Kalap és Sipkamúzeum
Kalap és Sipkamúzeum Kiállítások,shop.Plébános Szekszárdon született 1926. novemberében. Egész életét a tolnai dombok között töltötte, ez meghatározta e táj iránti vonzalmát, szeretetét. Káplánéveit Újpetrén, Villányban töltötte. 1974-tõl haláláig (1994) Nagydorog pléb
Céginformáció:
KALAPOK, SIPKÁK ÖLTÖZETEK A KIÁLLÍTÁSON
A kiállításon több mint 130 kalap és sipka látható a világ számos tájáról, Európából (Anglia, Skócia, Olaszország, Balkán, Skandinávia, Spanyolország, Lappföld), Afrikából (Tunézia, Mali), Ázsiából (Törökország, Japán, Kína, Mongólia, Közép-Ázsia, Közel-Kelet), Észak-és Dél-Amerikából, Ausztráliából. Különösek a közép-afrikai, az ausztrál bõrkalapok, a kolumbiai indiánok londoni mintájú keménykalapja, a kínai gyereksapka, amely védi viselõjét a megrontástól. Érdekes a tübitejkagyûjtemény, a fezek színes kollekciója, az arab fejsál, az Alpok vidékének kalapjai, amely egyszerre népi és városi viselet. A magyar kalapviseletet egyebek között kucsma, süveg, hortobágyi csikóskalap, pörgekalap, somogyi ünnepi juhászkalap, Kossuth-kalap, székely szalmakalap képviseli. A gyûjtési körbe az egyensapkák nem tartoznak bele, de azért van néhány kivételes darab: több barett, német katonai sapka a világháborúból, mûködõ fejhallgatóval, szovjet katonai usanka, doktori kalap Angliából, cilinder, keménykalap stb.
Egy tucat jellegzetes öltözék, suba, cifraszûr, parádés kocsis öltözete, palóc nõi viselet, dirndli, skót férfi viselet, török és kolumbiai indián öltözet egészíti ki a kalapgyûjteményt.
A kiállítást Kunkovács László kalapokat bemutató fotói teszik még színesebbé. Stockinger Artúr néhány személyes tárgya, újságcikkek, képek idézik fel a gyûjtõ-utazó-tanító plébános személyiségét.
A kiállítás korábban a nagydorogi gondozási központ épületében volt. E szerencsés körülmény következtében a látogató korábban abban a különleges élményben is részesülhetett, hogy az idõs asszonyok, akik még ismerték Artúr atyát, személyes élményeiket is elmesélték a „plébános úr kalapjairól”. Évente sok száz látogató csodálja meg ezt az egyedül álló kis kiállítást, amely egyben „Tájak, Korok, Múzeumok” bélyegzõ hely is (száma: 1734).
Üzleti ajánlat:
Kiállítások,shop.A világra való kitekintés és az emberekkel való ismerkedés vágya hajtotta újabb és újabb utazásain. Módszeresen figyelte a különbözõ népek jellegzetes vonásait, szinte antropológusként ismerte az embertípusokat. A kultúra iránti érzékenységét szüleitõl, gyûjtõszenvedélyét nagybátyjától, az egykori monarchiabeli ezredestõl örökölte, aki a boszniai garnizonban töltött évei alatt szép balkáni néprajzi kollekciót állított össze, amely sajnos a háború utáni vandalizmus áldozatául esett. Artúr atya szeretettel õrizte meg a családi könyvtárat, a berendezési tárgyakat, és gyarapította azokat saját szerzeményeivel.
A múlt és a jelen történelmének állandó kutatója és elemzõje volt. A történelembõl vett tapasztalatait, megfigyeléseit, tanulságait igyekezett továbbadni híveinek, barátainak, az ifjúságnak, a családnak.
Az egyre bõvülõ fejfedõgyûjteményt eleinte csak a plébános úr látogatói ismerhették meg, sõt fel is vehettek egy-egy féltve õrzött, értékes kalapot. A falu népének azonban egyáltalán nem volt ismeretlen a kalapgyûjtemény, mert Artúr atya rendszeresen hordta a kalapokat: olykor egy mongol kucsmában, lapp sapkában vagy skót öltözetben ment bevásárolni, az OTP-be, vagy csak egyszerûen sétálni. Ebben nem valami különcködés vezette, hanem az ismeretterjesztés, a tanítás vágya, és az, hogy egy szûkebb közösségben élõk is megismerhessék távoli népek szokásait.
A gyûjtemény nem tudományos szemléletû, hanem a világra nyitott ember – a jó érzékû amatõr gyûjtõ – érdeklõdését tükrözi, bár az amatõr gyûjteményt neves szakemberek (Katona Edit, Wilhelm Gábor, Magyar Néprajzi Múzeum) segítettek rendszerbe foglalni. Sokszínûsége és változatos gazdagsága azonban jól szolgálja a plébános úr mindenkori szándékát szórakoztat, emlékeztet és tanít.
Minden jog fenntartva 2024©