Harta Nagyközség Önkormányzata
Harta Nagyközség Önkormányzata Gaéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatoik ellátása,helyi hírek.
Céginformáció:
A honfoglalás elõtt avarok lakták ezt a területet. Az Árpád-házi királyok idején Fejér megye solti járásához tartozott az akkori település.
Hartára vonatkozó legrégebbi írásbeli említés egy 1289 évbõl való adománylevélben olvasható. 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven említik az oklevelek, ekkor Mikolai Mihály és Bálint birtoka.
A török uralom alatt 1573-ban a település, mint a Székesfehérvári vár tartozéka, még adóköteles volt, az 1686-os összeíráskor már szétdúlt, sivár helységként említik, az elnéptelenedett települések között szerepel.
Az elszikesedett, mocsaras terület benépesítésére a XVIII.. század elején – 1723-24 között az akkori földesúr, gróf Ráday Pál Hessenbõl, Pfalzból, késõbb Württenbergbõl és Speyerbõl bevándorolt ágostai evangélikus és református vallású németeket telepített le birtokán. /Ráday Pál és az elsõ telepesek közötti szerzõdés 1724.junius 9-én kelt./
E ténybõl adódik a község német-nemzetiségi eredete.
A község gyors fejlõdése a Ráday családnak – Ráday Pálnak és feleségének Kajali Klárának – volt köszönhetõ.
Harta akkori életére vonatkozó legtöbb adat a Ráday levéltárban található.
Az evangélikus anyakönyveket 1733 óta vezették, a felekezet 1759-ben épitette elsõ imaházát, 1798-ban épület fel a templomuk.
A reformátusok 1835-38 között klasszicista stílusban építettek templomot.
A hartai római katolikus vallásúakról 1923-ig a dunapataji plébánia anyakönyveiben található bejegyzés. Az egyházközség templomát 1943 pünkösd másnapján szentelték fel és 1945 augusztusától önálló lelkészség lett.
A községet sokszor sújtotta árvíz. 1852-ben a tûzvész majdnem teljesen elpusztította. A tûzvész után alakult ki a község rendezett képe.
A XIX. század végén gróf Teleki József, az MTA, a kalocsai érsekség, Bauer Rudolf, a Magyar Királyi Kincstár, Boronkay György és Darányi Kálmán voltak Hartán birtokosok.
A községhez tartozott Dunatetétlen puszta, Érsekiharta puszta, valamint a XVI. században még önálló településként szereplõ Hartai-mikla és Hartai bojár puszták, végül a Dunapataji községtõl 1909-ben és 1913-ban átcsatolt Vejte és Pataji bojár puszták.
A Duna nemcsak veszélyt jelentett a lakosság számára, hanem sokaknak biztosított megélhetést. A századfordulót követõen kb. 140 hartai hajós állt alkalmazásban osztrák és magyar hajózási társaságoknál. Öt vízimalom is mûködött itt a század elsõ felében.
A II. világháború után az 1947-48-as évek jelentõs változásokat hoztak a falu lakosainak életében. Államközi egyezmény alapján 287 hartai német család kitelepítésére, a Felvidékrõl és a Délvidékrõl 243 magyar család betelepítésére került sor.
A szövetkezetek 1949 õszétõl mûködtek Hartán. Egyesüléssel 1975-ben két tsz maradt, a Lenin és az Erdei Ferenc Tsz. A rendszerváltás után ezek Agro-Harta és Erdei Ferenc néven tovább mûködtek, jelenleg Agro-Harta Rt. És Erdei Ferenc Kft. néven szerepelnek.
A fõ profil a növénytermesztés. Legfontosabb növények a búza, kukorica, napraforgó, a háztáji mûvelésben a vöröshagyma és a fûszerpaprika. Jelentõs az állattenyésztés is: sertés,szarvasmarha, csirke, juh. A munkaerõ egy kis részét az ipar foglalkoztatja: cipõfelsõrészt, tésztát készítenek.
1963-tól mûködött a Solt-Harta és Vidéke Áfész. Takarékszövetkezet 1957-ben alakult.1947-ben önálló község lett Dunatetétlen.
Harta közigazgatási területéhez tartozik Állampuszta, ahol 1884 óta büntetés-végrehajtási intézet mûködik. Az elitéltek fogvatartása zárt területen, foglalkoztatásuk nyílt területen folyik. Foglalkoztatásukat egy kft. biztosítja. Állampusztán csak az intézet és a kft. alkalmazottai laknak, családjukkal, szolgálati lakásokban.
Harta nagyközség lakossága 1990-ben 11 tagú, 1994-ben 12 tagú képviselõtestületet választott. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993 évi LXXVII.tv.22.§ 1. Bekezdése alapján az önkormányzat német nemzetiségi kisebbségi önkormányzatnak nyilvánította magát. A német nemzetiségûek hozzávetõleges aránya kb.50%.
A Duna közelsége kiváló természeti, ill. Turisztikai adottságot jelent. Védett a hartai Duna-ág és környezete, az ártéri erdõk, továbbá a szikeken lévõ miklai tájvédelmi körzet. Ritkaságszámba menõ madárfaja a túzok. A Duna-parton és a környezõ tavakban jók a horgászati lehetõségek, a környék gazdag vadállománya izgalmas kikapcsolódást nyújt a vadászok számára.
Az idegenforgalomfejleszthetõ lenne, hiszen erre a környezet széleskörû lehetõségeket biztosít.
A Templom utca névadói az itt álló templomok. A klasszicizáló késõ barokk evangélikus templomot a gyülekezett fennállásának 250. Évfordulóján, 1973-ban felújította.
A református templom klasszicista stílusban, a Szent István templom Möller Károly tervei alapján készült.
Az I. Világháborús hõsök tiszteletére emlékmûvet állítottak a polgármesteri hivatal elõtti téren. A II. világháborúban elesettek emlékmûvét 1992-ben emeltette a község lakossága a helyi temetõben.
A helytörténeti gyûjteményben egy régi lakóház századelõn emelt falami között a nevezetes hartai festett bútorok gazdag díszítésû darabjait találjuk. A hartai bútorok díszítõ stílusa egyéni, színhasználata jellegzetes. A díszítés központi motívuma a reneszánszban gyökerezõ, centrális elrendezésû korsóba, vagy kehelybe állított virágcsokor. Ez a kompozíció szerkezetében a mai napig nem változott. Egyedinek tekinthetõk a lovas alakokkal díszített szekrények. A bútorfestészet ma is elõ hagyomány a községben. Jeles képviselõje: Schneider Péterné. A múzeum lakószobáiban három korosztály népviseletét ismerhetjük meg. Ezen túl tárgyak, írásos dokumentumok elevenítik fel a népélet, a községi igazgatás emlékeit.
Üzleti ajánlat:
Gaéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatoik ellátása,helyi hírek
Minden jog fenntartva 2024©