Sokorópátka Község Önkormányzata
Sokorópátka Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása.
Céginformáció:
Sokorópátka története
A Sokorói dombvidék ravazd-csanaki vonulatának dél-nyugati részén helyezkedik el. Személykocsival Gyõrbõl Gyõr-Ménfõcsanakon, Tényõn át, a 8309-es összekötõ úton, Pápa és Kisbér irányából a Pápát Kisbérrel összekötõ országút gici elágazása felõl közelíthetõ meg. Autóbusz-közlekedés szempontjából a gyõri járatok ajánlatosak. Más megközelítési lehetõségek is adódnak akár a gyalogos, akár a biciklis turisták számára. A legközelebbi vasútállomás a Tatabánya-Pápa vonalon lévõ Gic megállóhely, ami biciklis és gyalogos turisták számára kedvezõ. Sokorópátka - a maga 7 km-es hosszával - Gyõr-Moson-Sopron megye egyik leghosszabb községe. A faluközpontnak számító községháza Gyõrtõl 28, Pápától, Kisbértõl 30 km távolságra van.
Természeti szépségét a falu határát ölelõ erdõk, a domborzati viszonyok adják, kiváló rálátással egyfelõl a Bakonyra, másfelõl a Kisalföldre. Ezt a megkülönböztetett helyzetet, még vizekben való szegénysége sem csökkenti. Õseink lakóhelye a Harangozó-hegy és az elõtte elterülõ lápos terület lehetett, amirõl az itt elõkerült kõbalta és õrlõkõ leletek tanúskodnak, melyeket 1991-ben Dénes Zoltán talált a környéken. Kora vaskori leletek Nagy László 1937-es ásatásai során kerültek elõ. A Középrépás-pusztán végzett feltárások során vörös és szürke edénymaradványok, innen nem messze pedig II-IV. sz-i villatelepülés maradványai kerültek elõ. Ekkor bukkantak egy 33,5 cm-es Apollo-szoborra, mely egy Pannóniába települt italicus házioltárához tartozhatott. A római uralom emlékeként pénzek is elõkerültek. Az itteni ásatásokat mintegy fél évszázaddal késõbb folytatták, ekkor egy sírból kora vaskori edények kerültek elõ. Okleveles elõtörténete 1258-ra nyúlik vissza, mikor is a mai faluhoz a dombvidék nyugati vonulatának - a Sokorónak - teknõ alakú völgyében fekvõ Potkát Egyed comes a zsámbéki premontreieknek adományozta. 1482-ben pálosok zsámbéki, késõbb pedig pápai monostorára szállt. Volt itt birtokrésze a pannonhalmi apátságnak is. Maga a település nyilván az adományozó oklevélben körülírt területen volt, hisz ez a Pátka - Nagydém határának északkeleti csücskét foglalta el, északnyugat felé pedig Kajárral volt határos. Délrõl Répás - a község mostani határaihoz tartozó terület - mint külön határokkal jelölt település szerepel. A mai Sokorópátka helyét 1323-ban a Szt. Márton apátság birtokaként említik. Egyéb írásos említései Pathka, Patka formában 1358-ra, 1387-re, 1453-ra, 1490-re datálhatók. Egy 1527-bõl származó oklevél a falut szintén Patka néven említi. A törökök környékbeli megjelenése más településekkel együtt ennek pusztulását is okozta. 1592-ben Dereskey Demeter mint enyingi Török István képviselõje tiltakozott a pápai városhoz tartozó pátkai erdõk elfoglalása ellen. 1621-ben pedig Bethlen Gábor átirati levelében Pátkát mint pusztát említi, mint a lövöldi perjelséghez tartozó birtokot. Húsz évvel késõbb, 1641-ben viszont a Skothinszky János pápai pálos perjel nevében eljáró Radich Miklós Gyõr megyei fõbíró tiltott mindenkit Pátka birtokba vételétõl. A pápai pálosok birtokjoga fönn is állt egészen a rend megszüntetéséig. A névadó település minden valószínûség szerint a Várhegynek és Harangozónak nevezett terület környékén lehetett. Ezt a még ma is élõ ,,faluhely´´ dûlõnév is megerõsíteni látszik. A pálosok pátkai pusztájához tartozó hegy promontoriális hasznosításának megerõsítését az 1765. május 20-i keltezésû hegyközségi szerzõdés bizonyítja. Eszerint a tényõi határtól a Szt.-Mártoni gyalogúttal a gici határig érintett terünotletet ,,szõlõk tsinálására" kiadták. A mai - újratelepült - község történtének innen számítható a kezdete. A névazonosság könnyen magyarázható Pátkapusztának - mint birtokigazgatási helynek - továbbélésével. A ,,vállalkozó" környékbeliek 1766. január 1-tõl számítva nyolc évet kaptak a hegy megnottisznottínottánotsánotra, szõlõkkel való betelepítésére, mely idõ lejárásával dézsmálásra alkalmasnak kellett lennünk. Új helyzetet teremtett a rend megszüntetése. A kimért szõlõterületen kívüli rendi birtok kincstári kezelésbe került. Megjelentek a továbbra is Pátka-pusztán székelõ bérlõk, akikkel nem kevés gondja támadt a hegyközségbelieknek. Az 1765-tel kezdõdõ szakasz a megtelepedés elsõ és legfontosabb idõszaka. A XIX. század végére azonban jelentõsen megnõ az Amerikába véglegesen vagy ideiglenesen kivándoroltak száma. Lakói elsõsorban szõlõ- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Így kaphatta a község a "kenyeretlen Pátka" nevet, ugyanakkor a "gyümölcsös Pátka" nevet is. Nem véletlen, hogy az erdõk közvetlen közelében élõ erdõbirtoklásból kizárt lakosság körében az erdõhasználat különbözõ szokásai is kialakultak, a gombázástól a téli tüzelõ beszerzéséig. Az ölfavágás, folyamatos erdei munka még a 60-as évek közepén is rendszeres vagy idény jellegû tevékenység volt. Az un. Nagyatádi-féle földreform enyhített gondjaikon azzal, hogy a házhelyek juttatása mellett a vallásalapítványi birtokokból szántóföldhöz is juttatott családokat. Ennél jelentõsebb volt az 1945-ös földreform újabb házhely- és szántóföld-juttatásai révén. A településnek az 1898. évi IV. törvénycikk alapján megállapított neve Sokorópátka. 1900-ben a hivatalos helységnévtárban Pátka szerepel. Mai elõnévfelvétele ezután történt. Mindenesetre a Pannonhalmi-, jobban mondva Sokorói-dombvidék lakott helyei közül ez az, amely viseli a "Sokoró" megkülönböztetõ jegyet. (Habár tudni lehet pl. Sokorókajárról vagy Sokoróbarátiról, de még Sokorógyömörõrõl vagy Sokorószemerérõl is). A falu 1934-ig a Tényõi Körjegyzõséghez tartozott, utána önálló 1977-ig. Ekkor a Tényõi Községi Közös Tanács társközsége lett. 1990 után ismét önálló a községi önkormányzat. Az itteni gazdálkodás lehetõségeit nem csupán a szûkre szabott tér, hanem az erõsen kötött anyagos talaj is befolyásolta. A megélhetés biztosítéka az ugyanolyan nagyságú területen elvégzett - szerencsésebb határú településekhez képest - dupla vagy tripla munkaenergia volt. Mindemellett a falu határa kiválóan alkalmasnak bizonyult egy önellátásra, belterjes állattartásra épülõ mezõgazdálkodásra. Kiegészítõ jövedelmet századunk elsõ felében a gyümölcstermesztés, késõbb az intenzív állattartás biztosított az embereknek. A málna és egyéb bogyós gyümölcsûek lassacskán a mezõgazdasági terület üde színfoltjává válnak. A termelõszövetkezetet 1959-ben szervezték meg, az egész megyében az utolsók között. Késõbb egyesítették a tényõi tsz-szel. Ennek felszámolása után - az 1990-es évektõl egészen napjainkig új birtok- és gazdálkodási viszonyok formálódnak. Lakónépessége 1870-1960-ig növekvõ, attól kezdve csökkenõ tendenciát mutat. 1870-ben 937, 1910-ben 1204, 1941-ben 1293, 1960-ban 1461, 1970-ben 1386, 1980-ban 1288, 1990-ben 1121, jelenleg valamivel 1100 alatt van az állandó népessége. Közintézményei jó állapotban vannak. Mûvelõdési házát 1932-ben, a községházát 1934-ben építették. 1992-ben új orvosi rendelõvel gazdagodott a község, ezáltal az egészségügyi ellátás színvonala jelentõsen javult. Infrastrukturális fejlõdésében nagy elõrelépést jelentett az 1960-ban bevezetett villany. A gici út és a Ravazd irányába kiépített erdei út (bár ez utóbbi gazdasági célú) szintén a jobb megközelítést, más részrõl a jobb kapcsolattartást szolgálja. Vezetékes ivóvízzel való ellátása, szennyvízhálózat kiépítése, gázfûtés megoldása befejezõdött. A telefonellátottságot is hozzászámítva azt lehet mondani, a község mindenben igyekszik megfelelni a modern infrastrukturális elvárásoknak. A helytörténet ápolásában komoly szerepet vállalt Kovács Imre nyugalmazott iskolaigazgató. Az irányításával összeállított helytörténeti gyûjtemény az iskolában kapott helyet. Közintézményei közül a községháza helyi védelem alatt áll. Birkmayer, gyõri kõfaragó által készített I. világháborús emlékmû a templom elõtt, a II. világháború helyi áldozatait megörökítõ emléktábla a templomban található. Itt született és itt van eltemetve Sokorópátkai Szabó István, a Friedrich-, Huszár-, Simonyi- Semandam-kormány és Teleki elsõ kormányának kisgazdaügyi minisztere, késõbb a szentmártoni kerület országgyûlési képviselõje.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása
Jó helyen jár, fáradjon beljebb kedves látogató!
Isten hozta Sokorópátka honlapján. Fél évszázaddal ezelõtt hozzánk - "a világ végére" - csak az eltévedt vándor érkezett. Mára csodálatos tájú, jó levegõjû, igazi nyugodt pihenést biztosító "vidéki élettér" lett a Sokorói dombság "gyöngyszeme". Barangoljon honlapunkon és ne higgyen a technikának! Személyesen is meg kell ismerkednie e tájjal, mert a vizuális hatás nem azonos, - nem is lehet teljes értékû - e kis falu természetes hangulatával. Nálunk az egyszeri vendég visszatérõvé válik!
Minden jog fenntartva 2024©