Bordány Község Önkormányzata
Bordány Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása.
Céginformáció:
A honfoglalást követõen a magyarok lakta Duna-Tisza közi õsi települést ("szállást") az õsrégi halásztanya helyén a tatárjárás pusztítását követõen, az 1240-es években kunokkal telepítették be. A törökdúlás után a területet 1702-ben a Német Lovagrend vásárolta meg I. Lipót császártól, majd Orczy István a jászkun területek fõkapitányi adminisztrátora a területet benépesítette: 1718-ban kun községbõl lakosokat küldött a dorozsmai határban, 1719. Nyarán jász családokat hozatott Jászfényszaruból és Jászapátiból, majd Nógrád és heves megyébõl palóc családok is érkeztek. Az újratelepített Dorozsma község a szabad jászkun területhez tartozott. A Német Lovagrend birtokolta a földet, - amelynek csak bérlõje volt a lakosság- s az 1745. Évi megváltással (Rademptió) újra szabaddá vált, az õsi föld, tulajdonukba került. A lakosság megszabadult a jobbágysors súlyos kötöttségeitõl. Az 1700-as évek elején a község zárt belterülete 350kh-on fekszik, amelyhez 3043 kh-on fekvõ szántóterület csatlakozik.
Az életet azonban nem lehetett megállítani, évrõl-évre több és több községi lakos húzódott ki a megélhetést biztosító tanyára.
Ez a folyamat az 1800-as évek elején kezdõdött és az 1800-évek végén, a századforduló tájékon erõsödött fel ebben a térségben.
Szegedrõl kiinduló és Dorozsmát Halassal összekötõ fõútvonal mentén a fenti szükségszerûségbõl és körülmények folytán alakult ki Dorozsma községtõl 13,4 km-re Kistemplomtanya-központ, amely a további három tanyaközpont (Árpádközpont, Zsombóközpont és Forráskút) közül a legrégebbi és legjobban fejlett volt. Tulajdonképpen az 1850-es évek elejétõl - a tanyaközpontgóc kialakulásától számíthatjuk Bordány község történetét.
A település történetében fordulópontot jelentett a jelenlegi templom és lelkészlakás felépítése, helyi lelkészség létesítése.
Az új templom alapkövét 1907. április havában tették le és 1909-ben, Szt. István napján a torony gömbjét és keresztjét Sztriha Kálmán káplán szentelte fel. Az új templom felszentelésére 1910. április 24-én került sor, Szent István király tiszteletére. Ettõl fogva a községi Elõjáróság a "Dudáskápolna" elnevezést megszüntette és "Kistemplomtanya-központ" lett a település hivatalos neve.
A központ rohamosan fejlõdött. Kedden és pénteken, de különösen kedden - amikor állatfelhajtás is volt- olyan piacai voltak, hogy a belterületi piac eltörpült mellette, és sokszor az országos vásár méreteivel is vetekedett.
Bõvül az iskolai (négy tanerõs9 és az egészségügyi ellátás (zöldkereszt, védõnõ). Artézi kút látja el a települést ivóvízzel. Két gõzmalom és olajsajtoló épül és kezdte meg mûködését, egyre bõvül a letelepedõ kereskedõk, kisiparosok száma. Az önálló községgé alakulást megelõzõ évtizedekben a tanyaközponton a közigazgatási teendõket az anyaközség látta el az alábbi formában: 1850-tõl 1934-ig az anyaközség képviselõtestülete és elõjárósága, 1935-tõl 1946-ig a külterületi képviselet, 1947-tõl 1949-ig a közigazgatási kirendeltség.
1945 után Kistemplomtanya-központ önállósulási törekvéseinek újabb állomását jelentette, hogy az anyaközség 1947. július 1-el kirendeltséget létesített a településen. A kirendeltség lényeges hatáskörû közigazgatási feladatok_ujat látott el a tanyaközpont területén.
A kirendeltség nem csak saját területére, hanem Forráskút és Zsombó központ területére kiterjedõ hatállyal intézte a közellátás ügyeit.
Az önálló közigazgatási községgé alakulás elõkészítése a 3.690/1949(86) Korm. számú rendelettel vette kezdetét, amelynek felhatalmazása alapján a belügyminiszter a Kiskundorozsma községhez tartozó Kistemplomtanya külterületi lakott hely és környékének önálló nagyközséggé alakulását elrendelte. Így a korábbi terv (1948), hogy Üllés el akart szakadni az anyaközségtõl és közigazgatási szempontból Kistemplomtanyát is magához akarta kapcsolni, nem valósult meg.
Az új község nevének kialakításakor két álláspont jelentkezett. A lakosság kérése a Kistemplomtanya központ alapján a Kistemplomtanya elnevezés volt, mivel így ment át a köztudatba. A másik a Bordány elnevezés, amely a község leghosszabb és legsûrûbben lakott dûlõje volt. Egyébként a szállásrendszer kialakulása idején, a levéltári források szerint 1747-ben jelent meg elõször a BORDÁN elnevezés, amely eredetileg valószínûleg személynevet jelentett, 1862-ben Bordány már dûlõnévként szerepelt. Végül is a Bordány elnevezés maradt. A belügyminiszter 1950. február 5-én kelt rendeletével Kistemplomtanya végleges nevét "Bordány" névben állapította meg, és 1950. július 1-tõl ez lett a hivatalos neve.
A tanyaközség ezzel fölvette az õsi Bordány nevet. Az önálló községgé alakulást 1950. augusztus 9-én még az 1947-1950. novembere között mûködõ, 25 tagból álló községtanács mondta ki. Területe 6341 kataszteri hold.
Az új község földrajzi elhelyezkedése kedvezõ. A Szegedet Kiskunhalassal összekötõ mûút mentén, Szegedtõl 21 km-re az út 15-17km szelvényei között az út két oldalán alakult ki a település, amely jó összeköttetést biztosított minden irányban. Szomszédos települések: Domaszék, Forráskút, Kiskundorozsma, Üllés, Zákányszék és Zsombó arányos távolságban helyezkednek el. Gazdaságilag a részét alkotó Bordány, Mezõ, Seregélyes és Béke dûlõk határterülete a központtól ideálisnak nevezhetõ 4-6 km-re fekszenek a község központjától, így rövid idõ alatt elérhetõk. Külterületi központja ezért késõbb sem alakult ki.
Üzleti ajánlat:
galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok_uj ellátása
Bordány területe már a legrégebbi korokban lakott volt. A rómaiak idején szarmaták lakták, akik Szegedtõl - Dunáig tartó településeikrõl élénk kereskedelmet folytattak Pannónia lakóival. A Római Birodalom felbomlása után gepidák telepedtek le (454-567/568-ig). A Bordány - Mezõ - dûlõrõl, a Kunhalomról elõkerült, jellegzetes formájú és díszítésû edénytöredékek gepida településekrõl, vagy síremlékekbõl származnak. Itt gepida településnyomokat találtak a régészek, majd az avarok után érkeztek honfoglaló eleink. Ebbõl a korból származik az egyik legértékesebb és leggazdagabb honfoglaló magyar lószerszám garnitúra, amelyet 1955-ben Szilágyi Vilmos szõlõbirtokán Dienes István szegedi régész tárt fel. Egy 55-60 évesen elhuny, magyar nemzetségfõ feleségét rejtette a magányos nõi sir. A gazdagon díszített ruházat (veretes öv), sok ékszer (kar-, láb és nyakperecek, hajfonatdíszek) lovas temetkezés (ló csontok) gazdagon díszített lószerszám és ezüstbõl készült, gazdagon aranyozott, palmetta díszes edények jellemzik, a feltárt le letet. Az elsõ "szállásokat" tehát elõször honfoglaló õseink hozták itt létre.
Minden jog fenntartva 2024©