Pocsaj Nagyközség Önkormányzata
Pocsaj Nagyközség Önkormányzata Galéria,könyvtár,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása.
Céginformáció:
A település földrajzilag a magyar Alföld peremén, a Berettyó és Ér folyók torkolatánál, a Bihari hegység lábánál fekszik. A honfoglalás idején a település Vata tulajdonában volt...
A település földrajzilag a magyar Alföld peremén, a Berettyó és Ér folyók torkolatánál, a Bihari hegység lábánál fekszik. A honfoglalás idején a település Vata tulajdonában volt, majd lázadásának leverése után Salamon birtokába került, aki az Ákos nemzetség tagja volt. A XIII. században a falu határában két új település alakult ki: Kassza és Vasad. Szintén a század végén került a község a pocsaji Pályi és az álmosdi Csire család birtokába, akik 1514-ig, a Dózsa György féle parasztlázadásig birtokolták a települést. Ekkor ölték meg Pocsaji Lászlót, az akkori birtokost.A település nevét 1291-ben említik írásos formában birtokadományozó levelek. 1425-ben Zsigmond királytól engedélyt kaptak az akkori birtokosok ún. "castellum" építésére, mely kõ- vagy favár építését jelentette, a "15 éves háború" (1593-1606) idején semmisült meg.1553-ban a Csire Ferenc halála után a királyra visszaszálló birtokrészt Dobó István kapta meg Tahy Ferenccel közösen. A Dobó féle birtokrészt 1610-ben Lorántffy Mihály kérte vissza II. Mátyás királytól, amit 1619. június 20-án Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczi György kapta vissza. A Rákócziak idején a településfejlõdésnek indult. 1629-ban hajdúkat telepítettek le, majd a Berettyó és az Ér folyók összefolyásánál kõbástyákkal és földsánccal megerõsített udvarházat építettek. A várban tartotta 1653. június 10-én az esküvõjét Bornemissza Anna és Apaffy Mihály, késõbbi erdélyi fejedelem. Az építkezés megkezdése elõtt malmot, hidat, gáttöltést építtetett a fejedelemasszony. 1645-ben avatták a falu elsõ kálvinista templomát. 1658-ban a fejedelemasszony megvásárolta az Ödönffy örökösök birtokrészét, így a község kizárólagos tulajdonosává vált. 1660-ban Szejdi Ahmed pasa megtámadta a várat és a települést Várad felé tartva. Május elején a pocsajiak a várból kitörve a török utócsapatokra támadtak és alapos pusztítást végeztek. Ezt megtorolta a pasa és 1660. május 9-én elpusztította a községet. A várat lerombolta, a férfiakat kivégezte, a nõket és gyerekeket elhurcolták. A település ekkor elnéptelenedett. Az új váradi pasa felismerte a község jelentõségét, így 1661-ben helyreállították a várat, illetve a hidat. A Rákócziak után Pocsaj a kamara, majd 1732-ben a Dietrichstein család tulajdonába került. 1750-ben az egykori Rákóczi udvarház romjain vámházat építettek.Az 1738-1740 között dúlt pestisjárvány következtében a falu újra elnéptelenedett. Ez után telepítettek be görög keleti vallású románokat. 1831-ben, a községben újabb járvány, a kolera pusztított. 1822-ben vette meg a községet és a hozzátartozó birtokokat gróf Zichy Ferenc. Ez a család egészen az államosításig irányította a falut. Az 1848/1849-es események Pocsajban is éreztették hatásukat. Megkezdõdött a jobbágyfelszabadítás, illetve többen vonultak be a hadseregbe. A vesztes debreceni csata után Görgey tábornok a falun keresztül vonult vissza Váradra 1849. augusztus 3-án. A kiegyezés után a településen is érezhetõ volt a gazdasági fellendülés. Így járdaépítés, jegyzõi-, orvosi lakás és kisdedóvoda épült. Ez utóbbi 1902. április 1-én nyílt meg. Ártézi kutat fúrtak, amely az 1980-as évek végéig mûködött. A XX. században a két világháború jelentõsen megtizedelte a falu lakosságát. A hõsi halottak emlékét a Szabadság téren lévõ emlékmû, illetve a köztemetõben lévõ kopjafa õrzi. Az I. világháború idején az ellenséges román csapatok 1914. július 4-én vonultak be a faluba. 1919-ben a község egy rövid idõre Romániához került, az Árpád utca végén õrházat állítottak. A Magyarországhoz tartozó utcák házain kívül piros-fehér-zöld festéssel jelezték a hovatartozást. A trianoni egyezmény után került vissza Magyarországhoz Pocsaj község. Ekkor került a település közigazgatásilag Nagyvárad helyett Berettyóújfaluhoz. A háború után megkezdõdtek az infrastrukturális építkezések. Vasútvonal épült, a földeket kiparcellázták, ezzel alakult ki a falu mai alakja, új görög katolikus iskola, betonút és a két folyón híd is épült. A II. világháború idején, 1944-ben deportálták a falu zsidó lakosságát, mintegy 70 fõt. A II. ukrán front katonái szintén 1944-ben elfoglalták a települést. A harcok a Temetõ (a mai Piac és Petõfi utcák) utcán voltak. Késõbb a németek is megszállták a falut abban az évben és egészen 1945 nyaráig a községben voltak. A háború befejezõdése után kezdõdtek meg a földosztások. Az 1956-os események Pocsajt sem kerülték el. Itt is Forradalmi Bizottság alakult, melynek vezetõje Székely Mihály tanító volt. A hatalmat azonban csak néhány napra vették át, a forradalmat itt is véres megtorlások követték. Az 1960-ben alakult a két TSZ, ahol mintegy 1000 család gazdálkodott. Ekkor vezették be a villanyvilágítást a faluba. 1963-ban kezdték meg a törpe vízmû, valamint az iskola és új óvoda épület építését. A rendszerváltás után a TSZ-ek rossz anyagi helyzetbe kerültek, sokan lettek munkanélküliek. Egyre többen kezdtek valamilyen vállalkozásba. A falu közmûvesítése elõrehaladt, bevezették a gázt, a telefont és kábeltelevíziót, amely szinte minden család otthonában megtalálható. Az 1990-es években új iskolai részt építettek, tornateremmel. Ezzel a községben megszûntek a szétszórtan elhelyezkedõ osztályok.
Üzleti ajánlat:
Galéria,könyvtár,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása
A település földrajzilag a magyar Alföld peremén, a Berettyó és Ér folyók torkolatánál, a Bihari hegység lábánál fekszik. A honfoglalás idején a település Vata tulajdonában volt...
A település földrajzilag a magyar Alföld peremén, a Berettyó és Ér folyók torkolatánál, a Bihari hegység lábánál fekszik. A honfoglalás idején a település Vata tulajdonában volt, majd lázadásának leverése után Salamon birtokába került, aki az Ákos nemzetség tagja volt. A XIII. században a falu határában két új település alakult ki: Kassza és Vasad. Szintén a század végén került a község a pocsaji Pályi és az álmosdi Csire család birtokába, akik 1514-ig, a Dózsa György féle parasztlázadásig birtokolták a települést. Ekkor ölték meg Pocsaji Lászlót, az akkori birtokost.A település nevét 1291-ben említik írásos formában birtokadományozó levelek. 1425-ben Zsigmond királytól engedélyt kaptak az akkori birtokosok ún. "castellum" építésére, mely kõ- vagy favár építését jelentette, a "15 éves háború" (1593-1606) idején semmisült meg.1553-ban a Csire Ferenc halála után a királyra visszaszálló birtokrészt Dobó István kapta meg Tahy Ferenccel közösen. A Dobó féle birtokrészt 1610-ben Lorántffy Mihály kérte vissza II. Mátyás királytól, amit 1619. június 20-án Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczi György kapta vissza. A Rákócziak idején a településfejlõdésnek indult. 1629-ban hajdúkat telepítettek le, majd a Berettyó és az Ér folyók összefolyásánál kõbástyákkal és földsánccal megerõsített udvarházat építettek. A várban tartotta 1653. június 10-én az esküvõjét Bornemissza Anna és Apaffy Mihály, késõbbi erdélyi fejedelem. Az építkezés megkezdése elõtt malmot, hidat, gáttöltést építtetett a fejedelemasszony. 1645-ben avatták a falu elsõ kálvinista templomát. 1658-ban a fejedelemasszony megvásárolta az Ödönffy örökösök birtokrészét, így a község kizárólagos tulajdonosává vált. 1660-ban Szejdi Ahmed pasa megtámadta a várat és a települést Várad felé tartva. Május elején a pocsajiak a várból kitörve a török utócsapatokra támadtak és alapos pusztítást végeztek. Ezt megtorolta a pasa és 1660. május 9-én elpusztította a községet. A várat lerombolta, a férfiakat kivégezte, a nõket és gyerekeket elhurcolták. A település ekkor elnéptelenedett. Az új váradi pasa felismerte a község jelentõségét, így 1661-ben helyreállították a várat, illetve a hidat. A Rákócziak után Pocsaj a kamara, majd 1732-ben a Dietrichstein család tulajdonába került. 1750-ben az egykori Rákóczi udvarház romjain vámházat építettek.Az 1738-1740 között dúlt pestisjárvány következtében a falu újra elnéptelenedett. Ez után telepítettek be görög keleti vallású románokat. 1831-ben, a községben újabb járvány, a kolera pusztított. 1822-ben vette meg a községet és a hozzátartozó birtokokat gróf Zichy Ferenc. Ez a család egészen az államosításig irányította a falut. Az 1848/1849-es események Pocsajban is éreztették hatásukat. Megkezdõdött a jobbágyfelszabadítás, illetve többen vonultak be a hadseregbe. A vesztes debreceni csata után Görgey tábornok a falun keresztül vonult vissza Váradra 1849. augusztus 3-án. A kiegyezés után a településen is érezhetõ volt a gazdasági fellendülés. Így járdaépítés, jegyzõi-, orvosi lakás és kisdedóvoda épült. Ez utóbbi 1902. április 1-én nyílt meg. Ártézi kutat fúrtak, amely az 1980-as évek végéig mûködött. A XX. században a két világháború jelentõsen megtizedelte a falu lakosságát. A hõsi halottak emlékét a Szabadság téren lévõ emlékmû, illetve a köztemetõben lévõ kopjafa õrzi. Az I. világháború idején az ellenséges román csapatok 1914. július 4-én vonultak be a faluba. 1919-ben a község egy rövid idõre Romániához került, az Árpád utca végén õrházat állítottak. A Magyarországhoz tartozó utcák házain kívül piros-fehér-zöld festéssel jelezték a hovatartozást. A trianoni egyezmény után került vissza Magyarországhoz Pocsaj község. Ekkor került a település közigazgatásilag Nagyvárad helyett Berettyóújfaluhoz. A háború után megkezdõdtek az infrastrukturális építkezések. Vasútvonal épült, a földeket kiparcellázták, ezzel alakult ki a falu mai alakja, új görög katolikus iskola, betonút és a két folyón híd is épült. A II. világháború idején, 1944-ben deportálták a falu zsidó lakosságát, mintegy 70 fõt. A II. ukrán front katonái szintén 1944-ben elfoglalták a települést. A harcok a Temetõ (a mai Piac és Petõfi utcák) utcán voltak. Késõbb a németek is megszállták a falut abban az évben és egészen 1945 nyaráig a községben voltak. A háború befejezõdése után kezdõdtek meg a földosztások. Az 1956-os események Pocsajt sem kerülték el. Itt is Forradalmi Bizottság alakult, melynek vezetõje Székely Mihály tanító volt. A hatalmat azonban csak néhány napra vették át, a forradalmat itt is véres megtorlások követték. Az 1960-ben alakult a két TSZ, ahol mintegy 1000 család gazdálkodott. Ekkor vezették be a villanyvilágítást a faluba. 1963-ban kezdték meg a törpe vízmû, valamint az iskola és új óvoda épület építését. A rendszerváltás után a TSZ-ek rossz anyagi helyzetbe kerültek, sokan lettek munkanélküliek. Egyre többen kezdtek valamilyen vállalkozásba. A falu közmûvesítése elõrehaladt, bevezették a gázt, a telefont és kábeltelevíziót, amely szinte minden család otthonában megtalálható. Az 1990-es években új iskolai részt építettek, tornateremmel. Ezzel a községben megszûntek a szétszórtan elhelyezkedõ osztályok.
Minden jog fenntartva 2024©