Hernádkak Község Önkormányzata
Hernádkak Község Önkormányzata Gaaléria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Hernádkak-Belegrád Hernád menti magyar kisközség. Zemplén és Borsod megye határterületén, a Cserehát csücskében húzódik meg.
A falu nevét a Hochen szóból alakította a nép ajka elõbb Kok, majd Kak alakra. A falu nevével elõször a IX. század elején találkozunk. Az avar törzs-szövetség összeomlása után a Kárpát-medence legfontosabb elemévé a jelentõs társadalmi fejlõdést elért szláv népesség lett. Hernádkak neve ebben az idõben bukkan fel elõször Belegrád néven.
Az alföldi bolgár tartomány erõközpontja a Duna-kanyar környéke lehetett. A bolgárok azonban nemcsak nyugat felõl védték erõdítményekkel alföldi tartományuk bejáratát, hanem az Erdõs-Kárpátok felõl is. „Erre a célra szolgálhatott az a Belegrád – írja Moór Elemér (Magyarország története) –, amelyet a katonai térképeken egy puszta neveként Onga és Hernádkak közelében, Miskolctól keletre találunk. Ez lehetett a célja a Miskolctól északra fekvõ Garadna (szláv: Gradtina) helynek is. Belegrád pedig Beligradz”. (Fehérvár)
Belegrádnak ma a falu vízen (Hernád) túli részét nevezik.
Biztos, hogy hosszú ideig tartó szláv uralom kellett hogy legyen ezen a területen, a helynevek eredetüket tekintve bizonyítékokat szolgáltatnak erre.
Honfoglalás: Árpád seregei Szerencsrõl megindultak a Sajó és a nyugati Felvidék felé, tehát közvetlenül itt vezetett útjuk. A kabarok három törzse szállta meg ezt a területet. A két fõ népességcsoportot tehát a szlávok és a kabarok képezik a megye jelentõs részén. Késõbb I. István király sógorának, Aba Sámuelnek kiterjedt birtokot adományozott a Csereháton.
A szomszédos Hernádnémetit és Hernádkakot Árpád korabeli településnek tartják.
A magyar település-terület az államalapítás utáni három évszázad folyamán fokozatosan kiterjeszkedett. Ezek a települések nevezhetõk a honfoglaló vezérek szállásának, késõbb királyi birtokok. A királyok jóságából kapnak belõle osztályrészeket a kereszturak s más egyházi rendek is (pl. a pálosok), majd egyes világi személyek, pl. egy Beke nevû úr kapja Kakot.
Kak többször is gazdát cserélhetett. Adományozás során juthatott 1226-1237 között Kokos (Gallus) gróf birtokába. Mivel a falu neve régi okmányokban Koknak is említtetik, az is elképzelhetõ, hogy akkori tulajdonosa után kapta a nevét, vagy mivel õsi magyarsággal Kak, mint a kakas szó töve délceget jelent, lehet, hogy új tulajdonosának neve a falutól származott.
A XII. századot harcok, betelepülés, folytonosan alakulóban lévõ társadalom jellemzi. A Hernád mellékén több népcsoport ütött tanyát. Itt maradt szlávok, egykori avar ás germán maradványok, besenyõk és a honfoglaló magyarság csoportjaiból olvadt össze a terület népessége.
A XII. század második felében Borsod északi részén cseh jövevények is megszálltak és a század végére tehetõ egy nagyobb arányú német telepítés is.
1241-ben bekövetkezett a tatárjárás nagy katasztrófája. A döntõ, Sajó menti ütközet a közeli Muhinál zajlott le.
A néphitben az terjedt el, hogy IV. Béla király a belegrádi erdõn át menekült volna el, mivel akkor innen Muhiig összefüggõ erdõségek borították a vidéket. De nemcsak erdõségek, hanem mocsarak is voltak itt.
Ebben a században ismét hallunk Kakról. 1281-ben említi az egri káptalan egy okiratban. Arról van itt szó, hogy Morcus-halastó volt Németi és Kak környékén. Ugyanitt azt olvassuk, hogy Kak terrae stagnae (Kak mezei posvány). Összefüggésben lehetett a Morcua nevezetû halastóval.
Kak mezei posvány volta arra utal, hogy egy elpusztult faluval állunk szemben, amely esetleg éppen a tatárjárás vagy a feudális pártvillongások következtében pusztult el, de valószínû az is, hogy része a falupusztásodási folyamatnak.
A XIII. században az egri püspökség tizedmegyéi között Kak neve is szerepel.
1302-ben zárdájáról tesznek említést a források. Máshol azt olvashatjuk, hogy 1325-ben épült itt egy zárda a belegrádi erdõben. Ma is megvannak a romjai, amit „Pusztatemplom” néven emlegetnek. Az okiratok Hernád néven említik ezt a pálos kolostort, amit Szent László tiszteletére építettek.
Kakról ezekben az években nincs adat a forrásmunkákban. Feltehetõ, hogy a falu él, csak nem írnak róla vagy pedig a tatárjárás után még nem települt újjá. 1356-ban tûnik fel a neve, amikor egy perben mint az egri káptalan birtokát említik.
Már a XIII. század elején két fõesperesség volt a megyében, a zempléni és a zombori. Ez utóbbihoz tartozhatott egyházi igazgatás szempontjából Kak is. Hernádkak mint egri káptalani birtok az egri püspöki alapítványból létesült „Szent László király” ispotályának egyháza volt 1549-ig. Ennek fizette a bárány, méh, árpa, búza és zab tizedet.
Egyesek véleménye szerint 1550 körül szinte teljesen elpusztult a község a tatár portyázás következtében, de csakhamar újratelepült, mert 1585-ben mér ismét 27 házból állt a falu. Az 1598-i összeírás szerint a török hódoltsághoz tartozott, több községgel együtt a török hódoltság terheit nyögte.
A XVI. században már tudunk a falu részbirtokosairól is. 1598-as adat, hogy Rákóczi Zsigmondnak Kak hódoltsági faluban van 3 jobbágya, Serjéni Mihálynak 3, Szemere Istvánnak 1, Szemere Miklósnak 5, Baracskai János özvegyének pedig 1. 13 jobbágy volt tehát 5 földesúr birtokában. Mivel jobbágycsaládokkal kell számolnunk, ahol a szorzószám 4-5, így 52-65 lélekrõl lehet szó. Lehetséges, hogy mindössze ennyi volt a falu lakossága a középkorban, ebben a pusztító idõben, s ezt az 52-65 embert sanyargatta a török és a magyar földesúr egyaránt. Azt is gondolhatjuk, hogy a falu másik része török földesúr birtokában volt, de az is lehet, hogy magyar birtokosok osztoztak rajta, akikrõl nem tudunk.
A törökök többszöri portyázásaik során Ónod és Szerencs közét 1637-ben felégették. A Hernád menti falvak sorában valószínûleg Kak is felperzselõdött.
A XVII. század utolsó harmadában, pontosabban 1667-ben ismét van egy adatunk Kakról. Eszerint korcsma, mészárszék mûködött a faluban.
Érdekes azonban, hagy pár évvel késõbb, 1671-ben elhagyott telkekrõl olvashatunk egy okiratban. Eszerint Hernédkak jobbágyai valami okból otthagyták falujukat és a szomszédos falukban (pl. Gesztely) húzódtak meg. Ez az idõszak a kuruc harcok kezdete. Kisebb-nagyobb harcok pusztítását kell elszenvedniük a környék lakóinak. Valószínû, hogy ezért települtek át Gesztelybe a kakiak.
1707-bõl fennmaradt adat arról, hogy a szomszédos községek, Gesztely és Hernádnémeti milyen mértékben járultak hozzá a Rákóczi-szabadságharc gazdasági támogatásához. Zabot, húst és bort adtak az itt állomásozó katonáknak. Gesztelybe és Németibe való tisztjei is voltak a fejedelemnek. Németibe való volt Pap Mihály kapitány, Gesztelybe pedig Dobos István fõhadnagy, Pásztor János és Sallai Miklós alhadnagyok, Farkas Gergely strázsamester és Négyessy Miklós zászlótartó.
A Rákóczi-szabadságharc során Hernádkak is elpusztult. Legalábbis így említi ezt a Borovszky-féle Zemplén Vármegye Monográfiája. 1710-ben dühöngött a pestis járvány. Szerepe lehet a harcok mellett Kak akkori elnéptelenedésének a pestis is. Az idõjárási viszonyoknak is döntõ szerepük van a népesség fejlõdésében. Rossz termésû évek nagy éhínséget eredményezhettek. 1578-ban pl. katasztrofálisan rossz termés sújtja a falut.
1634-ben Koppányi Szabó Dávidot iktatják az itteni részek birtokosává.
A XVIII. század elején pedig Sisáry Gábor és felesége, Szemere Zsófia a község birtokosa, de itt él és gazdálkodik már a Batta család is.
Sisáry Gábor 1750 táján helyet ad itteni birtokain cseh-morva menekülteknek, akiket evangéliumi hitük miatt üldöztek el hazájukból. Nem egyszerre jöttek, hanem különbözõ idõben és csoportokban. Sisáry a Hernádon túli birtoktesten, a mai Belegrádban telepíti le õket.
1749. július 6-án olvassuk az elsõ bejegyzést rájuk vonatkozóan a gesztelyi anyakönyvben. Az akkori gesztelyi református lelkész írja: „egy Kakban lakó jövevény cseh református embernek a fiát Jakab névre kereszteltem meg”. A keresztszülõk helybeli lakosok voltak. Ettõl kezdve folyamatosan található anyakönyvi utalás rájuk. Még 1801-ben is jön egy csoportjuk. Legnagyobb részt mesteremberek voltak, csizmadiák, kályhások és juhászattal is sokan foglalkoztak közülük.
1769-ben Orosz János szolgabíró vizsgálja meg ügyüket, de végülis békében hagyják õket.
Egy irodalmi érdekesség ebbõl az idõbõl: a szomszédos Gesztelyben Bizáki Puky István volt a földesúr. Sokszor megfordult nála Csokonai Vitéz Mihály és Lavotta János, a híres zeneszerzõ és hegedûmûvész. Heteket töltöttek itt s mély barátság szövõdött köztük. Minden nap átmentek a közeli korcsmába, ahol a közös téma a költészet és zene tárgyai felett borozgatás közben addig vitatkoztak, hogy összevesztek. Ekkor rohant a bérlõ Pukyhoz a következõ szavakkal: „Nemzetes Uram, tessék jönni hamar, mert a múzsafiak mindjárt agyonverik egymást”. Puky hazahívta õket s õ volt a békebíró. Másnap újra kezdték elölrõl. Feltételezik, hogy Csokonai ebben a korcsmában írta a Szerelemdal a csikóbõrös kulacshoz címû költeményét, s több más versét is, melyet Lavotta megzenésített. (Kun Zoltán - Gesztely: Szerencs és vidéke)
A XVIII. század második felében, 1774 táján a faluban 19 telkes jobbágyról és 15 telekkel nem bíró jobbágyról tudunk. 4 földesúr gazdálkodik. Kb. 190 fõ lehetett a falu lakóinak száma.
Az elsõ magyarországi népszámlálás 1784-1787-ig a következõ képet adja a faluról: tényleges népesség 480 fõ. A családok száma: 106. A házak száma: 80. Férfiak: 112 fõ, nõk: 103 fõ. Birtokos család a Sisáry család. Paraszt: 18 fõ. Örökös: 16 fõ, zsellér: 26 fõ. Pap 1 fõ. Sarjadék 1-12 évesig 40 fõ, 13-17 évesig 6 fõ. Egyéb népesség száma: 5 fõ.
1774 táján 190-re tettük a falu lakóinak számát, ez a mostani összeírások szerint több mint a duplájára emelkedett. 5 mesterember van a faluban. Összeírták az ökrök, tehenek, borjúk, lovak, sertések, juhok számát is, még 20 méhkast is összeszámoltak. Kak birtokosai a XIX. század elején a Sisáry, Batta, Józsa (Jósa), Fáy, Komjáthy, Széky és Mester családok.
1802-ben nagyon fontos esemény történik. Megalakul az önálló református egyházközség. A szervezés fõ mozgatója Batta János közbirtokos. Az önálló egyházalapításig a gesztelyi papok végezték a községben a lelkészi teendõket. A kakiak egyházalapítási kérelmüket a Zemplén egyházmegyei közgyûlés elé terjesztették. A közgyûlés döntése pozitív volt. Az engedély elnyerése után a Sárospataki Református Kollégiumból Nagy Sándor diákot hozták ki, aki egy évig (1802-1803) olvasásra tanította az iskolásokat és emellett a könyörgéseket is megtartotta.
1802. június 14-én a gyülekezet le is tette temploma alapkövét. December 5-én szenteli fel a templomot Öry Fülöp Gábor sajószentpéteri lelkész. A templom berendezése a következõ év tavaszának feladata.
Nagy Sándor után 1803. május 4-én a kaki egyház elöljárói Patakra mennek tanítóért. Nagy Ferencet hozzák el Kakba. Megegyeznek vele, hogy minden nap kétszer énekeljen és könyörgést tartson, vasárnaponként pedig prédikációt tegyen. Nagy Ferenc megszerzi a lelkészi vizsgát, megerõsítik hivatalában és 1805. szeptember 16-án Rimaszombatban fel is szentelik. Tanítónak pedig egy Varga János nevû ifjút hoznak Patakról.
1804-ben felépül a parókia, az iskola és a tanítói lakás. 1807-ben két harangot öntenek. Az egyházi élet kezdetben a gyarapodás jegyeit mutatta. Kegyszereket adományoztak (terítõ, láda). A kaki egyház emberei nemcsak a helybeli szükségletekre gondoltak. Évrõl-évre elküldték adományaikat a sárospataki iskola új épületére, a szegény testvér gyülekezeteknek is.
1814. március 8-án a megyei közigazgató elrendeli a gesztelyi és a kaki hidaknak jó karba való helyezését. A rossz közlekedési viszonyok, közlekedési nehézségek közepette ez pozitív lépés.
1820-ban olvashatjuk, hogy Batta János közbirtokos a kaki erdõbõl felfogott darab részeket, a temetõ és a templom helyét közönséges marhalegelõ céljára akarja felhasználni. Ugyancsak az 1820-21. évben olvashatunk arról, hogy Kak község panaszkodik némely telkeknek az adó alól való kivétele miatt.
1825-ben újabb bejegyzés kerül a vármegye jegyzõkönyvébe. A község lakosai arról panaszkodnak, hogy a földesurak elsáncolják a legelõt. 1826-ban a falu lakói kérik az adóterhek csökkentését.
1828-ban szerencsétlenség éri Kak lakosságát. Május 17-én tûz ütött ki a faluban és 4 adófizetõ java semmivé lett, a helység épületei és takarmányai szintén. A falu segélyt kér a vármegyétõl.
1838-1856-ig Kovács Sámuel volt Kakban a református lelkész. Feljegyzéseibõl tudunk meg egyet-mást arról, hogy az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc miként érintette a falut. A szabadságharc alatt kóbor katonák kerültek el a faluba és egy görög nemesült honvédet itt temettek el harangszóval. Az asszonyok a sebesültek számára tépéseket csináltak.
Újra felütötte fejét a kolera és nagy számmal szedte áldozatait a lakosság közül. Akkor kellett egy külön temetõrészt nyitni, ez volt a „kolerában elhaltak temetõje”.
A falu lakói (1812-1847-ig) 1820-ban születtek a legtöbben, összesen: 21 fõ. 1812-ben haltak meg a legtöbben, összesen: 22 fõ. A legtöbb család 1818-ban költözött be a faluba: 5. A kiköltözés pedig 1816-ban egyenlõ ezzel. A legtöbb házasságot kötik 1846-ban: 9. Legkevesebbet: 1-et 1816 és 1835-ben. Az 1829-es összeírás szerint telkes jobbágy: 14. Telekkel nem rendelkezik: 39. 1832-ben telkes jobbágy: 15. Vannak már töredék telkesek is szép számmal. 59-en vannak a zsellérek.
Az 1813-as árvíz nagy katasztrófát jelentett a falunak. Augusztus 26-ra virradóra rettenetes zúgással kilépett medrébõl a megáradt Hernád. Különösen Belegrádban volt a helyzet kétségbeejtõ, ahol 48 házat sodort el az ár és sok állatot, terményt. Akkor a Hernád még nem a mai medrében folyt, hanem sokkal közelebb Belegrádhoz. Volt Külsõ Kak és Belsõ Kak (Belegrád). A két Kakot fahíd kötötte össze.
Egyéni tragédia: 1820. október 29-én egy Oravec János nevû ember megölte feleségét. Nagy esemény volt ez, a temetésre rengeteg ember összegyûlt. Rákosi Sámuel lelkész így ír: „a sok kíváncsiskodó engemet is majd hogy nem összenyomott, míg a temetést végeztem”.
A hernádkaki református egyház lelkészei (1802-1856-ig):
Nagy Sándor 1802-1803
Nagy Ferenc 1803-1809
Némethy György 1809-1818. szept. 10.
Tasnádi Sándor 1818. okt. 18. - 1820. márc.
Rákosi Sámuel 1820. márc.19. - 1823. márc. 24.
Toronyai János 1823. ápr. 9. - 1832. ápr. 19.
Tóth Sándor 1832. ápr. 21. - 1838. máj. 4.
Kovács Sámuel 1838. máj. 10. - 1856. máj.
A hernádkaki református egyház alig félévszázados fennállása alatt rengeteg bonyodalom történik. Pénzügyi nehézségektõl, erkölcsi meghurcoltatásokig sok kedvezõtlen momentum próbálja aláásni az egyházközség életerejét. A falu népessége döntõen református volt ez idõ tájt, összesen: 235 fõ. A római katolikusok száma: 184 fõ. Vannak még evangélikusok 25-en és izraeliták 36-an. A római katolikusok a Hernádnémeti anyaegyházhoz tartoznak.
A XVIII. század közepe táján olvasunk Kakban tanítókról. Nagy Ferencet mint tanítót hozzák el s egy ideig a lelkészi teendõk mellett ellátja a tanítói teendõket is. 1805. január 16-án Patakról elhozzák mellé tanítónak Varga Andrást. A tanítók gyakran változnak. Varga András után Fazekas János érkezik ide, de õt is csakhamar elbocsátják. Állandó tanító kerül Kakba Májer István személyében. A tanítói lakás azonban egészségtelen és szûk. Ezért megy el Májer is. Bagoly Ferenc következik, de õ is hamarosan elmegy s ekkor három évig nincs is tanító. A lelkész Némethy György végzi a tanítást. 1819-ben Kaposi István jön, de 2 évig marad csupán. Ezután jön Molnár Ferenc tanító, aki egyúttal a harangozói teendõket is vállalja, de nem sokáig marad a faluban, pedig nagy közszeretetnek örvend. 1826. április 22-én érkezik Vajdácskáról Kapitány Dániel. A helyzet most sem jobb, a lakás egészségtelen, s fizetését nem kapja meg rendesen, így õ is hamarosan elmegy. Ekkor egy egészen fiatal tanító jön Patakról, Szûcs József, aki egy év múlva el is megy Toronyai János lelkésszel együtt. 1832-ben Tóth-Sándor a tanító, aki új tanítói díjlevelet állíttat ki. Eszerint: készpénz 60 Ft, gyerekektõl 28 Ft, 10 köböl szemes termény, a harangdíj fele, egy öl fa, egy szekér fûtõ. Majd következnek: Sallai Imre 1836. január 29-ig; Visegrádi János; Mile József 1843. április 23-án jön; Zsoldos Miklós; Toronyai Miklós - olyan hitvány munkát végez, hogy a szülõk inkább Németibe járatják a gyerekeket. Szikszai Benjámin 1846. március 24-én jön; Körösi György 1 évig marad; Zsoldos György is 1 évig tanít itt. A tanítók személye sem kimagasló. Az iskola és az egyház élete együttesen futott. Az egyház felügyelt az iskolára. A mindenkori kurátorok hol egy ablakot csináltattak be, hol az iskola tetejét javíttatták, pénzügyi kiutalást eszközöltek az iskola számára. Egy 1796-os egyházi bejegyzésbõl tudjuk, hagy a szülõket is kötelezték arra, hogy iskolába járassák gyermekeiket. Kimondja a határozat, hogy akik nem tesznek eleget, azok tiltassanak el az Úr vacsorájától és ha meghalnak, szamár-temetéssel temessék el õket. (Szamár-temetés: lelkészi és kántori szolgálat nélkül, egyszerû harangszóval vitessék ki a halott és sírja a temetõ távoli sarkában legyen.)
Biblia, énekeskönyv, Hübner - ezek voltak a tanítás fõ eszközei ebben az idõben. Az olvasás, írás, számolás alapelemeire kellett a gyerekeket tanítani, fontos feladat volt az egyházi énekek meg tanulása is. 1871-ben megállapították az állami közigazgatás alá került falu új szervezetét. Hernádkak a gesztelyi körjegyzõséghez tartozott, az ottani közigazgatási elöljáróság intézte a falu ügyeit.
A község közlekedési viszonyairól és a Hernád szabályozásáról találunk adatokat a törvényhatósági jegyzõkönyvekben ebben az idõben. A gesztelyi Hernád híd és több kisebb-nagyobb áteresz kijavításáról értesülünk. Erre a célra bizonyos mennyiségû pénzösszeget utalnak ki a megyei házi alap pénztárából. 1876-ban vegyes bizottsági tárgyalásra küldöttséget választanak meg. A tárgy az ún. Kis-Hernád, másképpen Bársonyos szabályozásának ügye. A község lakosságát különféle terhek sanyargatták. 1872-ben a falunak 16 nap kettõsfokú igásnapszámot kellett teljesítenie. 1898-ban a szerencsi járás fõszolgabírájának elõterjesztésében az szerepel, hogy a Gesztely község mellett kiinduló Kak és Németi község mellett elhaladó út, mely Tiszalúc felé vezet, új nevet nyerjen. Indítványt tesz, hogy ezt az utat „Erzsébet királyné útjának” nevezzék. Arra alapozva elképzelését, hogy az út 1857-ben épült, amikor a király és királyné Magyarországon elsõ körutazásukat tették. Említi még azt is, hogy a köznép ezt az utat jelenleg is „Erzsébet” töltésnek nevezi. 1896-ban Juhász Sámuel a bíró a faluban és Batta István az anyakönyvvezetõ. 1897-ben Macsuga Józsefnek hívják a falu bíráját. Õt Mátyus György követi.
Az I. világháborúban a falu hõsi halottai: Macsuga Ferenc, Macsuga András, Krupla István, Ádám Márton, Ádám György, Réti János, Gróf Miklós, Juhász Dániel, Juhász Károly, Büdi Lajos, Havas Pál, Dobai Lajos, Dobai Miklós, Rácz Károly, Dragony József, Juhász István, Molnár Mihály.
1914. augusztus 5-én Hegedûs László református lelkész a következõ felhívással fordult az egyházközség tagjaihoz:
„Testvéreim! Édes hazánkat mindenünnen ellenség veszi köröskörül, miért legfelségesebb Urunk, Õ csász. és kir. Felsége fiainkat a drága hon határainak megvédésére hívta el. Isten oltalmazza, kísérje õket, a fegyvereinket vezesse diadalra. Mi, akik itthon maradtunk, szintén részt kívánunk venni a haza védelmében. Fegyverrel nem védhetjük, védjük tehát a szívünk melegével! Sokan elmentek közülünk itt hagyván szeretteiket, akiknek talán a nélkülözés keserû kenyerét kell majd megkóstolniok. Testvéreim! Ne engedjük! Adjon ki-ki abból, amit Isten adott, hacsak pár fillért is. Soha nem adhatunk nagyobb, nemesebb czélra! Enyhítsük meg a harczba indulók itt maradtainak bánatát azzal, hogy szívünk melegének segítõ készségét feléjök is nyújtjuk”.
Erre a felhívásra jelentõs adomány folyt be.
A XIX. század elsõ harmadában, 1832-ben kb. 410 fõ volt a falu lakóinak száma, 1869-ben pedig már 789 fõ a népesség. Ebbõl Kakban lakott 543 személy, Belegrádban 167, a Sisáry pusztán 5, a Sashalmi tanyán 60, a tanyán pedig 14. Ha a község társadalmi rétegzõdését akarjuk vizsgálni, akkor a következõ képet látjuk: 1869-ben:
1.) Nemes-úri réteg 25 fõ
2.) Parasztság 164 fõ
3.) Zsellérek - napszámosok 435 fõ
4.) Cselédek 142 fõ
5.) Iparos réteg 14 fõ
Új nevek a birtokosok között Kóczán Miklós, gróf Zichi Henrik, Konrád János, Batta Gedeon és legfõképpen Potoczky Imre berzéki birtokos. A község határhasználatát az 1909-es kateszteri térkép mutatja. Eszerint a község egész területe határával együtt Összesen: 1781 kat. hold és 50 öl. Az egész határt a Hernád mindkét partján egyaránt birtokolták mind két parti lakosok. A belegrádiaknak is volt a kaki határban földjük és fordítva. A XIX. század elején megtörténik a templom hibás tetõszerkezetének megjavítása és újrafedése, ezenkívül a templomot kívül-belül újra vakoltatják. A lelkészi állást 5 évig nem töltik be Kovács Sámuel halála után. 1861-ben Gönczy István lesz a falu lelkésze. Az egyház gyarapodást mutat, új haranglábat építenek és mindkét harangot újjáöntik Egerben. Az új harangláb 1862-re készült el. 1862-ben Horkay János az új lelkész, 1868-ben Vitányi Miklós, aki 1871-ig marad itt. 1671-ben jön Abaházy Endre. A gyülekezet annyira el van adósodva, hogy 1872. július 26-án 228 Ft 59 krajcár adóhátralék megfizetésére kap felszólítást a szerencsi adóhivataltól. A rendezetlen pénzügyi helyzet és más problémák okozzák, hogy Abaházy öngyilkos lesz. 1876-84-ig Tóth Károly a lelkész. A gyülekezet lélekszáma emelkedõben van, már 415 a református a faluban. Az egyház helyzete azonban korántsem rózsás. A megyei közigazgatási bizottság 1890 táján a templomot el akarta árverezni. 1885-1888-ig Zitás Bertalan‚ majd utána Olajos Pál a lelkész. Az egyházi hatóságok 100 Ft segélyben részesítik a gyülekezetet. 1889-ben újjáépítik a lelkész lakást 3 szobával, konyhával, kamrával. Olajosnak is nehézségei vannak a kakiakkal a nem fizetés miatt. Évi jövedelmét 604 Ft-ra becsülik. 1893-ban jön Székely Imre és 1894. február 2-án már távozik is Kakból. Kónya József 1894-tõl 1909-ig marad. Az egyház helyzete ekkor is nehéz.
1909. december 8-tól 1952. december 31-ig Hegedûs-László a református lelkész a faluban. 1910-ben külön bejáratú lelkészi iroda épült. 1911-ben a paplakra kerítést és kaput csináltatnak.
1848 után Szarka István szikszói fiatalember lett a tanító Kakban, õt Kaposi Ferenc, majd Szathmáry István követte (1859-1874-ig). 1876-77-ben Soltész József tanít, 1877-1880-ig Bandár Miklós neve szerepel az iratokban, majd 1880-82-ig Korec Dániel 1882-tõl megszakítással 1901-ig Borcsik János.
Az 1885. április 14-15-én Patakon tartott egyházmegyei közgyûlés Kak iskoláját dicséretesnek mondja. Amikor nincs tanító, a lelkész végzi a tanítást is. 1890-ben 2 szoba-konyha, kamrából álló lakást építenek a kántortanítónak. Az iskola roppant szegényes. Egy alkalommal Potoczky Kálmán helybeli katolikus közbirtokos betéved az iskolába és megdöbben a hiányosságok láttán. Ezért nyomban 10 Ft-ot adományoz iskolai taneszközök beszerzésére. 1901-1906-ig Kun József a tanító. 1903-ban iskolája gyenge minõsítést kap, 1905-ben pedig már minõsíthetetlennek nyilvánítják az iskolát. 1906-tól Vince György tanító 104 korona államsegélyben részesül, így fizetése 354 korona, majd hamarosan 400 koronára egészítik ki. Rá még emlékeznek az idõsebbek. Nagyon kemény ember volt. Nagy súlyt fektetett a külalakra és a szépírásra. A következõ tanító 1909-tõl Sélley Gyõzõ jó tanítónak bizonyul, mûködése alatt az iskola színvonala emelkedik. 1912-tól Molnár Miklós nevezetû miskolci tanító mûködik itt, de hamarosan elmegy. 1912-tõl nincs tanító, Hegedûs László lelkész és felesége látják el a tanítói feladatokat. 1890-ben a lelkész jelentése szerint 31 fiú és 20 lány, összesen 51 az iskolaköteles gyermek, de ebbõl csak 26 fiú és 17 lány látogatja rendesen az órákat, összesen 43 gyerek. Ismétlõ iskolaköteles volt 8 fiú és 17 lány, összesen 25. 1891-ben 43 iskolakötelesbõl 38 gyerek járt rendesen az iskolába. 1892. június 23-án itt tartják a Harangodvidéki tanítói értekezletet.
Érdekes irodalomtörténeti adat Kakot tekintve: 1856-57-ben Tompa Mihály itt nevelõsködött a Sisáry családnál. Udvarolni kezdett az egyik közbirtokos lányának, Józsa Franciskának, de ez csak múló epizód volt a költõ életében. Sisáryéknak közben meghalt egy kisgyermekük, s Tompa ennek halálára egy sírverset írt. A költemény a két világháború között még olvasható volt és így szólt:
„Élte fényes szép remény volt
Most emésztõ veszteség
Mely szülei bús lelkében
Örök lángú sebbel ég.
Tiszta szellem látogass e földre
Égi szóddal vígasztalni Õket!”
A két világháború között: 1919. Erdõs Márton bácsi Így emlékezik erre az idõre: „A románok Belegrádba jöttek be, hozzánk járõrben voltak. Még azt is le kellett nekik rajzolni, hagy hány híd van a Bársonyoson Ongától Bõcsig. Májusban az egész falut kihajtották a tanyákra. Azt mondták, hogy harc lesz és a Hernád két front közé esik. Áldozócsütörtökön a vörösök megérkeztek, a románok elmenekültek a Tiszához. Itt folyt a harc. A vörösök lõttek Zsolcáról. Áldozócsütörtök elõtt volt egy ütközet, ezt megnéztük a Bársonyosnál. Néztük, hogy mi maradt utána.”
Kakban a Tanácsköztársaság idején Juhász István viselte a bírói tisztséget. A fehérterror idõszakában ezért õt kegyetlenül meg is verték. Utódait megbélyegezték hosszú idõre. Elhurcoltak a faluból egy „Pesti Marci” nevû vöröskatonát és kivégezték. Ádám Márton volt állítólag az igazi neve. Hernádkak ebben az idõben Szerencs járási székhelyhez tartozott. A községben Négyessy Rudolf jegyzõ teljesített szolgálatot, aki Gesztelybõl járt át. A községi bíró Juhász István után Mátyus György lesz. Õ volt a falu leggazdagabb embere. Csaknem az egész korszakon át viselte a bírói tisztséget. Közben Kesznyéten, Kak és Gesztely községek belépnek a Falu Országos Szövetségbe. Kesznyéten 200, Kak 100, Gesztely 200 korona tagsági díjjal. 1923-ban a község szeretne önállóvá válni. Gesztely nem is ellenzi a különválást, s a megye a kérelmet a belügyminiszterhez továbbítja. A beadványt 129 községi lakos írta alá. A belügyminiszter azonban elutasítja Kak kérelmét. Négyessy után Fonalka Tibor jegyzõ jár át a közigazgatási ügyek intézésére. Gesztelyben van a posta és a csendõrõrs is. Fonalkát Juhász Pál körjegyzõ követi, akinek felesége itt volt néhány évig tanítónõ. Gesztely és Kak 1925. szeptember 12-én határozatot hoz arról, hogy a Magyar Egyetemi Hallgatók Szövetsége javára lakásépítés céljára egy részvényt jegyez 20 aranykorona értékben. Községünkben emlékeznek még rá többen, hogy ez idõ tájt itt járt Bajcsy-Zsilinszky Endre is és politikai programbeszédet tartott.
1929-ben megalakul a Tûzoltó Egyesület. Elnöke Horváth Imre református kántortanító volt. Programjában szerepelt a Hernád-part biztosítása, tûzi fecskendõ beszerzése, száj- és körömfájás ellenõrzése, és az Országos Tûzoltó Szövetségbe való belépés.
1930-ban megalakul a Polgári Lövészegylet, melynek elnöke Hegedûs László református lelkész. Az országban ebben az idõben terjed a levente-oktatás. Célja a fiatalok felkészítése katonai szolgálatra. A faluban Horváth Imre tanító a levente-oktató. Olyan keményen bánt a fiatalokkal, hogy egy alkalommal alig tudott elfutni a feldühödött fiúk elõl.
1938-ban a Kisgazda Párt nagy választást tartott Kakban. Mintegy 100 ember gyûlt össze. A csendõrség azonban a gyûlést szétverte. Mindenkit puskatussal ütöttek.
1939-ben került szóba a község villamosításának kérdése. A megye alispánja Gesztely, Kak, Rátka és Mezõzombor községeket vette fel a közvilágítás megvalósítását célzó listára.
1939 õszén hadgyakorlat zajlott le a falu mellett. Ez a katonák beszállásolásával járt. Minden házhoz 20-30 katonát osztottak be, akik a csûrökben aludtak.
1944 nyarán német katonák voltak a faluban, a visszavonuló német hadsereg maradványai. 1944 õszén az idõseknek és a levente-korúaknak be kellett vonulniuk. Volt, aki megszökött és bujkált. A község 1944 november 19-én szabadult fel. Kb. 3 hétig tartózkodtak itt szovjet csapatok, aztán továbbvonultak.
1920. évi országos összeírás szerint: Hernádkak földterülete 1280 kat. hold. Lakóinak száma: 868 fõ. Ebbõl külföldön vagy távol volt 57 fõ. Férfiak: 407, nõk: 461. 3 évnél fiatalabb gyerek: 61. Nõtlen és hajadon: 462 fõ. Házas: 324, özvegy: 81, törvényesen elvált: 1 fõ. Magyar 866, német 1. Római kat. 440, görög kat. 57, református: 352 fõ, evangélikus 4, izraelita 15 fõ. Írni, olvasni tudó 647 fõ. Lakóházak száma 148. A község jellegzetes szegényparaszti település.
A 20-as évek végén meghalt e birtokos család utolsó tagja, özv. Sisáry Gyuláné. A birtok egy részét Koncz Árpád nyugalmazott köztisztviselõ vette meg. Nagy részét az örökösök felparcellázták és eladták a község lakóinak. Az új templom 1938-ban épült, melyet 1939 virágvasárnapján szenteltek fel.
1920-ban került a faluba Ugray Emília tanítónõ. Az iskola elhanyagolt és nem megfelelõ állapota miatt csak kielégítõ minõsítést kap évrõl évre. 1928-tól mûködik itt Horváth Imre református kántortanító. Személyével új korszak kezdõdött az iskola történetében. Az iskola hamarosan jeles minõsítést kap. 1932-bõl van egy adat, miszerint az iskolának segélykönyvtára van és a rászoruló tanulók innen kapnak tankönyvet.
A 20-as évek elejétõl mûködik a faluban egy római katolikus egytanerõs iskola is. 1923. szeptember 16-án foglalja el állását Soltész Ödön, az elsõ katolikus tanító. Nagyon szigorú ember volt. Soltész 1935-ig marad itt, utóda 1939-ig Lukács Mihály 1939. október 5-én már Boritás Béla a római katolikus tanító. A katolikus iskola új, jó, korszerû épületben, megfelelõ méretû tanteremben kezdte meg mûködését. Ugyanilyen volt a tanítói lakás is. 1934-ben új református iskola épült egy tanteremmel. Ekkor még Horváth Imre a tanító, õt 1942-tõl Kárpáti Zoltán követi. A két világháború között Kakból 8-an tanultak felsõbb iskolákban. Pl. Mátyus György fia Imre, római katolikus plébános lett. Sarafi János és Huszár István Sárospatakon jártak tanítóképzõbe. Az írni-olvasni tudás javulásával megnõtt a sajtó és újságolvasás jelentõsége is. Legolvasottabb a Kis Újság és a Friss Újság volt. A paraszti mûvelõdés vizsgálatánál az ún. népkönyvtárakat is meg kell említeni. Ezt a Földmûvelésügyi Minisztérium támogatta, de végsõ soron nem sok hatásuk volt. Többnyire a községháza vagy iskola valamelyik szekrényében voltak elzárva és használatlanul porosodtak.
A két világháború között a tömegkommunikáció lehetõségei roppant gyérnek bizonyultak, hiszen minden faluban pár darab rádió akadt esetleg. Falunkban 3-ról tudunk. Az egyik Hegedûs Lászlóé (lelkész), a másik a katolikus tanítóé, a harmadik pedig Mátyus György bíróé volt.
A két világháború között az ún. cserkész-mozgalom is jelentõs szerepet játszott az ország kulturális életében. Emlékeznek még rá a faluban is, hogy a 30-as években a belegrádi mezõn táboroztak egy ideig cserkészek. Tábortüzeket raktak s idõnként szórakoztató mûsorokat is adtak, szavaltak és táncoltak. (Erdõs Jánosné közlései)
Felszabadulás után
Országszerte megalakultak a Nemzeti Bizottságok. Hernádkakban a Nemzeti Bizottságnak két elnöke váltotta egymást. Az egyik Mátyus Jenõ jómódú gazdaember volt, a másik Koncz Árpád bérlõ. Kakból 1945. márciusában Gulya Géza és Mátyus Imre szovjet teherautóval Szerencsre mentek egy gyûlésre. Itt kérték, hogy a község önálló legyen. Ez 1947-ben történik meg, amikor július 2-án Kak elszakad Gesztely nagyközségtõl és önálló lesz. Ezt egyhangú lelkesedéssel fogadják. A Kommunista Párt helyi titkára ekkor Hajdú Miklós volt. Megalakultak a Földosztó Bizottságok, melyek hozzákezdtek a nagybirtokok felosztásához. Községünkben a Földosztó Bizottság elnöke Zsíros János lett. Kiosztották Potoczky 60 holdját és más földterületeket. A juttatott, felosztott terület összesen 292 kat. hold, 673 négyszögöl.
1946. január 22-én Kakban ülést tartott a község képviselõtestülete. Elnökölt Krupla Károly községi bíró. A kisbírságot pénzbeli fizetésért nem vállalja senki. Elhatározzák, hogy átmenetileg terményben kell kifizetni.
1942 ülésezik újra a képviselõtestület, majd május 8-án, amikor is felolvassák a Szerencsi Járási Fõjegyzõ 1517/1946. sz. rendeletét, mely elõírja, hogy Kak községnek mennyi szarvasmarhát és sertést kell beszolgáltatnia a Vörös Hadsereg részére jóvátétel címén. A képviselõtestület elutasítja ezt, mivel az állatállományától megfosztott lakosság képtelen a teljesítésre.
Községünkben is megerõsödött a KMP. Sebõ Béla tanító szervezte itt a Kommunista Pártot és õ vezette le az 1947-es választásokat is. 1947-tõl 1949-ig Kovács Sámuel a község párttitkára, majd 1949-52-ig Ádám János. A Kisgazdapárt egyik képviselõje Zajácz István, helyi elnöke pedig Mátyus Jenõ volt.
1950-ben az állam hosszabb elõkészítõ munka után áttért a tanács-rendszerre. Kakban 1950. október 22-én történt meg a tanácstagok megválasztása. A volt református iskolában zajlott le a választás. Az elsõ tanácselnök Gulya Géza lett 52-ig, titkár pedig Gyesko András 1957-ig. A következõ tanácselnök Zsoldos István 1957-ig. A tanácsüléseken szinte az egész falu lakossága jelen volt. Iskolás gyerekek éneke, szavalata tette színessé ezeket az összejöveteleket. A személyi kultusz idõszakában senkit nem internáltak a falu lakói közül, s a falu 100%-ig teljesítette a beadást. Kuláknak nem nyilvánítottak senkit.
1950-51-ben szabályozták a Hernád folyót s megépült a híd is.
Az ’56-os forradalom napjaiban Kakban nem volt megmozdulás. Miskolcról hoztak híreket diákok, dolgozók és a piacra bejáró lakosok.
A párttitkár 1952-tõl Molnár Sándor, 1957-65-ig Bolobás László volt a VB elnöke, titkár pedig Lövei Zoltán. 1965-ben a körzetesítés következtében a Hernádnémeti Községi Tanácshoz csatolták községünket. Lövei Zoltán után Molnár Gyula lett a VB titkár. Községünkben 1960-61 telén történt meg a TSZ szervezés Szaniszló Sándor vezetésével. Az alakuló közgyûlés Molnár Balázst választotta elnökké, helyettes: Bodnár Imre. Õ azonban nem túl sokáig maradt ebben a tisztségben, hanem Klenyár Andrásnak adta át a helyét. 1965-ben a TSZ-t is Hernádnémeti községhez csatolták.
Hernádkak népességi adatai:
1941-ben 784 fõ
1949-ben 780 fõ
1960-ban 836 fõ
1968-ban 798 fõ
1970-ben 835 fõ
1960-ban 836 fõ lakosságból 405 fõ a keresõ, 125 a nõ, a mezõgazdaságban 266 fõ dolgozik. Községünk leglényegesebb vonását tekintve stagnáló település. A település népesség megtartó képessége hosszú idõ távlatában is azonos szinten marad. A falu a felszabadulás óta szépen fejlõdik, gyarapodik. A TSZ alakulásával egyidõben Belegrádban a volt uradalmi épületek egy részében létesült egy kis vegyesbolt.
Hernádkakban 1945 óta van posta, ami a 80-as évek elején egy új, modern épületbe költözött. Mellette található a korszerû orvosi rendelõ, mely szintén a 80-as évek elején épült. Hernádnémetibõl járt át egy héten két alkalommal Dr. Jeney Éva körzeti orvos. A településen nyolcosztályos oktatás folyik a rendszerváltás óta.
Családi házak építésére alkalmas telkek kiosztásával a község lakóinak száma mostanában egyre növekszik, jelenleg kb. 1700 fõ. Sokan építkeznek itt a környezõ községekbõl, még Megyaszóról is települtek ide fiatalok. A község vezetõi a régi iskolaépület felújításával, rendbetételével oldották meg az óvodai problémát.
Üzleti ajánlat:
Gaaléria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.Köszöntöm Önt abból az alkalomból, hogy a világhálón találkozunk. Hernádkak a mi falunk, ahol élünk, engedje meg, hogy bemutassam.
A falusi élet egy másik dimenzió, amit csak az tudhat, az érezhet, aki eltöltött már hosszabb-rövidebb idõt valahol vidéken.
Sokan nem tudják elképzelni az életüket itt vidéken, „mert ott semmi sincs”, mi pedig nem tudjuk elképzelni az életünket máshol, csak itt. Itt egészen más értékrend uralkodik, itt még van jó levegõ, madárfüttyös reggel, itt még van tücsökciripelés a nyári estéken, itt még tudjuk, mitõl piros a paradicsom (nem a vegyszerektõl!), itt még érezheti mindenki, milyen egy szabad tûzön fõtt étel. Az itt élõk még tudják, milyen a csend. Hát ilyen a mi falunk…
Ismerje meg honlapunk által is jobban!
Látogasson el hozzánk személyesen, bármikor szívesen látjuk, szeretettel fogadjuk!
Minden jog fenntartva 2024©