Hatvan Város Önkormányzata
Hatvan Város Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartása,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Hatvan területérõl a legkorábbi leletek az újkõkorból valók. Ekkor is megfigyelhetõ, hogy a Zagyva mindkét oldala lakott hely volt. Igazán fontos település azonban csak a rézkorban alakult ki, virágzása a korai bronzkorig tartott. Hatvan egyike a legjelentõsebb ilyen korú leletek lelõhelyeinek: egy itt talált díszes réztál és egy aranytárgy országos hírnévnek örvend. 1934-35-ben egy jelentõs telep került feltárásra a Strázsahegy alatt, ám az emberi élet nyomai a mai Hatvan többi részén is fellelhetõek. A bronzkort követõen Hatvan területén nem alakult ki újra jelentõsebb állandó település, de a szkíták, a kelták, a roxolánok, a szarmaták és az avarok, majd a honfoglaló magyarok hagytak itt nyomokat.
Az 1170-es években premontrei szerzetesek telepedtek meg a mai város területén. Az itt alapult kolostor lassan kisebb térségben jelentõssé vált, a település elsõ írásos említése is tõlük való 1235-bõl. A szerzetesek jelentõs vívmánya volt a környékbeli mocsarak lecsapolása és a korszerû földmûvelési formák meghonosítása. A jó életkörülmények megjelenésével a 13. században egyre többen vándoroltak Hatvanra, amelynek legjelentõsebb birtokosai a Hatvaniak lettek.
1335 után, a visegrádi királytalálkozót követõen a település jelentõsége nagyban növekedett, mivel a Buda–Krakkó kereskedelmi út itt húzódott, és erre a Losonc–Fülek–Pásztó út csatlakozott. I. (Nagy) Lajos idejében az út jelentõsége csak tovább nõtt, mivel azon vonultak a király seregei Litvánia felé. A királynak többször szállást adó Hatvan végül 1406-ban nyerte el a mezõvárosi címet, országos vásárára – ahol a nagy mennyiségben termett hatvani bor volt a legjelentõsebb árucikk – mindenfelõl érkeztek.
Miután Mohamed budai pasa 1544-ben Budától északra és keletre található erõdítmények ellen folytatott hadjáratot, és Visegrád és Nógrád már elesett, Hatvan frissen épült várának kapitányai úgy vélték, nem kockáztatják az ostromot, hanem felgyújtották a várat és a katonákkal együtt Egerbe menekültek hoppon hagyva a polgári lakosságot, amely 1544-tõl a törököknek kellett, adózzon. A várost a törökök egy szandzsák központjává tették, amely Gyöngyös, Pásztó és Jászberény vidékére terjedt ki. Így egyre nagyobb lett a törökök száma városban, a 17. században a magyar õslakosság már kisebbségbe szorult. A török várost komoly várrendszerrel vették körbe megóvandó a magyarok többszöri ostromától, ám így is sok kárt szenvedett a település a sûrû ostromok miatt. A tizenöt éves háború idõszakában, végül, rövid idõre császári kézre került a vár, ám 1603-ban visszaadták a törököknek. Végül, 1686-ban szûnt meg Hatvan török uralma, miután a környék települései mind császári ellenõrzés alá kerültek. Ám a harcok során a település teljesen, a vár is nagyrészt elpusztult.
Az elhagyott Hatvanba a 17 – 18. században folyamatosan települtek az ország többi vidékérõl leginkább jobbágyok. Feladatuk volt a török idõkben elromlott földek feljavítása volt. Így elsõsorban az állattenyésztés terjedt el a környéken, de a szõlõtermesztés is újraindult. A város szervezete is újjáéledt: 1687-ben újjászervezõdött a prépostság, 1689-ben postaállomás, 1693-ban vámhivatal létesült, 1700-ben pedig a plébánia is újrakezdte a mûködését.
Hatvan a Rákóczi-szabadságharc idején komoly szerephez jutott, mivel II. Rákóczi Ferenc 1703-ban elrendeltette a vár megerõsítését, hogy ellent tudjon állni a Buda környéki császári seregeknek. A megerõsített vár azonban komolyabb jelentõséggel nem bírt a harcok során, 1710-ben pedig harc nélkül adták fel a védõk.
1730-ban Hatvan új birtokosa Grassalkovich Antal lett. Minthogy a település fõ jövedelemforrása a mezõgazdaság volt, õ korszerû majorságot hozott létre a város körül, munkaerõnek pedig német telepeseket hívott, akiknek több kedvezményt adott. Ez nézeteltérésekhez vezetett a magyar gazdákkal szemben, ám késõbb, a németek sorsának romlásával ezek elsimultak. 1762-ben posztómanufaktúra is létesült a városban, amely rossz versenyképessége miatt azonban hamarosan meg is szûnt. Hatvan az 1848-49-es szabadságharcban fontos hadászati szerephez jutott. 1849. április 2-án itt zajlott le a magyarok egyik gyõztes csatája, majd július 12. után az oroszok fõhadiszállása lett.
Hatvan komoly fellendülése 1867-ben kezdõdött, mivel ekkor létesült a Pest–Hatvan–Losonc–Besztercebánya vasút, amely egyben a MÁV elsõ vonala lett, illetve a kiegyezés hatására megindulhatott a tõkés fejlõdés. Késõbb a város vasúti jelentõsége tovább nõtt, miután 1870-ben megnyílt a Hatvan–Miskolc, 1873-ban pedig a Hatvan–Szolnok vonal is. Így a város Magyarország egyik jelentõs vasúti csomópontjává vált. A város nagyban urbanizálódott, 1873-ban jött létre a város elsõ takarékintézete is. 1886-ban, a közigazgatás megreformálásával mezõváros helyett községi rangot kapott a település. 1889-ben létesült a Hatvani Cukorgyár, amely korában termelés mennyiségében Európa egyik vezetõ gyára volt. A dualizmus idõszakának gazdasági fellendülése növekvõen hatott a város lakosság számára is. 1914-ig szinte megháromszorozódott a lakosság száma 1867-hez képest. Ennek is köszönhetõ, hogy a soknemzetiségû (szlovák, német, zsidó, cigány) város nagyban elmagyarosodott.
Az I. világháború nagyszámú áldozatot szedett a város férfilakosságában. A tanácsköztársaság idejében aktív életet élt a település, ahol többek között államosították a cukorgyárat. 1919. augusztus 3-án a bevonuló román hadsereg kezére került a település, majd kivégeztetett ötven vörös katonát. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja idõszakában Hatvan már nem fejlõdött olyan mértékben, mint korábban, ám kisebb mértékû életszínvonal javulás észlelhetõ volt.
A II. világháború Hatvan életében nagy változásokat hozott. 1939-ben lengyel menekültek érkeztek a városba, köztük sok izraelita felekezetû is. 1941-tõl, miután Magyarország is csatlakozott a háborúhoz sok hatvani katona vesztette életét a harcszíntereken. Közben Hatvanban gettót alakítottak ki, majd egy gyûjtõtábort is létrehoztak a cukorgyár területén. Innen Heves megye szinte teljes zsidó lakosságát Auschwitzba, megsemmisítõtáborba szállították. 1944. szeptember 20-án angol-amerikai bombázók porig rombolták a pályaudvar és környékét több száz polgári lakost is megölve. 1945 novemberében a Vörös Hadsereg elérte a város határát, ahol a németekkel hadba szállva ismét komoly pusztítások következtek. Végül 1944. november 25-én sikerült elfoglalniuk a várost.
Ezt követõen megindult az élet újraszervezõdése a lényegében porig rombolt városban, amely lakosságának nagy része vagy meghalt, vagy hadifogságban volt. 1945-ben, elsõként a kijelölt közgyûlés városi jogot adományozott a településnek. Az ebben az idõben igen szokatlan döntésnek okot adhatott, hogy Hatvan komoly szálláshelye volt a Vörös Hadseregnek, így a Magyar Kommunista Párt egyik biztos állomása lehetett a település, bár a lakosok a választások során inkább a Független Kisgazdapártra szavaztak. Ebben az idõszakban kezdte meg a mûködését egy népi kollégium és egy ideiglenes kórház.
A kommunista hatalom megszilárdultával Hatvan kétirányú fejlõdést mutatott. Egyrészt nagy mértékû iparosítás, építkezések jellemezték a várost, másrészt a hatóságok szép számban – köztük az Újhatvanban a vallásszabadságért tüntetõket – tûntettek el a rendszer számára nem kívánatos személyeket, küldtek gulágba, börtönöztek be, vagy Recskre és Hortobágyra munkaszolgálatra ítéltek. 1956-ban újjáépült a vasútállomás. Majd iskolák és egyéb közintézmények létesültek a városban.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgatás,közterület fenntartása,önkormányzati feladatok ellátása
Minden jog fenntartva 2024©