Iparművészeti Múzeum
Iparművészeti Múzeum
Céginformáció:
A budapesti Iparmûvészeti Múzeum a londoni (1857) és a bécsi (1864) társintézmények után Európában harmadikként jött létre. Az 1872-es országgyûlés 50.000,- Ft-ot szavazott meg "mûipari tárgyak" vásárlására a következõ évi bécsi világkiállításon a leendõ "iparmû-múzeum" számára, s ezzel megvetette a gyûjteményezés alapját. A gyarapodó anyagot 1874-77 között a Nemzeti Múzeum fogadta be: lépcsõházában állította ki a mûkincseket. A késõbbiekben a gyûjtemény a Régi Mûcsarnok (Sugár út 69.) épületébe került.
Önálló otthon teremtésére csak 1890-ben nyílt lehetõség. Elsõ lépésként a leendõ múzeumépület számára egy 1552 négyszögöl nagyságú telket vásároltak az Üllõi út - Kinizsi utca - Rákos utca (ma Hõgyes Endre u.) határolta területen, amit késõbb további vásárlással bõvítettek; majd a kormány pályázatot írt ki egy modern igényeknek megfelelõ palota tervezésére: ebben az épületben kap majd helyet mind a múzeum mind pedig az Iparmûvészeti Iskola.
A pályázaton - "Keletre magyar!" - jeligével Lechner Ödön és Pártos Gyula tervsorozata nyert; az építési megbízást azonban csak 1893-ban kapták meg. Így a palota avatására a millenniumi ünnepségsorozat záró eseményeként, 1896. október 25-én kerülhetett sor.
A palota - születése pillanatától - heves vitákat váltott ki, de jelentõsége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életmûben ma már megkérdõjelezhetetlen tény. Ez az épület a szecesszió korai - ám jellegzetes -, keleti ornamentikát felhasználó példája. Benne a funkció, a magas mûvészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniáját a legkorszerûbb statikai szerkezetek biztosítják (mint például a nagycsarnok ornamentális csipkévé lényegült, s a nézõk szemei elõl sem rejtett hengerelt acéltartói).
A múzeum elõcsarnokának oszlopkötegekkel épült, fölfelé nyitott - a kupolára rálátást, s onnan fényt adó - megoldása nagyszabású építészeti gondolat. A Zsolnay kerámiával bontott színes kupola messzirõl, míg a meseszerû díszítményekkel ékes, nyitott fõbejárati csarnok közelrõl csalogatta - és csalogatja ma is - a látogatókat. E csodálatos építészeti és esztétikai megoldások sem gyõzték meg az ellenzõk táborát: így történt, hogy az 1920-as évek végére a múzeum belsõ festését (Reissmann Károly Miksa mûvét) drasztikusan lemeszelték (csak két terem és a szélfogó menekült meg).
A második világháború is súlyos csapást mért az épületre: jelentõs károsodás érte a fõbejárat nyitott elõcsarnokát és a fõkupolát, valamint a nagy üvegcsarnokot, és a Hõgyes utcai sarokkupolát. A háborús károkat 1949-ben állították helyre. Az épület azóta teljes pompájában várja a múzeumlátogatókat.
Üzleti ajánlat:
Minden jog fenntartva 2024©