Csolnok Község Önkormányzata
Csolnok Község Önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A katolikus templomot gróf Grassalkovich Antal építtette 1767-75 között. Említésre méltó oltárképe, amely a templom védõszentjét, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Mûemlék jellegû a XIX. században készült népies stílusú Szentháromság-szobor. Az épületek közül említésre méltóak: a Mayer-féle három présház, a múlt századi iskola és a Magos-hegyen lévõ stációk. Helytörténeti gyûjteményünkben a kétszáz éves bányászkodás hagyományait, a lakosság életmódját, szokásait ismerhetik meg az idelátogatók. Igen közkedveltek a rendszeresen megrendezett falunapok, zenei fesztiválok, fúvóshangversenyek.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartás,önkormányzati feladatok ellátása
Csolnokról az elsõ írott emlék 1232 -bõl maradt fenn, amikor a Csolt nemzetség õsi birtoka volt. 126 -ben a szolgagyõri vár tartozéka, de az óbudai klarisszáknak is volt itt birtokuk. Az apátnõ 1263 -ban a rend csolnoki szõlõjébõl átengedett egy részt a nyúlszigeti (ma Margit-szigeti) apácáknak. Plébániája az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében már szerepelt, s akkor a budai fõesperességhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Csolnok még mindig a nyúlszigeti apácák birtoka. A török hódoltság alatt a falu egyelõre még lakott hely maradt. Az 1569. évben Pilis megyéhez tartozott, s ebben az idõben 10 jobbágytelek után adózott. Lakói református vallású magyarok voltak, szervezett egyházkösséggel és templommal. Egy évvel késõbb (1570 -ben) már csak 8 porta fizette az adót. A falu és határa a budai pasa fennhatósága alá tartozott, konkrétabban az esztergomi bég alá. II. Mátyás király (1608 -ban) az egész falut a budai klarisszáknak adományozta. Az 1647. esztergomi összeírás szerint 6 porta után volt adóköteles a falu. Az elnéptelenedés 1696 -ban érte a falut a felszabadító háborúkkal járó betegségekkel s pusztításokkal kapcsolatossan, de néhány év alatt ismét benépesült. A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a telepítéseket. Nagyrészt a gazdaság fellendülés biztosítására, munkaerõvel való ellátására, de a "rebellis" magyarok ellensúlyozására is német és szlovák lakosokat kellett a magyar falvakba betelepíteni. A telepítéseket a Habsburg hatóságok, az Udvari Haditanács, az Udvari Kamara, majd késõbb a gazdagabb földesurak szerezték és bonyolították. A Dorog-Esztergom vidék szénbányászatának elsõ írásos emléke Csolnokhoz fûzõdik. 1781.január 21.-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász és Krempf József Csolnok német nyelvû bírája írásban megállapodott a Miklósberek területén kitermelt szén ellenértékének befizetésérõl. A kitermelt szén mintegy 50 mázsa, ami a paplak fûtésére elegendõ volt.
1953-tól kezdve a kommunisták lágert mûködtettek a területen, ahol különféle perekben (pl. szórólapterjesztés, vagy vallásos tevékenység miatt) elítélt politikai foglyok, elsõsorban kulákok, papok és nem elég rendszerhû értelmiségiek dolgoztak (szénbányászat) embertelen körülmények között. A tábor megszervezésének három fõ motivációja volt: 1). ingyenes (rabszolga-) munkaerõ a szén kibányászásához az energiaéhség csillapítására; 2). a politikailag nemkívánatos elemek izolálása 3). a megtelt vagy megszüntetett más lágerek pótlása, illetve mentesítése.[2]
Minden jog fenntartva 2024©