Sáta Község Önkormányzata
Sáta Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Hivatalosan, fellelt okmányok alapján Sáta meglétérõl a XIII. századtól beszélhetünk, egy legutóbb elõkerült oklevél szerint (Borsodi Levéltár) 1281-ben Bóta határosa Satha. 1301-ben Omány határosa is egyben, ez azt jelentette, hogy adományok, szerzemények és a földesurak vagyon-gyarapodása által nõtt a faluhoz tartozó földterületek nagysága.
Részlet az egri káptalan visnyói határjárásáról szóló oklevélbõl:
"...a mi földünk régi határjelein keresztül nagy távolságot megtéve eljut egy úthoz és azután egy bizonyos völgyön áthaladva egy Berch-hez érkezik, s annak a Berch-nek a gerincén eljut arra a helyre, ahol a mi földünknek ezen régi határjelei befejezõdnek. Innen Barleus ispán Satha nevû földjéhez megy és azon föld mentén haladva eljut egy bizonyos Berch-hez, amelyet közönségesen Byk-feu-nek mondanak..."
A falu elsõ birtokosai a Bariusok voltak, akiket a XIII. század elején új adomány címén iktattak be Sáta birtokába. 1378-ban Csokva és Omány határ-bejárásánál szomszédként jelen volt egy bizonyos Sata-i Antal fia Barleus. Az illetõ valószínûleg már a második volt a családban, a névadó õs korábban élt. Az említett oklevél egyébként kimondja, hogy Csokva és Omány határa e községeknél éri el a szántóföldek között Barleus Sata possessioját (tulajdonát). A község tulajdonosai ebben az idõben valóban a Bánfalván (Jétyõn) élõ Báriusok voltak. A család egy része, amely feltehetõen Sátán élt, minden bizonnyal a birtokok elkülönülése miatt egyre gyakrabban Sátai-nak nevezi magát. A Bariusok már a XIV. század végén új adományt szereztek a községre, ezzel együtt engedélyt kaptak arri is, hogy a hét második napján hetivásárt tartsanak, ezzel mintegy hozzájárulva a község fejlõdéséhez. A hetipiac (vásár) tartása megnövelte a község központi helyzetét a vidéken. A falu határában fekvõ Akasztó-domb jelzi azt is, hogy központi szerepéhez mérten Sáta pallosjogot is kapott. A XVI. század közepére Sáta a térség legnagyobb községei közé emelkedik, ekkor Bárius özvegye a tulajdonosa.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.Már az õskorban élénk volt a természet a vidéken: a Sajó és a Tisza folyók mentén számos õsállati csontot találtak. Õsrinocérosz-koponyát, mamutfogat, mamut-lábszárat, Miskolcon egy 3,38 méter hosszú mamut agyarat tártak fel. Ezek a leletek arra utalnak, hogy a mamut otthonos volt ezen a környéken az õskorban, sõt, a felszínre került állati csontok nagy tömege szerint rengeteg állat élt itt.
Az ember megjelenése is természetesnek vehetõ a ezen a tájon, mert ebben a korszakban az õsember védelmet nyert a kedvezõ fekvésû borsodi vidéken. Késõbb pedig az eszközkészítéshez gazdag anyaglelõhely vonzotta a barlangi kultúrák õsembereit. A Sátához legközelebbi kézzel fogható, bár szórványos leletekre Barcikán akadtak, itt bronzkori szerszámokra leltek. Sáta erdejében, a Halatvén-források mellett pedig egy avar-kori harcos maradványait tárták fel, errõl részletesebben itt lehet olvasni.
Régészek tudományos becslései alapján Ózdon és környékén már kétezer évvel ezelõtt is éltek emberek, akik a tájat borító mocsarak, nádasok és õsrengeteg erdõk között küzdöttek fennmaradásukért, megélhetésükért. Az õsmagyar történelem és a napvilágora került rovások szerint Sáta kialakulásáról másképpen kell beszélnünk, mint ahogy azt a köztudatban él. Nézzük, hogyan szól a hagyomány szerinti õstörténet:
Az úzok serege Deédes vezetésével Kr.u. 435 nyarán tábort ütött Pusztaszeren. Az Öregek Tanácsa az úzokat innen háromfelé telepítette: Maros vitéz serege az Úz völgyétõl Marosszékig, Eszék vitéz serege Dunna-Ózdintól Eszékvárig, míg Nekese fegyverkovács serege Sajó-ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg a környékre: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Ez 435 nyarán történt, majd ezt követõen 440-ben, 6 szállásos teleppel létrejött Sáta (és Bóta). [Arvisura I-II, Püski Kiadó, 1998]
Minden jog fenntartva 2024©