Prügy Község Önkormányzata
Prügy Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Prügy község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az õskorban lakott település állt. A Takta csatorna partján 6000 éves kõkori telep nyomait fedezték fel a régészek. A föld mélyébõl kõbalták, edénytöredékek, csiszolt csontok kerültek elõ.
A Taktaköz falvai - így Prügy is - középkori eredetû. Az Árpád kori oklevelekben Prügymonostora (Prügytelek) néven szerepel. Az Aba nemzetség Bodrog-Keresztury ágához tartozó Prud ispán volt a névadója. Késõbb Pugtelek (1372), Pygh (1437), majd Pugh (1463) néven említik a források. Ebben az idõben a Bekényi és a Cseh (14.-15. sz.), majd a Farkas, a Rakamazy és a Parloghy család (15. sz.) a falu birtokosa. A 18. században a Patay, az Almássy és a Meskó családok a község bortokosai. Az 1908-as névrendezés a falu nevét Pthrügyrõl Prügyre változtatja. Ekkor gróf Széchenyi Wolkenstein Ernõ, gróf Szirmai Ottó és Dr. Csobaji Gyula a terület birtokosa.
A település természetes határai (a Takta és a Tisza folyók) mocsaras, lápos környezete miatt a tatárjárás és a törökdúlás idején - a Taktaköz más településeivel együtt - kitûnõ rejtekhelyül szolgált a menekülõ lakosságnak.
Egy véletlen tûzeset folytán szinte az egész falu leégett (1752), majd járványok tizedelték meg a lakosságot (kolera 1831), késõbb szélvihar (1859) és árvíz (1862) okoz jelentõs károkat.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején nem tesznek említést a területrõl (néhány jobbágy vett részt a harcokban). A történelem vihara elõször igazán az elsõ világháború idején és az azt követõ román megszálló csapatok jelenlétekor éri el a községet, mely ennek következtében jelentõs károkat szenved. Nem kerülte el Prügy a második világháború okozta megpróbáltatásokat sem. 1944 õszén harcok dúltak a falu határában: épületek sérültek meg, pusztultak el.
Az újjáépítés után, 1950-tõl a községet Szabolcs vármegyétõl Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez csatolták.
A lakosság állattartással; árpa, rozs, kender, kukorica, kerti zöldségfélék (híres volt a prügyi torma) termesztésével, háziipari termékek (kosár, szekérkas) és az állattartásból származó termékek (tej, vaj, sajt, túró) értékesítésével, valamint napszámos munkával biztosította megélhetését. A múlt századtól a szerencsi cukor- és csokoládégyár biztosított állandó munkát a környék lakosainak. Helyben a mezõgazdasági termelõszövetkezet foglalkoztatott nagyszámú munkaerõt. A '70-es évek közepétõl a falu dinamikus fejlõdésnek indult, melynek eredményeként sok új ház épült. Ekkor a fiatalok is letelepedtek szülõfalujukban, munkahelyet is találva itt.
A rendszerváltás után a helyi és környékbeli munkalehetõségek beszûkülésével növekedett a munkanélküliek száma. E vidéket viszonylagos elzártságánál fogva (vasútvonal hiánya) a fejlõdést serkentõ hatások is elkerülték. A jövõbe mutató út a fiatal értelmiségi és szakmunkás társadalmi réteg kimûvelése és megtartása megfelelõ munkahelyek teremtésével, illetve az idegenforgalom fellendítése az ember által teremtett és a természeti értékek tudatos megõrzése által.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása
Minden jog fenntartva 2024©