezüst holdsarló lebeg, felette két hatágú arany csillag között ezüst nyíl repül felfelé. A pajzstalp kék mezejében ezüst csoroszlya lebeg hegyével jobbra, élével felfelé.
A pajzs felsõ élén vörös bélésû, természetes szegélyû és rostázatú, ezüst sisak helyezkedik el, nyakában fekete szalagon vörös medállal. A sisakkorona ötágú (három levél között két gyöngy) rubinokkal és zafírokkal ékesített. A foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst.
Ezt a címert a két település pecsétjeinek közös pajzsba foglalásával hívták életre. A vörös mezõben megjelenített szimbólumok Nagyléta valószínûleg 1609-ben elnyert pecsétjének fejlõdésével alakultak ki.
Ezen kezdetben fogyó holdat és hatágú csillagot ábrázoltak; 1787-re, a Hold telelõre változott, s megjelent a felfelé kilõtt nyílvesszõ is; a 19. század elsõ felében a Hold ismét fogyóra változott, de emberarcúvá fogalmazódott át.
A kiegyezés után pedig már a mai formában használják, s hivatalos elfogadást is így nyer 1914-ben. A kék mezõbe helyezett csoroszlya Vértes 1722-ben készült (1770-bõl adatolt) pecsétképén látható.
A címer, mint egyik méltatója írta, önmagáért beszél.
Nagyléta falu már a Váradi Regestrum egy 1229-ben kelt bejegyzésében szerepel, késõbb Bolondóc várának tartozéka, V. István (1270-1272) Furd és Farkas fiainak, királyi tárnokoknak adományozza, 1291-ben a Gutkeled nembeli Kozma a birtokosa, a X.-XVI. században számos nemes család kezén találjuk.
Temploma, papja már a XIII. század végétõl, vámja 1520-tól adatolt. Pecsétjét feltehetõleg hajdú kiváltságával együtt nyerte el. A félhold a török és a (török vazallus) erdélyi végvidék közelségét, a csillag pedig a helybeliek felemelkedését (vagy talán a kereskedõ és vámhely mivoltát) fémjelzi. Az ég felé tartó nyíl talán templomának újjáépítésekor (1790-ben fejezték be), mintegy az üdvösség elnyerésének szándékát célozva, került a címerképbe. A vörös mezõ is jól illik hozzá, mivel a település neve vagy a leto (kánikulai verõfényt idézõ) "nyár" szóból, vagy a Luta (vad, bõsz, könyörtelen) személynévbõl eredeztethetõ.
Vértes is régi település, a XV. században már egyházas hely, a XV. században az álmosdi Csire (Chyre), a XVI. században a Szakolyi család birtokolta. A török idõkben elpusztult és elnéptelenedett, s csak a XVIII. század elején települt újra, de mégis a XVII-XIX. században vagy másfél tucat birtokos kezén fordult meg.
A csoroszlya a község mezõgazdasági jellegét hangsúlyozta ki, amelyhez a kék szín jól illik, ugyanis nevének jelentése "pajzskészítõ" vagy "pajzshordozó" lehetett.
A város címerének grafikáját Bói István készítette, leírása Nyakas Miklóstól származik.
Létavértes címere a hagyományõrzés nagyon szép példája.
Minden jog fenntartva 2024©