Kengyel Község Önkormányzata
Kengyel Község Önkormányzata Galéria,turizmus,könyvtár,közigazgtaás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
Kengyel Jász-Nagykun-Szolnok megye középsõ részén, a Tiszától keletre, Szolnoktól délkeletre fekszik. A törökszentmiklósi kistályhoz tartozó települést Keletrõl Kétpó és Mezõhék, Délrõl Martfû, Nyugatról Rákócziújfalu, Rákóczifalva és Szolnok, Északról Szajol és Tiszatenyõ határolja. A régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott Kengyel környéke. A neolit korból zöld kígyókõ és buzogány, a bronzkorból urnák, pitykék, korongosvégû tûk, és edények kerültek elõ. A község elnevezése víznévbõl, kengyel alakú vízfolyás nevébõl származik. Elsõ írásos említése I. Géza 1075-ben kibocsájtott oklevelében fordul elõ, aki a kengyeli határt (Kungulu) a garamszentbenedeki apátság birtokába adta. II. István 1124-ben kelt oklevelében Kengyel víznévként és révátkelõhelyként szerepel. 1479-ben Kengyel már mezõváros, a Szapolyai család birtoka. A XV. század közepén a Duna dél-magyarországi szakaszáról származó rácok éltek a község környékén, de a kengyelieknek is több mint fele szláv nevû volt, akik késõbb elmagyarosodtak. Az 1571. évi török fejadó-összeírás szerint Kengyel a szolnoki szandzsákba a szolnoki nahijéhez tartozott, a falunak 57 háza és egy temploma volt. A török uralom végén a települést többször feldúlták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a rácok teljesen elpusztították.
A lakatlanná vált Kengyel a XVIII. század végén már az Almásy csalad birtoka, akik 1725-tõl a pusztát a Törökszentmiklóst betelepítõ lakosoknak adták bérbe. Maga Kengyel-puszta csak a XVIII-XIX. század fordulóján kezdett újra benépesülni. A XIX. század végére az Almásyakon kívül a Baghy, Harkányi, Jurenák, Léderer, Urbán és Montágh családok is birtokot szereztek Kengyelen, mely uradalmak fejlõdését az 1885-ben megnyitott Pusztatenyõ-Kunszentmárton vasút jelentõsen elõsegítette. A Nagyatádi-földreform végrehajtása után a lakosság száma megnövekedett, ezért 1928. október 1-jével Kengyelen jegyzõi kirendeltséget létesítettek, ahol a helybeliek hivatalos ügyeiket elintézhették. Egy évvel késõbb már postahivatal és telefonközpont is mûködött a kiredneltség területén.
A II. világháború idején a település többször is gazdát cserélt, míg 1944 október 23-án véglegesen a szovjet csapatok kezére került. A harcok hevességét bizonyítja, hogy Kenygel határában 128 szovjet, 4 román, 55 magyar és néme katonát temettek el. A községgé vállást az 1945-ös földreform nagymértékben elõsegítette, melynek során 900 igénylõ között 7000 kh földet osztottak ki.
Kengyel 1946 január e1sejével véglegesen elszakadt Törökszentmiklóstól, és önálló községgé alakult. Az 1947. évi országgyûlési választáson Kengyelen a Nemzeti Parasztpárt jelöltje szerezte a legtöbb szavazatot. Az 1990-es önkormányzati választáson 7 független, 2 MSZP által és 2 FIDESZ által támogatott jelöltet választottak a községi képviselõ testület tagjává. Kengyel polgármesterévé az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották meg. Az 1994. évi önkormányzati választás után 7 független és 4 MSZP által támogatott képviselõ részvételével alakult újjá a képviselõ testület. Polgármesterré ismét az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották.
Kengyel Jász-Nagykun-Szolnok megye középsõ részén, a Tiszától keletre, Szolnoktól délkeletre fekszik. A törökszentmiklósi kistályhoz tartozó települést Keletrõl Kétpó és Mezõhék, Délrõl Martfû, Nyugatról Rákócziújfalu, Rákóczifalva és Szolnok, Északról Szajol és Tiszatenyõ határolja. A régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott Kengyel környéke. A neolit korból zöld kígyókõ és buzogány, a bronzkorból urnák, pitykék, korongosvégû tûk, és edények kerültek elõ. A község elnevezése víznévbõl, kengyel alakú vízfolyás nevébõl származik. Elsõ írásos említése I. Géza 1075-ben kibocsájtott oklevelében fordul elõ, aki a kengyeli határt (Kungulu) a garamszentbenedeki apátság birtokába adta. II. István 1124-ben kelt oklevelében Kengyel víznévként és révátkelõhelyként szerepel. 1479-ben Kengyel már mezõváros, a Szapolyai család birtoka. A XV. század közepén a Duna dél-magyarországi szakaszáról származó rácok éltek a község környékén, de a kengyelieknek is több mint fele szláv nevû volt, akik késõbb elmagyarosodtak. Az 1571. évi török fejadó-összeírás szerint Kengyel a szolnoki szandzsákba a szolnoki nahijéhez tartozott, a falunak 57 háza és egy temploma volt. A török uralom végén a települést többször feldúlták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a rácok teljesen elpusztították.
A lakatlanná vált Kengyel a XVIII. század végén már az Almásy csalad birtoka, akik 1725-tõl a pusztát a Törökszentmiklóst betelepítõ lakosoknak adták bérbe. Maga Kengyel-puszta csak a XVIII-XIX. század fordulóján kezdett újra benépesülni. A XIX. század végére az Almásyakon kívül a Baghy, Harkányi, Jurenák, Léderer, Urbán és Montágh családok is birtokot szereztek Kengyelen, mely uradalmak fejlõdését az 1885-ben megnyitott Pusztatenyõ-Kunszentmárton vasút jelentõsen elõsegítette. A Nagyatádi-földreform végrehajtása után a lakosság száma megnövekedett, ezért 1928. október 1-jével Kengyelen jegyzõi kirendeltséget létesítettek, ahol a helybeliek hivatalos ügyeiket elintézhették. Egy évvel késõbb már postahivatal és telefonközpont is mûködött a kiredneltség területén.
A II. világháború idején a település többször is gazdát cserélt, míg 1944 október 23-án véglegesen a szovjet csapatok kezére került. A harcok hevességét bizonyítja, hogy Kenygel határában 128 szovjet, 4 román, 55 magyar és néme katonát temettek el. A községgé vállást az 1945-ös földreform nagymértékben elõsegítette, melynek során 900 igénylõ között 7000 kh földet osztottak ki.
Kengyel 1946 január e1sejével véglegesen elszakadt Törökszentmiklóstól, és önálló községgé alakult. Az 1947. évi országgyûlési választáson Kengyelen a Nemzeti Parasztpárt jelöltje szerezte a legtöbb szavazatot. Az 1990-es önkormányzati választáson 7 független, 2 MSZP által és 2 FIDESZ által támogatott jelöltet választottak a községi képviselõ testület tagjává. Kengyel polgármesterévé az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották meg. Az 1994. évi önkormányzati választás után 7 független és 4 MSZP által támogatott képviselõ részvételével alakult újjá a képviselõ testület. Polgármesterré ismét az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották.
Üzleti ajánlat:
Kengyel Jász-Nagykun-Szolnok megye középsõ részén, a Tiszától keletre, Szolnoktól délkeletre fekszik. A törökszentmiklósi kistályhoz tartozó települést Keletrõl Kétpó és Mezõhék, Délrõl Martfû, Nyugatról Rákócziújfalu, Rákóczifalva és Szolnok, Északról Szajol és Tiszatenyõ határolja. A régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott Kengyel környéke. A neolit korból zöld kígyókõ és buzogány, a bronzkorból urnák, pitykék, korongosvégû tûk, és edények kerültek elõ. A község elnevezése víznévbõl, kengyel alakú vízfolyás nevébõl származik. Elsõ írásos említése I. Géza 1075-ben kibocsájtott oklevelében fordul elõ, aki a kengyeli határt (Kungulu) a garamszentbenedeki apátság birtokába adta. II. István 1124-ben kelt oklevelében Kengyel víznévként és révátkelõhelyként szerepel. 1479-ben Kengyel már mezõváros, a Szapolyai család birtoka. A XV. század közepén a Duna dél-magyarországi szakaszáról származó rácok éltek a község környékén, de a kengyelieknek is több mint fele szláv nevû volt, akik késõbb elmagyarosodtak. Az 1571. évi török fejadó-összeírás szerint Kengyel a szolnoki szandzsákba a szolnoki nahijéhez tartozott, a falunak 57 háza és egy temploma volt. A török uralom végén a települést többször feldúlták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a rácok teljesen elpusztították.
A lakatlanná vált Kengyel a XVIII. század végén már az Almásy csalad birtoka, akik 1725-tõl a pusztát a Törökszentmiklóst betelepítõ lakosoknak adták bérbe. Maga Kengyel-puszta csak a XVIII-XIX. század fordulóján kezdett újra benépesülni. A XIX. század végére az Almásyakon kívül a Baghy, Harkányi, Jurenák, Léderer, Urbán és Montágh családok is birtokot szereztek Kengyelen, mely uradalmak fejlõdését az 1885-ben megnyitott Pusztatenyõ-Kunszentmárton vasút jelentõsen elõsegítette. A Nagyatádi-földreform végrehajtása után a lakosság száma megnövekedett, ezért 1928. október 1-jével Kengyelen jegyzõi kirendeltséget létesítettek, ahol a helybeliek hivatalos ügyeiket elintézhették. Egy évvel késõbb már postahivatal és telefonközpont is mûködött a kiredneltség területén.
A II. világháború idején a település többször is gazdát cserélt, míg 1944 október 23-án véglegesen a szovjet csapatok kezére került. A harcok hevességét bizonyítja, hogy Kenygel határában 128 szovjet, 4 román, 55 magyar és néme katonát temettek el. A községgé vállást az 1945-ös földreform nagymértékben elõsegítette, melynek során 900 igénylõ között 7000 kh földet osztottak ki.
Kengyel 1946 január e1sejével véglegesen elszakadt Törökszentmiklóstól, és önálló községgé alakult. Az 1947. évi országgyûlési választáson Kengyelen a Nemzeti Parasztpárt jelöltje szerezte a legtöbb szavazatot. Az 1990-es önkormányzati választáson 7 független, 2 MSZP által és 2 FIDESZ által támogatott jelöltet választottak a községi képviselõ testület tagjává. Kengyel polgármesterévé az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották meg. Az 1994. évi önkormányzati választás után 7 független és 4 MSZP által támogatott képviselõ részvételével alakult újjá a képviselõ testület. Polgármesterré ismét az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották.
Minden jog fenntartva 2024©