Esztár Község Önkormányzata
Esztár Község Önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A falu neve eredtének többféle magyarázata ismert:
1. Pesty Frigyes a helység nevét Bethlen Gábortól eredezteti. Egykoron a település magtára mellett elhaladván a „Körülte lévõktõl kérdezvén, hogy azon kitûnõ épület – értvén a magtár mitsoda, erre a felelet az volt: „Ez tár” (az az, magtár). Így elõször „Eztárnak, késõbb Esztár szókiejtéssel nevezhetett el.”
2. Osváth Pál szerint az õsidõkben egy István nevû birtokos építette a várat és a falu errõl kapta a NEVÉT. ELÕSZÖR „István várának majd Istárnak” és végül Esztárnak nevezték.
3. Tagányi Károly feltevése, hogy „az 1233-tól emlegetett iszto, osztró, osztoró vagy eszteró nevû gyepügátak, czölöpöktõl, karókból készült vízi mûvek lehettek.” S innen ered a helységnév.
4. Kiss Lajos szerint a személynévként is használt szláv star, öreg, régi, ó melléknévbõl keletkezett, de van olyan is, aki a szintén ösztörü, ágasfa, töltés, gát fõnévbõl vezeti le az Esztár nevet.
A legkorábbi leletek ezen a területen virágzó újkõkori kultúrákról tanúskodnak. A Berettyó völgyi települések sorában a gazdag lelõhelyek közé sorolható az esztári Fenyvesdomb, mely az egykori Erdõdy-Szunyogh kastély telkén fekszik. E terület rétegei – a szakemberek szerint – a tartós és folyamatos megtelepedést bizonyítják. Az eddig ismert legrégebbi leletek a középsõ neolitikumból való festett kerámiák.
A további kutatások, ásatások talán fényt deríthetnének arra a kérdésre is, hogy a Honfoglalás idején valóban élet volt-e ezen a területen. A feltárások alapján az „Ördög árka”- mely ma is ismert hely – Esztártól északra található észak-déli irányú népvándorlási eredetû védelmi rendeltetésû árokrendszer.
A község elsõ térképes ábrázolása a II. József-féle I. katonai felmérés 1783-ból.
E térképen jól látható a falu Árpád-kori temploma. Létezését bizonyítja egy pecsétnyomó is, ami hasonló zsindellyel fedett templomot ábrázol.
A sárrét ármentesítése jelentõs változásokat hozott e vidék, így Esztár életében is. 1813-ban lebontották a Berettyón lévõ vízimalmot és helyette szárazmalmot építettek. 1868-ban úgy határozott a falu lakossága, hogy a régi helyett, a település közepéhez közelebb, új templomot építenek. Az építkezésnek azonban hosszú vita elõzte meg a hely kiválasztása miatt. Végül a régi községháza helyén épült fel 1888-ban a ma is álló református templom.
Az évszázadok során változott közigazgatási hovatartozása is. 1882-ig Bihar vármegyéhez tartozó község, majd nagyközség. A közigazgatási reform után 1951-tõl Hajdó-Bihar megyéhez tartozó önálló tanácsú község. 1973-tól Pocsajhoz tatozó nagyközségi közös tanácsú társközség. 1985-tõl közvetlen megyei irányítású nagyközségi közös tanácsú társközség ugyancsak Pocsaj székhellyel. 1991 óta ismét önálló község, a Bihari kistérséghez tartozik.
Figyelemre méltó a falu népességének alakulása – az Esztárhoz tartozó külterületi lakóhelyeket is figyelembe véve – melyet az alábbi adatok jeleznek.
Az elsõ magyarországi népszámlálás idején (1784-1787) 144 házban 194 család lakott, összesen 902 fõ. Fényes Elek a XIX. Sz. közepen 1840 lakosról ír, „kik 15 r. krth. És 25 zsidót mindnyájan reformátusok…”
Az 1910. évi népszámlálás alkalmával Esztár belterületén 1605 fõt írtak össze, 800 férfit, 805 nõt. Ebbõl 1604 magyar, 1 román. A vallás szerinti megoszlás: 1507 református, 53 katolikus, 25 görög keleti és 1 ágostai.
A lakosság száma 1949-ben érte el a maximumot, azóta 1990-ig folyamatosan csökkent. Ennek oka bizonyára az elmaradott gazdaság, a határmentiség, illetve a korlátozott foglalkoztatási lehetõségek.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Esztár történetérõl átfogó, tudományos igényû összefoglaló eddig még nem jelent meg. Elsõsorban a hagyományokról, a paraszti gazdálkodás múltjáról szól a – már ritkaságnak számító – Zsupos Zoltán írt Esztár néprajza címû kiadvány.
Amikor napjainkban Esztár közelebbi és távolabbi múltjáról, kultúrájáról, hagyományairól információkat szeretne gyûjteni az érdeklõdõ, igen sok nehézségbe ütközik, alig talál pontos adatokat, leírásokat.
Esztár település nevét elõször 1215-ben Yztharij formában a Váradi Regestrumban említik, amikor is Mihály birtoka volt. A XIII. századra a királyi uradalomból teljesen a Hontpázmányok tulajdonában került.
1241-ben – mint ahogy azt Regorius váradi kanonok feljegyezte – a tatárok szinte elpusztították a falut és környékét egyaránt. A lakosság a nádrengetegben talált búvóhelyet és itt vészelte át a tatárdúlást, majd újra benépesítette a települést.
Szerencsés földrajzi fekvésének köszönhetõ, hogy a jelentõsebb falvak sorába emelkedett a község. Ugyanis Váradtól (az egykori megyeközpontból) itt vezetett át az út a Berettyón, ahol vámot kellett fizetni Debrecen felé haladva.
A török hódoltság után a XVII-XVIII. sz.-ban újra települt a falu. Ez idõben telepítettek ide 11 jobbágycsaládot Szabolcs megyébõl. Ez nemcsak a népesség számát növelte, de jelentõs gazdasági erõt is jelentett. A település lakossága a nagy vándorlások után is magyar maradt, nem érintette a XVIII. sz. eleji román bevándorlás, mely Bihar déli részén igen számottevõ volt.
Minden jog fenntartva 2024©