Nagyszakácsi Község Önkormányzata
Nagyszakácsi Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása.
Céginformáció:
Somogy 1948-ból származó címerlevelében látható szõlõfürt arra is utal, hogy e vidék minden nemes ital és étel hazája. E megye, az erdõségek, a vadak, a víziszárnyasok, a halak és a gombák otthona, s azzal a ranggal büszkélkedhet, hogy a középkor uralkodóitól szakácsok kaptak földeket a mai Nagyszakácsiban és környékén. Ugye milyen apró dolgokon múlhat egy település sorsa? Híres királyaink hálásak voltak ínyesmestereik - ízes falatokban, testet öltõ - fáradozásaikért. A budai udvar szakácsai - szakács dinasztiái - évszázadokon át a falu szülöttei voltak. Az uralkodók becsülték a mestereket. Azok a szakácsok, akik apáról fiúra örökítve tisztségként viselték a királyi konyha és asztal gondját, csakis megbízható emberek lehettek. IV. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király udvarában szakácsi mesterszakácsok készítették az étkeket. Mátyás király idejében már hetvenkét szakácscsalád élt a településen, akik több mint 200 nemesi telekkel rendelkeztek. A leghíresebb mesterszakácsok: Eresztvényi Ferenc, Nemes Szakácsi Mihály és fia, Balázs, Weres György, Gondos János és fia, Illés voltak. A középkori falu keletkezésének históriájával együtt néveredete is érthetõ. Elõbb Királyszakácsiként, késõbb Nagyszakácsiként szerepelt a tizedjegyzékekben. A falu elnevezése mellett beszédes vezetéknevek - Kövér, Sós, Szita, Szakács - õrzik az egykori õsök emlékét. Történelmi források csak 1272-ben említik a település nevét, de a falu fennmaradt építészeti emlékei közül régebbi az az 1250-ben épült Pálos kolostor, ahol a szakácsi nemesek is temetkeztek. Az 1400-as években már városi kiváltságokkal büszkélkedõ településen 1446-ban két templom is állt. Az egyik Szent Domokos, a másik Mindszentek tiszteletére. A török pusztítás után az egykori három faluból, Kis-, Nagy és Királyszakácsiból megmaradt mai településre a XVIII. században költöztek át. Létezett még Külsõszakácsi és Szakácsi Kölked is. A falu mûemlék jellegû római katolikus templomát 1808-ban építették csodálatos klasszicista stílusú oltárképeit és freskóit 1882-ben festették. A település történet õrzi a szabadságharc egyik gyõztes csatájának emlékét, amikor a nemzetõrség a horvátokkal ütközött meg. A természet az itt élõket sem kímélte: 1869-ben és 1873-ban hatalmas tûzvész pusztított, melyek során több mint nyolcvan ház elpusztult. A XX. század 30-as éveiben még 1900-an laktak a 445 házban, és iparosból is feljegyeztek akkor több mint félszázat. A legnagyobb birtokosok 100-150 hektár földön gazdálkodtak. A szakácsi nebulók az 1755 óta mûködõ római katolikus népiskolában tanulták a betûvetést. A lakosság olyan társadalmi szervezõdéseket hozott létre, melyek közül különösen jól mûködött a XIX. század végén alakult polgári olvasóegylet, az önkéntes tûzoltóegylet és az iparoskör. A II. világháborúban tíz nagyszakácsi zsidót deportáltak. A háborút követõen, 1959-ben alakult meg a helyi termelõszövetkezet, melyet 1970-ben a tapsonyi Rákóczi szövetkezethez kapcsoltak, s ilyen formában napjainkban is mûködik. A község közigazgatása változatosan alakult a század folyamán: 1950-ig a nagyszakácsi körjegyzõséghez tartozott Tapsony is, 1970-ig pedig önálló községi tanácsok jöttek létre. Fordított volt a helyzet 1970-tõl 1990-ig, amikor a tapsonyi tanács része lett Nagyszakácsi. 1991 óta azonban újból önálló jegyzõség irányítja a falu közigazgatását.
Üzleti ajánlat:
Somogy 1948-ból származó címerlevelében látható szõlõfürt arra is utal, hogy e vidék minden nemes ital és étel hazája. E megye, az erdõségek, a vadak, a víziszárnyasok, a halak és a gombák otthona, s azzal a ranggal büszkélkedhet, hogy a középkor uralkodóitól szakácsok kaptak földeket a mai Nagyszakácsiban és környékén. Ugye milyen apró dolgokon múlhat egy település sorsa? Híres királyaink hálásak voltak ínyesmestereik - ízes falatokban, testet öltõ - fáradozásaikért. A budai udvar szakácsai - szakács dinasztiái - évszázadokon át a falu szülöttei voltak. Az uralkodók becsülték a mestereket. Azok a szakácsok, akik apáról fiúra örökítve tisztségként viselték a királyi konyha és asztal gondját, csakis megbízható emberek lehettek. IV. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király udvarában szakácsi mesterszakácsok készítették az étkeket. Mátyás király idejében már hetvenkét szakácscsalád élt a településen, akik több mint 200 nemesi telekkel rendelkeztek. A leghíresebb mesterszakácsok: Eresztvényi Ferenc, Nemes Szakácsi Mihály és fia, Balázs, Weres György, Gondos János és fia, Illés voltak. A középkori falu keletkezésének históriájával együtt néveredete is érthetõ. Elõbb Királyszakácsiként, késõbb Nagyszakácsiként szerepelt a tizedjegyzékekben. A falu elnevezése mellett beszédes vezetéknevek - Kövér, Sós, Szita, Szakács - õrzik az egykori õsök emlékét. Történelmi források csak 1272-ben említik a település nevét, de a falu fennmaradt építészeti emlékei közül régebbi az az 1250-ben épült Pálos kolostor, ahol a szakácsi nemesek is temetkeztek. Az 1400-as években már városi kiváltságokkal büszkélkedõ településen 1446-ban két templom is állt. Az egyik Szent Domokos, a másik Mindszentek tiszteletére. A török pusztítás után az egykori három faluból, Kis-, Nagy és Királyszakácsiból megmaradt mai településre a XVIII. században költöztek át. Létezett még Külsõszakácsi és Szakácsi Kölked is. A falu mûemlék jellegû római katolikus templomát 1808-ban építették csodálatos klasszicista stílusú oltárképeit és freskóit 1882-ben festették. A település történet õrzi a szabadságharc egyik gyõztes csatájának emlékét, amikor a nemzetõrség a horvátokkal ütközött meg. A természet az itt élõket sem kímélte: 1869-ben és 1873-ban hatalmas tûzvész pusztított, melyek során több mint nyolcvan ház elpusztult. A XX. század 30-as éveiben még 1900-an laktak a 445 házban, és iparosból is feljegyeztek akkor több mint félszázat. A legnagyobb birtokosok 100-150 hektár földön gazdálkodtak. A szakácsi nebulók az 1755 óta mûködõ római katolikus népiskolában tanulták a betûvetést. A lakosság olyan társadalmi szervezõdéseket hozott létre, melyek közül különösen jól mûködött a XIX. század végén alakult polgári olvasóegylet, az önkéntes tûzoltóegylet és az iparoskör. A II. világháborúban tíz nagyszakácsi zsidót deportáltak. A háborút követõen, 1959-ben alakult meg a helyi termelõszövetkezet, melyet 1970-ben a tapsonyi Rákóczi szövetkezethez kapcsoltak, s ilyen formában napjainkban is mûködik. A község közigazgatása változatosan alakult a század folyamán: 1950-ig a nagyszakácsi körjegyzõséghez tartozott Tapsony is, 1970-ig pedig önálló községi tanácsok jöttek létre. Fordított volt a helyzet 1970-tõl 1990-ig, amikor a tapsonyi tanács része lett Nagyszakácsi. 1991 óta azonban újból önálló jegyzõség irányítja a falu közigazgatását.
Minden jog fenntartva 2024©