Aba Nagyközség Önkormányzata
Aba Nagyközség Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Aba Nagyközség Fejér megyében, Székesfehérvártól déli irányban, 20 km-re található, 4300 lelket számláló, három településrészbõl (Aba, Belsõbáránd, Bodakajtor) álló közösség.
A helyiség neve 1334-ben tûnik fel elõször Aba alakban, személynévbõl keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló õsmagyar Aba személynév ótörök eredetû "atyát", "õst" jelent.
A községhez tartozó Bodakajtor, Belkajtor, Külsõkajtor nevével 1448-ban találkoztunk elõször Kaytorzalassa (Kajtorszállása) alakban. Ez az elsõdleges névváltozat egy Kajtornak hívott kun személy szálláshelyére utal. Az 1428 óta adatolható Kajtor személynév a kun "guaj" (visszatér) ige származéka. Tulajdonképpeni értelme "visszatérõ".
Belsõbáránd, Külsõbáránd neve 1465-ben bukkan fel, Báránd alakban. Az 1212 óta adatolható Bárány személynév -d képzõs származékából keletkezett. Az alapjául szolgáló személynév alakulhatott a magyar bárány fõnévbõl, de lehet egy szláv vagy török személynév átvétele is.
(Vö. egyfelõl a lengyel Baran személynév, másfelõl az ótörök baran, "az, aki elment, eltávozott" jelszavakkal.) Nem valószínû, hogy a Báránd helységnév az itt folytatott juhtenyésztéssel kapcsolatos. Totemisztikus névadásra is aligha gondolhatunk.
A község területén feküdt az egykori Bögöd helység, melynek neve 1277-ben Bugud alakban jelenik meg. Puszta személynévbõl keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév talán a személynévként is alkalmazott ótörök bögü ("bölcs ember") névszóval kapcsolható össze. Ez esetben etimológiailag rokonságban van a magyar bölcs és bü-büv szavak török elõzményével.
Felsõszentiván neve elõször 1374-ben fordult elõ, egyházi eredetû személynévként.
Szent Mihály szigetét 1454-ben említik elõször. Petele puszta viszonylag késõn, 1675-ben fordul elõ elõször.
Az 1856. évi kormánylap szerint három puszta - Szentiván, Kajtor és Báránd - tartozott hozzá. Ugyanerrõl beszél 1863-ban Zách munkája is. Az ebbõl az idõbõl ismert dûlõ- és helynevek a következõk:
Aba: Szent Mihály Szigete, Terézia, Bödönkút, Pákozdi-tó-i dûlõ, Öreghegy dûlõ, Hegyes halomi dûlõ, Tüskés dûlõ, Bögéti dûlõ, Nagy Sziget, Vió-hegy dûlõ, Borsziget, Csothalom
(vagy Csonthalom), Bikapát és Kajtor dûlõ.
Az okleveles emlékek Aba birtokot (possessio) 1334-ben említik elõször. Salamon fia János folytatott osztályos pert a vele egy õstõl származott Lõrinc fia János ellen, Guth, Athya, és Aba nevû birtokért. Pál országbíró 1334. július 15-én Visegrádon kelt oklevelében határnapot tûzött ki Lõrinc fia Jánosnak a birtokjogot igazoló oklevelei bemutatására.
Kétségtelen, hogy Aba nemesi lakói szoros kapcsolatban állottak a királlyal, hiszen a XIV-XV. században királyi, nádori parancsra gyakran szerepeltek királyi emberként vagy tanúként birtokbeiktatások, idézések, eltiltások alkalmával. Az elsõ két abai, kinek nevét ismerjük: Abai Chut fia András és János.
1498-ban jelent meg az elsõ Arany a forrásokban. Szapolyai István nádor 1498. december 17-én vizsgálatot rendelt el Abai Aran Ambrus ellen, aki - többedmagával - a fehérvári keresztesek Barch nevû birtokára tört. 1499. január 25-re Abai Aran Ambrust a nádor elé idézték. Az Arany családról még annyit tudunk, hogy 1525-ben bizonyíttatta Fejér megyével nemességét.
1543. után Aba is török megszállás alá került, bár a hódoltság nem volt teljes, a magyar földesurak végig megtartották birtokukat. A falu 1626-ban Komárom, 1647-tõl Veszprém megyéhez tartozott, nyilvánvalóan a hódoltsági viszonyokhoz igazodva.
1672-ben új család tûnt fel Abán: a Fördõs. Ebben az évben kapott ugyanis nemességet két sárkeresztúri jobbágy: Fördõs Péter és Mihály. A török korból az elsõ összeírásunk 1559-bõl származik. Eszerint a faluban több nemes lakott, 16 egész telek és négy zsellér volt. A falu a tized helyett 16 mérõ búzát adott, cenzusként Szent György - és Márton napján két-két forintot fizetett. 1564-ben hat porta, három zsellér és négy új épület volt.
A falu a 15 éves háború idején elpusztult, a XVII. század elején települt újra. 1623-ban már arról olvashattunk, hogy több nemes lakja, de mindössze egy portát tüntet fel az összeírás. 1626-ban a falu még mindig adómentes az újratelepülés miatt. Az 1639. évi összeírás az arany családot és 2 1/2 portát tüntet fel.
Sárosd puszta és Aba között a török idõkben nem volt határ, mivel mindkettõt ugyanaz a földesúr birtokolta. Az 1680-as években Kasdi nevû kálvinista prédikátor mûködött a faluban. A felszabadító háborúk alatt a falu a Sárvízbe menekült, mintegy hat-hét évig elhagyott volt.
Aba a török alóli felszabadítást követõ hét-tíz évben - magyar lakosokkal - újratelepült. 1711-ben a felsõ-, 1773-ban a sármelléki járáshoz tartozott. 1688-1848 között a helységnévtárak a faluk között említik.
Az abai közbirtokosok között továbbra is a Fördõsök túlsúlyra jutásának lehetünk tanúi. Fördõs Mihály lányát, Katalint, az õsrégi családból származó eörményesi Fiáth János vette el. Így a Fiáth család a Fördõsökön keresztül birtokos lett.
A Fördõsökön, Fiáthokon és leányági leszármazóikon kívül más nemesek is éltek Abán.
Az 1818-1821. évi nemesi összeírás 103 nemest említ, köztük Fiáth János kamarás táblabírót, Fiáth György kamarás kapitányt. Szerepel az összeírásban a Hajós, Zámbó, Arany, Sárközy, Ferenctzy, Nagy, Juhász Csík, Kósa és Enyedi család is. 1828-ban ezekhez a nemesi családokhoz járult még a Mészöly család.
Az 1846. évi összeírás a következõ 13 jobbágytelken élõ nemest említi: Nagy András, Kósa József, Péter, János, Mihály, Ferentzy József, Juhász József, János, Komjáti János, Gyõrfi István, Horváth József, Fábián János és Boncz Péter.
Aba lakossága a török kiûzése után gyér volt, mindössze öt egész telek, hat fél telek és három negyed telek található a faluban. 1696-ban 16 lakosból (akik közül 14 telkes jobbágy és két telkes zsellér volt) és három házatlan zsellérbõl állott a falu.
Az 1715. évi összeírás 7 jobbágyot, 17 zsellért és 4 ház nélküli zsellért vett számba.
1720-ban 6 telkes jobbágyot, 5 féltelkes és 8 negyedtelkes zselléri jogállású családfõt írtak össze. 1728-ban már 10 jobbágy volt a faluban.
A 18. század közepétõl kezdve egyre sûrûsödnek a jobbágypanaszok. 1747-ben a falu Fiáth Ádám ellen tett panaszt a megyénél, mivel Fiáth "testpénzt" szedett az elhaltak után. 1759-ben a megye Fördõs István földesúr elleni panaszt vizsgálta.
1764-ben Aba jobbágyai különbözõ terheik és káraik miatt Fördõs István földesúr ellen panaszkodnak elsõsorban. Fördõs önkényeskedett, a kialkudott bért nem fizette meg. 1765-ben az abaiak amiatt panaszkodtak, hogy földesuruk elvette tõlük szántóföldjeiket és legelõjüket.
A megyei közgyûlés - a szolgabírón keresztül - felszólította a földesurat, hogy 15 napon belül állítson össze urbáriumot a jobbágyi terhek könnyítésére.
Az úrbérrendezés a faluban 1768-ban történt meg. A felvett jegyzõkönyv szerint a község földesurai a Fiáth és Fördõs család illetve a Fördõs család leszármazottjai (a Buus és Cseh-Csuzi család) voltak. Korábban a helységben urbárium nem volt. 1766-ban úgy egyeztek meg a jobbágyok a földesurukkal, hogy ki-ki a maga erejéhez képest hetenként egy napot robotol. Korábban ez a földesurak tetszésétõl függött.
Az úrbérrendezéskor az összes úrbéres lakos száma 83. Ebbõl telkes jobbágy: 66, házas zsellér: 10, házatlan:7. A faluban 23 egész és 4 harmincketted telek volt. A földek II. osztályúak. Egy egész telekhez járt: 24 hold szántó és 12 hold rét. A belsõ telkek közül 49 hold volt telkes
(összesen 735 hold) A rétbõl 160 hold telkes jobbágyé, 6 hold zselléreké (összesen 166 hold)
A teljes úrbéres terület: telkes jobbágyoké 926 hold, zselléreké 24 hold, összesen 950 hold.
1828-ban 349 adózóról olvashattunk. 80 jobbágy, 43 zsellér, 41 ház nélküli zsellér, 12 szolga, 2 szolgáló, 16 kézmûves, 2 kereskedõ lakott a 121 házból álló faluban. A kézmûvesek közül pék 1, mészáros 1, takács 9, kovács 3, kerékgyártó, szabó és kádár 1-1. Az úrbéres zsellércsaládfõk száma 43, közülük szõlõvel bírt 10, a szõlõbirtok nagysága családfõként 150-600 öl. A 41 házatlan zsellér közül csak kettõnek volt 600-600 öl szõlõje.
Az 1838. évi összeírás szerint a faluban 1452 nem nemes lakott. Ebbõl jobbágy 67, zsellér 142, szolga 73, kézmûves 23, fiúgyermek 402, nõ 743. Az 1846-1847. évi dikális összeírás 62 jobbágyot, 35 zsellért, 4 lakost, 24 kézmûvest és 8 kalmárt említ.
Nagyobb kereskedelmi vállalkozásról mindössze egy adatunk van: 1837-ben az abai Deutsch Bernát és Jakab alapított fakereskedést, majd hamarosan gyapjúval, gabonával is kereskedtek, fûrészmalmot létesítettek, erdõgazdaságot vettek, sõt a bankéletben is tevékenykedtek. Mindez azonban a falu határain kívül történt.
A falu vallási megoszlása a reformátusok túlsúlyát mutatja. Már korán, 1631-tõl van lelkipásztor a faluban, anyakönyvük 1732-tõl kezdõdik. Az 1680-as években Kasdi nevû prédikátor, az újratelepülés idején Kecskeméthi prédikátor, a 18. század elején Bihari prédikátor, 1745-ben Dóczy György ref. lelkész mûködött a faluban. 1733-ban Acsády Ádám veszprémi püspök a falut azok közé a helységek közé sorolta, ahol református lelkész volt, de katolikus lelkigondozás nem.
A katolikusok száma kevesebb volt. 1693-ban a fehérvári prépostnak fizették a tizedet. Az 1745. évi összeírás 179 katolikusról beszél. A falut a 18. század elsõ felében a fehérvári ferences misszió pasztorálja. 1747-ben kezdik el a Szentháromság-templom építését, mely kívülrõl háromszögletû, belülrõl kerek, kupolás szentélyrésszel értékes barokk mûemlék. 1754-tõl állandó helyben lakó lelkésze van (az anyakönyvvezetés is ekkor kezdõdött), 1773-tól egyházmegyei lelkészség. Egy 1764. évi jelentés a templomról azt írja, hogy "messze földrõl jönnek megcsodálni." A József-kori felmérés is megemlékezik a "háromszögletû templomról." Iskoláról az elsõ adatok az 1770-es évekbõl származnak. 1770-ben a református tanító Kováts József, a katolikus Kováts János volt. Elõbbinek 70, utóbbinak 6 tanítványa volt. A tanító fizetése fele volt, mint a lelkészé.
1841-ben a katolikus iskolába télen 50, nyáron 12 gyerek járt.
Az iskolaépület rossz állapotban volt: sötét, alacsony, padlózatlan és egészségtelen. A fûtésre valót a gyerekek hordták naponta, a tanszerekrõl a szülõk gondoskodtak.
A református iskolába télen 130, nyáron 102 gyerek járt. A két tanterembõl álló iskolaépület tágas, világos és egészséges. Fûtésrõl, tanszerekrõl a szülõk gondoskodtak.
Az 1848-as év eseményeibõl az abaiak is kivették részüket. Az április 1-i összeírás szerint 183 nemzetõr került ki közülük. A megyei választmány tagjai lettek: Arany Péter és Sándor, Mészöly Sándor, Sárközy Zsigmond, Szántó Gábor segédlelkész, a bíró és a jegyzõ.
1849. január 3-tól a megyei bizottmány Abán, Szûcs Gedeon házában ülésezett. Az ülés felhívta a kinevezett parancsnokokat, hogy a népet a felkelésre "minden pillanatban" tartsák készen.
Az 1849-1918 közötti korszak elején Aba a sármelléki járás fehérvári szolgabírói kerületéhez tartozott. 1863-1873. között Abán volt az alsóbodajki járási szolgabíró székhelye. 1878-tól a fehérvári járáshoz tartozik. Az 1907. évi helységnévtárban nagyközségként szerepel. Báránd, Kajtor, Kispuszta és Szentiván tartoztak hozzá. Kispuszta 1872-ben kérte Láng községhez való csatolását. A nagyközség határa 1856-ban 15.619 kat. hold, kataszteri felmérése 1881-ben történt meg. A felmérés során megállapított 16.000 kat. hold a korszakban nem változott. Egy 1863. évi adat szerint Aba útjai jók voltak, a közlekedést ebben az évben a székesfehérvári "gõzkocsi" és az adonyi és pentelei gõzhajóállomások segítették.
Aba népességszáma 1870-1910 között a következõképpen alakult:
Év Népességszám
1850 2160
1870 2997
1880 3004
1890 3313
1900 3533
1910 4099
A XIX. század végén posta és vasútállomás van a községben, 1901-ben posta, távirda és anyakönyvi hivatal. Önkéntes Tûzoltó Egyesület mûködött, 1897-ben 35 taggal. Az elsõ világháborút megelõzõ években a nagyközségben csendõrõrs volt.
A két világháború között Aba a székesfehérvári járáshoz tartozó nagyközség. Határa 1926-tól 15501 kat. hold, 1926-ban az alábbi külterület tartozott hozzá: Külsõ- és Belsõ-báránd, Csíkoskajtor-puszta, Felsõszentiván-puszta, Kispuszta, Bolondvártanya, Méhesvölgy-tanya, Sárrétmajor, Sashalom, Szûcs- és Tolnai tanya. A nagyközségben 1922-ben postahivatal, távbeszélõ, vasútállomás és állami távírda hivatal mûködött, 1926-ban már csendõrõrs is. Az 1931-1932. évi adatok két vendégfogadóról szólnak. Az 1930-as évektõl községi orvos, állatorvos és gyógyszerész volt Abán.
Az 1920-as évek parcellázása a birtokviszonyokon nem sokat változtatott.
1937-ben a 15.507 kat. hold határból 6421 kat. hold kisbirtok. A háborút megelõzõ években gróf Zichy Rafael (3080 kat. hold) a Vallás és Tanulmányi Alap (4102 kat. hold), Gr(ber Gyula (843 kat. hold) Simon Mihály (527 kat. hold) , özv. Dietrich Gyuláné (474 kat. hold.), Bolváry Géza (478 kat. hold.), Tolnay Sándor (202 kat. hold.) a birtokosok.
A népesség ebben a korszakban a következõ:
Év Népességszám
1915 4408
1920 4046
1930 4067
1941 4199
1922-ben a Tüzelõ és Építõanyag RT. telepe, egy gõzmalom, egy cementgyár és két daráló képviselte az ipart. 1931-ben a Lánczky-féle épület- és tûzifatelep, a Schwarz Sándor-féle gõzmalom, Kovács Sándor cementgyára, a Farkas- és Röthler-féle darálók. Abán mûködött a Központi Hitelszövetkezet helyi fiókja és az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központhoz tartozó Tejszövetkezet. 1943-tól mindössze a Klemafit épület- és tûzifateleprõl, valamint a darálókról vannak adatok.
A nagyközségben több egyesület és társulás volt. 1930-ban alakult a Legeltetési Társulat, tovább mûködött a nagy múltú Önkéntes Tûzoltó Egyesület, az Olvasókör, a Gazdakör, a különbözõ egyházi dalárdák és egyesületek.
1944. õszén, 1945. tavaszán a község hosszú hónapokra hadszíntérré változott.
Abát 1945. március 21-én foglalták el a szovjet csapatok. A súlyos hosszú harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és mindkét templom komoly károkat szenvedett. A határt 80 km. hosszú lövészárok, tankcsapda, tüzelõállás, lövészgödör szelte át.
A háború befejezése után a nagyközségben hamarosan megindult az élet. A megszervezett megyei futárposta egyik központja Aba lett. Folyamatosan került sor a romok eltávolítására, a vasútvonal helyreállítására. Az úttorlaszokat május 2-ig eltávolították. Ebben az idõszakban alakult meg a községi Nemzeti Bizottság 12 rendes és 4 póttaggal, elnöke Farkas János lett. Megszervezték a községi rendõrséget. A népiskolában az 1944-1945-ös tanévet 200 tanuló és 4 tanerõ zárta. Az iskola a harcok alatt lóistálló volt.
1948. május 10-én egyesült a két munkáspárt abai szervezete.1948-ban a nagyközségnek 4199 lakosa, postája, vasútállomása, távírdája, telefonja volt. Vásárt évente kétszer (május 29-én és október 29-én), hetipiacot minden kedden tartottak.
A község határa a megye jó talajerõben lévõ sík, illetve enyhén lankás, mezõföldi tájához tartozik.
Az 1956-os forradalom kitörése után október 25-én alakult meg Abán a Forradalmi Bizottság, amelybe az alábbi személyeket választották meg:
Elnök: Kiss József
Titkár: Ferenczi János
Ügyintézõ: Arany Lajos
Tagok: Bori Lajos, Csép Lajos, Domján István, Fekete Mihály, Nyiredi János, Nyireti Imre, Soponyai Kovács Imre, P. Szabó József, Suhai József, Tanka János, Törõ István
A forradalom idõszakában a Bizottság szervezte a község mindennapi életét, a földek újraosztását, élelmiszersegélyek szállítását Budapestre. A szovjet csapatok november 4-i bevonulása megpecsételte a forradalom sorsát, az országos megtorlásokkal párhuzamosan Abán is megkezdõdtek a kihallgatások, s több embert ért retorzió forradalmi tevékenysége miatt, Arany Lajost börtönbe is csukták.
1957-ben három mezõgazdasági termelõszövetkezet mûködött.
N é v Család kat. hold Szarvasmarha sertés ló
Aranykalász 20 633 43 51 13
Bacsó Béla 29 624 67 142 15
Kossuth 22 387 18 - 12
Összesen 71 1644 128 193 40
1966-ban a Vöröshajnal Mgtsz. 493 családból állt, 8533 kat. holdon gazdálkodott (ebbõl szántó 6197 kat. hold.), 35 traktora volt.
A községben 1968-ban 1295 lakás volt. Ebbõl 1961-1965-ben épült 50, 1966-1968-ban 61, 902 rádió-és 554 tévé elõfizetõ volt.1973 végén nyílt meg a Petõfi Sándor Mûvelõdési Ház, ahol 248 ülõhelyes színházterem és mozi van.1983-ban adták át az új általános iskolát, 1989-ben pedig 4 teremmel bõvült a község óvodája.
Az 1990-ben megtartott szabad választások eredményeképpen a következõ személyek kerültek be a képviselõ- testületbe:
polgármester: Kossa Lajos
alpolgármester: Arany Lajos
képviselõk: Bódás János
Borbély Ferenc
Csép Györgyné
Fábián József
Greifenstein János
dr. Jánosi István
dr. Kassai józsef
Kövér Józsefné
dr. Niczky Gabriella
Ortner Endre
jegyzõ: Szabóné Balogh Bernadette
1990 és 1994 között a község infrastrukturális ellátottsága ugrásszerûen bõvült. A lakosság anyagi hozzájárulásával kiépült a víz- és gázhálózat, valamint a telefon- és a kábeltvrendszer is.
A demokrácia alapját jelentõ egyesületi élet is látványos fejlõdésnek indult. A már mûködõ közösségek mellett több új is alakult (Abatours, Aba Fc, Abavin, Gazdakör, Hegyközség, Horgászegyesület, Kanyar Fc, Lovasklub, Lövészklub, Natura Klub, Nyugdíjasklub, Öregfiúk FC, Öregfiúk Kézilabdacsapata, Pátria Kör, Polgárõrség, Református Nõszövetség, Vitalitas).
Megalapításra került a Sárvíz Mûvészeti Alapiskola, amely által a gyerekek és a fiatalok mûvészeti, kézmûves, és zenei képzésben részesülnek.
Bõvültek a község hazai és nemzetközi kapcsolatai. Az önkormányzat testvértelepülési kapcsolatot alakított ki a svájci Bätterkindennel, valamint aláírta a Sárvíz Szerzõdést, amely négy szomszédos település (Aba, Káloz, Sárkeresztúr, Soponya) összehangolt fejlõdését hivatott elõsegíteni.
Számos kulturális esemény színesítette az idõszakot, amelyek sorából kiemelkedtek az Aba Napok, az Aba Sámuel Napok és a Sárvíz Nap.
A képviselõ- testület díszpolgári címet adományozott Tanka János tanárnak és Fejes Ádám református lelkésznek, akik hivatásuk mellett költõk is voltak.
A község gazdasági szerkezete is átalakult, a Kajtor- völgye Mezõgazdasági Szövetkezet használatában mintegy 1200 ha földterület maradt, több, mint 3000 ha-t magántulajdonosok mûvelnek.
Az 1994. évi választásokon az alábbi személyeket választották meg a képviselõ-testület tagjává:
Polgármester: Kossa Lajos
Alpolgármester: Arany Lajos
Képviselõk: Berkiné Bognár Valéria
Dr. Csáki Tamás
Csép Györgyné
Fejes István
Horváth István
Kasó László
Dr. Kassai József
Mercsek György
Dr. Niczky Gabriella
Szemerei Józsefné
Jegyzõ: Szabóné Balogh Bernadette
A második szabadon választott képviselõ-testület tevékenysége az elsõ négy év szerves folytatásának tekinthetõ. Az elõdök útján továbbhaladva kiteljesítette az 1990-ben elkezdett folyamatokat.
Több komoly beruházás valósult meg a ciklus alatt: elkészült az Abát Soponyával összekötõ híd és út, szilárd burkolatot kapott az Aba-Bodakajtor közötti út is, jelentõsen javítva a település közlekedési kapcsolatait.
Magastetõ készült az általános iskola épületére, így egyrészt az iskola beázását sikerült megszüntetni, másrészt megteremtõdött a lehetõsége új tantermek kialakításának. Felújításra került a Fórum Étterem, ezáltal a gyerekek közétkeztetése és a különbözõ közösségi rendezvények lebonyolítása is kulturált környezetben történhet.
A református templomkert egy részével tovább bõvült a Hõsök tere, amelyen a 48-as és '56-os kopjafák felállításával új emlékhelyek kerültek kialakításra.
Belsõbárándon átadásra került a vezetékes ivóvízhálózat, Bodakajtor pedig új közösségi helyiséggel gazdagodott.
A gyermekek alapfokú nevelését és oktatását továbbra is kiemelten kezelte az önkormányzat, az óvoda felszereltsége, eszközökkel való ellátottsága folyamatosan javult, az általános iskolában nyelvi labor és számítógépes terem került kialakításra, megteremtõdött az Internet elérhetõség.
A Sárvíz Mûvészeti Alapiskola is egyre nagyobb szerepet kapott a fiatalok személyiségének kiteljesítésében, egyre több mûvészeti területen képezhetik magukat a gyerekek nemcsak Abán, hanem a Sárvíz Kistérség többi településén is.
A három intézmény szervesen kapcsolódik egymáshoz, példaértékû együttmûködés alakult ki közöttük az elmúlt években.
A helyi nyilvánosság is kibõvült az Aba TV létrejöttével, amelynek segítségével a lakosság a képviselõ-testület üléseirõl is tájékozódhatott.
A 90-es évek elején fejlõdésnek indult egyesületi élet is új szervezetekkel (Vadásztársaság, Természetjáró Kör, Abai Polgárok Egyesülete, Postagalamb Egyesület) és programokkal bõvült, a mûködõ egyesületek meghatározó tényezõvé váltak az abai közéletben.
Az elsõ önszervezõdõ közösség a Vitalitas Egyesület volt, mely késõbb is meghatározó szerepet játszott a civil szféra kialakulásában. Az Egyesület lapja az Abai Hírek, mely önálló faluújságként a helyi demokrácia gyakorlásának egyik színtere volt 1994-ig.
A község hazai és nemzetközi kapcsolatai is rohamosan bõvültek.
A Sárvíz Kistérség négy településéhez további négy község (Csõsz, Kisláng, Sárszentágota, Tác) csatlakozott, és az együttmûködés területei is szélesedtek. Testvér települési szerzõdés aláírására került sor Ebergötzennel (Németország), Borszékkel (Románia) és Szamosújvárral (Románia), valamint szoros kapcsolat alakult ki a szlovákiai Vízkelettel is.
A képviselõ-testület posztumusz díszpolgári címet adományozott Kulifay Imrének, községünk szülöttjének, volt párizsi református lelkésznek, és Török Ferencnek, aki évtizedeken keresztül volt katolikus plébános Abán.
A négy év alatt a különbözõ szolgáltatások száma és színvonala jelentõsen bõvült, ezáltal is komfortosabbá váltak az itt lakók mindennapjai.
A község gazdasági életében a földmagántulajdon vált meghatározóvá, ezzel egyidejûleg megfigyelhetõ a gazdák együttmûködésre való törekvése.
Ennek jeleként 1996-ban megalakult a Gazdaszövetkezet, ám a termelési integráció jelentõs tényezõjévé az átalakult Kajtor-Völgye Szövetkezet vált nemcsak Abán, hanem a környezõ településeken is.
Gazdag kulturális és közösségi élet jellemezte a települést, egyre nagyobb népszerûségre tett szert az Aba Sámuel Napok és a Sárvíz Nap, az Aba Napok pedig országos hírûvé vált az évek folyamán. Új színt jelentett a fogathajtó verseny elindítása, amellyel szintén hagyományt sikerült teremteni.
A község méltóképpen emlékezett meg a Millecentenáriumról, emlékfasor ültetésére került sor a Bethlen utcában, emlékoszlop állíttatott a ,,Kakas dombon", Belsõbáránd Jubileumi Park felavatásával köszöntötte e jeles évfordulót, és ebben az évben került ünnepélyes keretek között átadásra az Aba-Bodakajtor közötti út, valamint a ,,Sárvízen" átívelõ híd.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.Aba a Mezõföldön fekszik, a 63-as fõútvonal mentén, félúton Székesfehérvár és Sárbogárd között.
Minden jog fenntartva 2024©