Monostorpályi Község Önkormányzata
Monostorpályi Község Önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A község Hajdú-Bihar megye dél-keleti részén helyezkedik el, a 4809-es közút mentén, Debrecentõl 23 km-re. A község 80%-ban a Nyírséghez tartozik. A terület mai felszíni képe a földtörténet negyedkorában alakult ki. Legelterjedtebb talajtani képzõdmény a futóhomok. Az egykori lefolyástalan, vízzel borított területek legjellemzõbb képzõdménye a kotu, amely szerves anyagoknak humuszos iszappal történõ keveredése. Ilyen talaj az un. Tejfeles-dûlõben, a Ligeten, a Csonkás-dûlõben található. Iszapos agyag talajféleség a Keserûkút dûlõben van. Az uralkodó talajtípus mellett kisebb foltokban rozsdabarna erdõ-, réti-, illetve mezõgazdasági talajok is elõfordulnak.
A falu határában emelkedik a Bónis-hegy, amely egyben a község legmagasabb pontja: 138 m. A falu viszonylagosan kis területe ellenére változatos természeti adottságokkal rendelkezik. Növényzete a Nyírségi flórajáráshoz tartozik és a Tiszántúli flórajárás jellemzõit hordozza. A természeti örökség értékes része a település határában lévõ, az Erdõs pusztákkal határos részen található hat hektáros védett feketefenyves erdõ.
Mezõgazdaságát tekintve, a gabonafélék termesztése a legjellemzõbb, de számottevõ a zeller-, dohány-, zöldség-, és a szõlõtermesztés.
Üzleti ajánlat:
Monostorpályi és a szomszédos Hosszúpályi eredettörténete közös tõrõl fakad. Írásos emlékben elõször 1219-ben szerepel a falu, 'Pauli de Nyr' néven, mivel Bihar megyének ezt a részét Nyírnek vagy nyíri kerületnek nevezték. A Monostorpályi név kialakulásához egy történet kapcsolódik. A hagyomány szerint, egykor ezen a helyen a Paulinus barátoknak volt itt kolostoruk. Így a kolostor rövidített latin nevébõl - Monostorium Pauli - ered a falu neve.
Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már a neolit korban élt itt egy népcsoport. A VIII. században az avarok, a X. században pedig két honfoglaló nemzettség, az Ákos és a Borsa családok birtokolták ezt a területet. Az Ákos nem, a megye nyíri részében volt birtokos. Leszármazottaik az Álmosdi Chyre család sarjai. Ez a Chyre család alapított az akkori Pályiban, Keresztelõ Szent János tiszteletére egy monostort. Késõbb Károly Róbert király a Debreceni Dósa nádornak adományozta a földet, így 1311-tõl Monostorpályi a debreceni uradalomhoz tartozott. 1461 után a Chyre család kihaltával, Báthori Andrásé lett a birtok. Az elsõ adóösszeírást 1552-ben végezték. A községben ekkor 30 porta volt. A török idõk végére Monostorpályi teljesen el-pusztult. Egy 1692-es leírás a faluban semmit sem talált. A törökkel vívott harcokban, községünkben esett el Balassi Ferenc tokaji vicekapitány. Az újranépesedés a XVII. század végén kezdõdött. Még be sem fejezõdött az újjáépítés, amikor kitört a Rákóczi-szabadságharc. Ebbõl a korból egyetlen emlék maradt meg a faluban, az un. Rákóczi-árok. A falu összes okirata valószínûleg ekkor veszett el. A község viszontagságait az 1738-as pestisjárvány fokozta, ekkor 166 lakosunk vesztette életét.
Az 1848-49-es szabadságharcokban a falu is részt vett. Fiait küldte a harcokba. Híressé vált katonák a következõk: Thuolt István honvédhadnagy, Klubusitzky István huszár fõhadnagy, Szabó Lajos altiszt, Létai Sándor, Hatvani Imre lovas katonák, Váry József fõhadnagy. Thuolt István had-nagy Kossuth szárnysegédje volt, aki a szabadságharc bukása után ugyan külföldre menekült, de mihelyt rendezõdött itthon a helyzet, visszatért, és Monostorpályiban telepedett le. Kastélya az emigrációban élõk találkozóhelye lett. Az általános iskola névadójául õt választotta.
A kiegyezés utáni idõszakban a falu életét csak a környékbeli csárdák között utazó, portyázgató betyárok zavarták néha meg. Községünknek három csárdája volt, ezek még az 1. világháború elõtt lassan eltûntek. Egy 1918-as kormány-rendelet értelmében az év végére össze kellett írni a földre jogosultakat, de a földrendelet nem javított a parasztság helyzetén. A Nagyatádi féle földreform is csak elméletben jelentett megoldást. Az kiosztott földek termeléshez túl kicsik voltak. 1923-33-as gazdasági válság Monostorpályiban is nagyban éreztette hatását.
A 2. világháború elõtt a községben két nagybirtokos volt: Kövesdy Imre és a Gorove család. 1944 év nyarán a faluban élõ 27 zsidót összeterelték, és Nagyváradra hurcolták. Monostorpályiba 1944. október 17-én érkeztek meg az orosz csapatok. Amit meghagytak a németek, azt mind elpusztították. A Földosztó Bizottságtól Monostorpályiban 525 család kapott földterületet. 1960-ban két termelõszövetkezet is alakult: a Búzakalász, és az Alkotmány TSZ.
A községet 1982-ben közös tanácsi irányítás alá vonták Hosszúpályival. A szétválásra 1990-ben került sor. Azóta tehát helyi irányítás van a jelenleg több, mint kétezer fõt számláló faluban.
Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Minden jog fenntartva 2024©