Felsőtelekes Község Önkormányzata
Felsőtelekes Község Önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása.
Céginformáció:
Felsõtelekes a Galyaság déli peremén, Rudabányától kb. 4 km-re északra fekszik. Lakossága mintegy 800 fõ. Határában van a 8-10 millió évvel ezelõtt élt õsmajom, a Rudapithecus hungaricus lelõhelye. Mivel azonban ezt a területet több mint száz évig a rudabányai vasércbánya használta, a híres leletet innen nevezték el.
A település közvetlen szomszédságában húzódik a rudabányai vasércvonulat, amely különösen rézásványai révén a korai idõk emberének figyelmét is magára vonta. Ennek bizonyítéka, hogy Felsõtelekes közvetlen környékén réz-, bronz- és vaskori régészeti leletek kerültek elõ, amelyek nyersanyaga a közeli bányákból származott.
A korai középkorban (IX-XII. század) vasolvasztó kemencék mûködtek a vidéken, ezekben valószínûleg szláv etnikumú vasmûvesek dolgozták fel a bizonyítottan rudabányai vasércet.
Felsõtelekes középkori történetérõl nem sok adatunk van. Õsi településmagvának kialakulása a XII-XIII. század fordulójára tehetõ. Elsõ okleveles adatunk 1272-bõl ered, Teresztenye határjárásban van a településrõl szó. Ekkor az Opuz (Apc) nemzetség birtoka.
Neve bizonyára a "szántásra alkalmas, trágyázott föld" értelemben használt magyar telek fõnév -s képzõs származéka. ( A Felsõ- elõtagot a közelben levõ Alsótelekestõl való megkülönböztetés céljából kapta.)
1283-ban Zeres-i Tóbiás fia Simon fiai, Miklós, Tamás és Simon, valamint Desew és László testvéreik vásárolt telekesi földjük felét Kánó felõl átadták nõvéreiknek, Kátai Lõrincnének és Apc (Opuz) nembeli Dethmar fia Detricusnénak. 1291-ben az egész Telekest 160 márkáért eladták Kátai Lõrincnek és Apc (Opuz) nembeli Dethmar fia Detricusnak, a szomszédok: Erneyban fia István, Szuhai Demeter és Heem ispánok, valamint Kánói Fábián, Pouka és János beleegyezésével. 1317-19-ben dézsmáját az egri püspök átengedi a káptalannak.
Templomának védõszentje Szent György volt. Papja 1332-ben 6, 1334-ben szintén 6, 1335-ben 4 garas pápai tizedet fizetett. A XV. században a csorbakõi vár tartozéka. Zsigmond király zálogba adta Perényi Istvánnak és Jánosnak azért a 400 forintért, amelyet kölcsönvett tõlük. A beiktatás ellentmondás nélkül meg is történt, a következõ évben pedig a Perényiek új adományt nyertek a községre.
1454-ben említik elõször Felsõtelekes néven a falut, és ettõl kezdve többnyire így fordul elõ a forrásokban. Zsigmond adománylevelét 1455-ben V. László is megerõsítette, és a Perényiek maradtak a földesurai a következõ században is. Ferdinánd megváltotta a birtokot Perényi Pétertõl, s így a Pelsõczi Bebekek lettek az urak. Csorbakõn, s vele együtt Felsõtelekesen is, részbirtokosként pedig Horváthy Albertet is beiktatják. A községre azonban Horváthi Erzsébet révén a Lorántffyak is igényt emeltek, s ezután birtokban is vannak. A következõ században a Lorántffy rokonság folytán I.Rákóczi György erdélyi fejedelem a földesura, zálogjogon pedig Losonczi Gyürki Pál. A szatmári béke után a szepesi kamara lefoglalta a Rákóczi-birtokot, és ebbõl hûséges szolgálataiért Nébest Györgyöt jutalmazta, a Gyürki-zálogban pedig csak úgy tûrte meg a zálogbirtokost, ha fizeti a zálogösszeg kamatait. Freundich Jánosról emlékeznek még meg az összeírások, aki ügyvédjének, Dobay Jánosnak zálogosította el birtokrészét, ez viszont a többi birtokkal 1737-ben a felsõtelekesi részt is átengedte gróf Gvadányi Ádámnak, a többi rész pedig a Csákyak birtokába jutott s az is maradt a múlt században is.
Felsõtelekes is hódoltsági terület volt, és Alsótelekessel együtt egy török úr birtoka lett. Eger eleste után csak egy kõsó, 2 pint méz és vaj volt az adója, és valami kis ajándék, de aztán 27 forintot, 20itce mézet és vajat kellett fizetnie, a császár adója 8 forintot tett ki, azon felül volt 1 pint méz és vaj.
A reformáció nem terjedt el Felsõtelekesen, lakói mindvégig megmaradtak katolikusoknak, de az egyház a török veszedelem miatt nem egyszer leányegyház szintjére süllyedt. Egyébként a XVIII. században a Felvidékrõl telepesek érkeztek ide a korábbi évtizedek háborús viszonyai miatt megfogyatkozott lakosság pótlására, amelynek emlékét például a családnevek is õrzik. A Pesty Frigyes-féle 1864. évi földrajzinév-gyûjtés Felsõtelekesrõl is tartalmaz adatok_ujat, amelyek legtöbbje csak ebbõl a forrásból ismert. Igaz, hogy téves állítások is vannak benne, ezért kritikával kezelendõ.
Fényes Elek "Magyarország geographiai szótára" (1851) címû munkájában a következõket olvashatjuk Felsõtelekesrõl: "Tót falu Borsod vármegyében, Borsod, Gömör és Torna megyék határa összejövetelénél hegyek közt, Alsó-Telekestõl 1/16 állomásra, Mártonyi, Alsó-Telekes, Rudóbánya s Gömör és Torna vármegyék határától környékezve. Határkiterjedése 1912 hold, ebbõl 24 hold belsõség, 456 hold szántóföld, 395 hold rét, 1019 hold erdõ, 18 hold használatlan úrbériség, 8 negyedik osztályú telek. Lakház van 55, lakos 313, ebbõl 268 róm. kat. Szuhogyhoz tartozó leányegyházzal, 39 gör. kat., 6 zsidó. Földesura gr. Csáky."
Összehasonlításul nézzük meg, hogy mit ír Felsõtelekesrõl az 1939-ben megjelent Borsod vármegyei monográfia: "A 98 házban lakó 601 lélek (303 férfi és 298 nõ) közül 599 magyar. Vallásra nézve 476 rk., 68 ref., 52 gk., 4 ág. ev. és 1 zsidó. Az összes földterület 1470 hold, amibõl 849 szántó, 94 rét, 133 legelõ, 324 erdõ, 28 kert és 42 terméketlen terület. Ezt a birtokállományt 93 gazda birtokolja és 1 bérlõ, aki egymaga 678 holdon gazdálkodik. A törpebirtokosok 85-en összesen 439 holdat mondhatnak magukénak. Középbirtokos 3 van, 894 hold területtel, 20-50 hold közötti kisbirtok pedig csak 5. A gazdák közös erdõtulajdont is birtokolnak. Orvos Rudabányán van, szülésznõ helyben. Egy tanerõs r.k. iskolája mellett az iskolánkívüli népmûvelés is mintaszerû. Állatállománya: 40 ló, 217 hazai pirostarka szarvasmarha és 117 mangalica sertés. Iparos 2, kereskedõ (italméréssel) 2 van. Mûködik azonban egy mezõgazdasági szeszgyár is.
A világháborúban a felsõtelekesiek 72 katonája közül elesett 18, hadirokkant lett 5, vitézzé avatott 2. További fejlesztési tervek: kultúrház építése, ami a lakosság áldozatkész magatartása révén már a közeljövõben megoldható lesz."
A község közép- és újkori története szorosan összefüggött a rudabányai ércbányászattal, bár errõl a források keveset mondanak. Kétségtelen, hogy telekesi területen is voltak bányák és folytak más mûveletek (pl. kohászat) is.
A falu lakóinak egy része bányamunkásként kereste kenyerét azokban az idõkben, amikor az érctermelés virágzott, vagyis a XIII-XIV. században, valamint a külszíni nagyüzemi vasércbányászat 1880-tól 1985-ig tartó korszakában. ( Az 1860-as és 70-es években a Magyar Államkincstár kolóniát létesített Felsõtelekesen, amelyben a tervezett vasércbánya-nyitáshoz idetelepített szakemberek laktak. Innen ered azoknak az épületeknek az elnevezése, amelyeket a helybeliek ma is Kincstárként emlegetnek. Sajnos a vasútvonal sem került kiépítésre, mivel az nagyon költséges lett volna.
Az állam többszöri próbálkozása kudarcot vallott, a telekesi bányászatot nem sikerült megindítani. Emellett a 20. század második felében a Sajó-balparti szénmedence bányáiba is eljártak dolgozni a falubeliek, és sokáig adott munkát a helyi termelõszövetkezet is.
Ma fõként a mezõgazdasági háztáji gazdálkodás a jellemzõ, emellett az önkormányzati intézmények, az erdõgazdaság, az alsótelekesi gipszbánya, a kazincbarcikai Borsod-Chem és a még néhány mûködõ szénbánya a legfontosabb munkaadók, vagyis az aktív korú lakosság ingázni kényszerül.
Sajnos magas a munkanélküliek aránya.
Az ország gazdaságpolitikájának, a kistelepülések és a kisvállalkozások mûködését segítõ pályázati rendszereknek köszönhetõen, a viszonylag emelkedõ keresetek, támogatások biztosítják az egyre javuló életszínvonal emelkedést. Felsõtelekes az elmúlt harminc évben sokat fejlõdött, lakói egyre komfortosabb házakban, egyre korszerûbb infrastruktúrát használva élnek. Víz, szennyvíz, és telefon szinte minden épületben van. A napi megélhetéshez szükséges szolgáltatások helyben elérhetõk, az igényesebb, illetve magasabb szolgáltatásokhoz a távolsági közlekedés megfelelõ.
Képek a faluból
Üzleti ajánlat:
galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása
Tisztelettel köszöntöm a községünk honlapját megtekintõ kedves érdeklõdõket.
Köszönöm, hogy idejükbõl néhány percet a településünkkel való ismerkedésre fordítanak. Remélem, hogy sikerül érdeklõdésüket felkelteni, és a késõbbiek folyamán, Aggtelek vidéki kirándulásuk keretében el is látogatnak majd hozzánk.
Világraszóló nevezetességgel is dicsekedhetünk: kevesen tudják, hogy Felsõtelekes község területéhez tartozik a volt rudabányai vasércbányának az a része, ahol 10 millió évvel ezelõtt élt õsmajom, a Rudapithecus hungaricus maradványai elõkerültek.
Közvetlen környékünkön sok más látnivaló is akad: természeti értékek, mûvészeti és mûvelõdéstörténeti emlékek sora található szinte minden településen szûkebb hazánkban, a Sajó és a Bódva folyók között.
Ezekkel ismerkedve, kérem ejtsék útjukba szép fekvésû kis falunkat is, és töltsenek el egy rövid idõt nálunk! Biztos vagyok benne, hogy jól fogják itt érezni magukat.
Érdeklõdésüket elõre is köszönöm!
Minden jog fenntartva 2024©