Lajoskomárom Község Önkormányzata
Lajoskomárom Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Lajoskomárom község hazánk egyik legfiatalabb községe. A 18. század végén még egy hatalmas, sûrûn benõtt erdõ terült el a mai Lajoskomárom helyén.
Ezt a területet az enyingi székhelyû Batthyány család birtokolta, akinek Mezõkomáromban is voltak birtokai, s Lajoskomáromot, azzal a szándékkal hozta létre, hogy viszonylag hatalmas átmérõjû földjeit gazdaságosabban meg tudja mûveltetni jobbágyaival. Ezért herceg Batthyány Lajos egy országos körlevelet tett közzé, jófajta kedvezményeket ígérve az ide letelepülni szándékozóknak. A földesurat szolgáló betelepülõk 1802-ben kezdték benépesíteni a kijelölt területeket; ezért a fentiek szerint telepített község a Lajoskomárom nevet kapta. Az ozorai úttól nyugatra elterülõ földterület már nem Lajos hûbérúré, hanem öccséé, Fülöpé volt, ezért ez a terület a Fülöp-hegy nevet kapta. Ide szõlõt telepítettek, amely mind a mai napig mûvelés alatt áll, sõt kellemes kikapcsolódást nyújt a pincesori séta az ide látogatóknak.
A Batthyány család Lajoskomárom házhelyeit fõúri rangjának megfelelõen a "H" betû alakjában jelölte ki. Itt kaptak egy kis magyar hold területû házhelyeket, szessziót, páskomot, szõlõföldet az ország minden tájáról érkezõk; svábok, tótok és magyarok, sváb többséggel. Az itt lakók már a 19. század végén megalapozták szakmai hírnevüket az állattenyésztés és a növénytermesztés területén, és a 20. század elsõ harmadában -az országban elõször -önsegélyezõ egyesület alakult a termelõk között, egymás kárainak enyhítésére. A falu címerét és zászlaját 1993-ban készítették, amely a három felekezetre, és a mezõgazdaság túlsúlyára utal.
A falu mély talajvizû löszös síkságon fekszik, a löszréteg vízi hordalékra és homokos, agyagos pliocén rétegekre épült. Vizei a hátakat határoló asszóvölgyben futnak, a felesleges csapadékvizet a község déli határán átfolyó Kutas-ér vezeti le. A patakon 1879-ben hozták létre az elsõ tavat, melynek zsilipjét 1880-ban készítették el. A kútvölgyi tó nyugati részén jelölték ki 1879-ben a kenderáztató helyet, a többi részén a lovakat úsztatták. 1941-ben kérte Hahn János, hogy újabb halastavat hozhasson létre. Ma öt horgásztó szolgálja a szabadidõs tevékenységet. A Kutasi tavon az 1931-ben az elhatározott leeresztés és tisztítás kapcsán 1932-ben strandfürdõt alakítottak ki. Ekkor természetesen a kenderáztatás megszûnt. A strand kialakítását a község jegyzõje igen jó megfigyeléssel indokolta: "A községnek közfürdõje nincs, így évente a nyári idõszakban valóságos népvándorlás indul meg a Balaton felé, hogy ott felüdüljenek. A Kutasi tó hozzáférhetõségénél, pormentes, vadregényes fekvésénél fogva egy közfürdõ létesítésére rendkívül alkalmas." A Kutasi hidat 1878-ban áthelyezték, majd a strand építésekor újjáépítették. A határban talált hévízforrás még kiaknázásra vár, nagy reményeket fûznek hozzá a községbeliek.
Az I. világháború után, a lakosság a temetõ felé vezetõ út mentén gesztenyefákat telepített, a háborúban elesett lajoskomáromi emberek emlékére. Minden áldozatnak egy-egy fát ültettek. Ez lett a gesztenyefasor, ide épült az óvoda majd késõbb az iskola is, amely elõtte a háború elõtti egyházi iskolák különféle épületeiben szétszórva mûködött. Ha tovább sétálunk a fasorban, a temetõbe érünk. Itt találjuk az 1991-ben áthelyezett – a védett Gesztenye fasor háromszögébe- emlékparkot, amelyben az I., és II. világháború, valamint az 1956-os hõsi halottak emlékoszlopát állították fel. Az elsõ világháborúban 80, a másodikban 88, az 1956.os forradalomban egy lajoskomáromi személy vesztette életét.
Lajoskomáromnak hátrányos a közlekedés-földrajzi adottsága: csak alacsonyabb rendû közúton érhetõ el, illetve a 64-es számú fõközlekedési úthoz bekötõúttal csatlakozik, annak ellenére, hogy a község mindenkori vezetése igen erõsen szorgalmazott minden közelebbi vasútépítést. 1891-ben például nagy részvényvásárlást ígértek, ha a Veszprém-Enying-Dombóvár között tervezett helyiérdekû vasút megépül, és az a község határát érinti. Ez a terv azonban az uradalom tiltakozásán megbukott. Vasútvonal tehát nem érinti a községet.
A falu három temploma közül az evangélikus épült fel elsõként, 1817-1822 között a hívek erejével. Ezt az épületet 1911-ben 1967-ben, majd 1999-ben renoválták. A templom 400 férõhelyes. A harangokat az I. világháború idején beolvasztották. Helyettük 1922-ben készültek az új harangok. Az evangélikus templom orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Oltárképe Jézust a Gecsemáné kertben ábrázolja.
Az órapárkányos, hagymasisakos tornyú református templom 1912-ben épült. Harangjait az I. világháborúban szintén beolvasztották, és 1924-ben illetve 1929-ben öntöttek új harangot. A falu római katolikus templomát Hornig Károly költségén építették. Alapkövét 1900. június 13-án helyezték el, a harangokat és az új templomot 1901-ben áldották meg. Az orgonát a püspök támogatásával a hívek vásárolták. A templomot 1943-ban, majd 2000-ben tatarozták. 1961-ben a községben megépült közös fedezeti forrásból az új mozihelyiség 250 férõhellyel, amely ma már nem mûködik.
Az orvosi rendelõt 1965-ben korszerûsítették, majd a helyén 1983-ban új egészségügyi központot építettek, melyet ekkor dr. Oravecz Éva fõorvos vett át. Az épületben körzeti orvosi, fogorvosi rendelõt, fizkoterápiás- gyermekgondozót és két orvoslakást alakítottak ki. Zöldkeresztes védõnõ és jól felszerelt laboratórium is mûködik itt az önkormányzat hathatós segítségével. Rendszeresen végeznek szûrõvizsgálatokat a faluban. A gyógyszertár 1971-tõl mûködik, 1996-tól magánpatika lett, vezetõje dr. Kováts Györgyné.
Az óvoda 1891-tõl mûködött, önálló épületet azonban csak 1939-ben kapott. 1958-novemberében adták át az új óvoda épületet, amit az 1970-es években bõvítettek. Ma Lajoskomáromban 100 férõhelyes óvoda mûködik, a 2002-ben elkészült tornaszobával. Lajoskomáromban 1975-ben nyílt meg az Ifjúsági Klub, amely mûvelõdési ház jellegû feladatokat is ellátott a könyvtárral együtt, amely már 1959 óta szolgálta az olvasni vágyók igényeit. A rendszerváltáskor a klub az egykori MSZMP székház épületébe költözött. A 2001-ben megnyílt Teleház a Könyvtárral közös helyiségben mûködik immár 3 éve.
A községben kábeltévé hálózat mûködik, és 1993 óta, havi egy alkalommal való jelentkezéssel a Falutévé is tudósít magazinmûsorával, a községben és környékén zajló eseményekrõl. 1992. december 12-én adták át az Agape Evangélikus Szeretetházat, melynek létrehozásában az evangélikus egyházat német testvérgyülekezet tagjai is segítették. Igazgatója Decmann Tibor lelkész, vezetõje Reizinger Márta. 1996-ban az intézményt már bõvítették is, a bõvítés során összesen 25 szobát alakítottak ki.
Lajoskomárom, testvér-települési kapcsolatot létesített a bajorországi Haag településsel. 1992-ben Lajoskomárom bemutatkozott a bajor ipari és mezõgazdasági vásáron. Évente érkeznek küldöttségek Nürnberg környékérõl, az evangélikus egyház rézfúvósai Plochingen muzsikusaival ápolnak rendszeres kapcsolatokat. Haag ajándékozta az utcanévtáblákat és a Mesterségek fáját Lajoskomáromnak.
Lajoskomáromnak napjainkban 2493 lakója van ebbõl 550fõ Középbogárdon, 54fõ pedig Sáripusztán él, többségük a mezõgazdaságban dolgozik, ám egyre többen kényszerülnek az iparban elhelyezkedni.
A falu -szemre és lélekre kellemes benyomást téve-, széles utcáival, ápolt parkjaival és örökzöldjeivel rendkívül látványos,. Közbiztonsága jó, szolgáltatásai magas színvonalúak, a Balatonhoz való viszonylagos közelsége, az egykori melegvizes fürdõ lehetõség szerinti újraindítása, és a környezetében kialakítandó szabadidõs park egy vonzó idegenforgalmi hely lehetõségét hordozza magában." A hivatalos honlapról idézve.
Üzleti ajánlat:
Lajoskomárom 2500 lelkes nagyközség Fejér megye délnyugati részén. A települést a 64-es számú fõúton, vagy Enyingnél, a 6404-es sz. Lajoskomárom felé vezetõ útra letérve közelíthetõ meg legkönnyebben. A kiterjedt nagyközség részét képezi Középbogárd és Külsõsáripuszta is.
Lajoskomárom egyike a megye legfiatalabb településeinek. 1802-ben alapította az enyingi Batthyány család amikor Sió és a Sárvíz közti elterülõ hatalmas kiterjedésû birtokának hasznosítására földmûveseket - többségében svábokat - telepített ide. Neve, alapítója, herceg Batthyány Lajos keresztnevének és a "szúnyogos" jelentésû, szláv eredetû komárom szó összetételébõl keletkezett. A falu három temploma közül az evangelikus készült el elsõként (1822), majd a római katolikus (1901) és a református (1912). Ekkor már kialakult szabályos utcahálózatú rendezett településképe. A falu egyik nevezetessége az I. világháború áldozatainak tiszteletére ültetett védett gesztenyefasor, mely a temetõbe, a település hõseinek tiszteletére kialakított emlékpark felé vezet.
Lajoskomárom turisztikai vonzereje természeti értékeiben rejlik. A településen átfolyó Kutas-ér mentén 1879-ben létrehozták az elsõ halastavat. Ma már öt horgásztó várja a pihenni vágyókat. A Kutasi - tavon 1932 óta strandfürdõ mûködik, az itt talált meleg víz termál medencét táplál.
A Fülöp-hegy pincesora a falu egyik büszkesége. Az itt termett borok az évtizedek óta megrendezett, sok látogatót vonzó, Lajos napi borversenyen méretik meg magukat. A településtõl délre található Külsõsáripusztán mûködõ lovarda és panzió a lovasturizmus kedvelt célpontja.
1992-ben Lajoskomárom, testvér-települési kapcsolatot létesített a bajorországi Haag településsel.. Évente érkeznek küldöttségek Nürnberg környékérõl, az evangélikus egyház rézfúvósai Plochingen muzsikusaival ápolnak rendszeres kapcsolatokat. Haag ajándékozta az utcanévtáblákat és a Mesterségek fáját Lajoskomáromnak.
A falu -szemre és lélekre kellemes benyomást téve-, széles utcáival, ápolt parkjaival és örökzöldjeivel rendkívül látványos,. Közbiztonsága jó, szolgáltatásai magas színvonalúak, a Balatonhoz való viszonylagos közelsége, az egykori melegvizes fürdõ lehetõség szerinti újraindítása, és a környezetében kialakítandó szabadidõs park egy vonzó idegenforgalmi hely lehetõségét hordozza magában Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Minden jog fenntartva 2024©