Bátonyterenye város önkormányzata
Bátonyterenye város önkormányzata Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartása,önkormányzati feladatok ellátása.
Céginformáció:
A város térsége már a bronzkor második felében i. e. 1500-körül lakott volt, amelyet jelentõs archeológiai lelõhelyek bizonyítanak (Kisterenye Aranyhegy, Kr. e. 1500, középbronzkor, Nagybátony 964 darab urnasír). A települések elsõ okleveles elõfordulási idõpontja: Nagybátony 1216, Batun; Maconka 1297, Machunka; Kisterenye 1381, Egihazas Therennye; Szupatak 1461, Azzywpatak névalakban. A korai középkorban a török megjelenéséig Kisterenye településrész Vásáros elõneve (1413) arra utalt, hogy egy terület piacközpontja lehetett mezõvárosi ranggal. Buda elfoglalása után és Hatvan elestével a szabaddá vált Zagyva-völgye a török portyák egyik célpontjává vált. Már az 1550-es években Nagybátonyt, Maconkát többször felégették, Szúpatakot mintegy 100 évre lakatlanná tették, Kisterenye pedig 1686 után vált pár évre lakatlanná. Szúpatak földjét maconkai jobbágyok bérelték. Az újratelepítés során nagyrészt a volt õslakosok jöttek vissza, kivétel Szúpatak, melyet 1740 tájékán Lucsatyinbõl jövõ szlovák családok népesítettek be. A 18-19. században két jelentõs nemesi család birtokolja a településéket, az Almássyak és a Gyürkyek.
Fejlõdése 1860-tól rohamos növekedésnek indult. Ekkor épült meg a vasút és megindult a szénfeltárás. Bátonyterenye település négy különálló község egyesítésével jött létre a '80-as években. A címerben található négy lángcsóva a négy települést jelképezi. A névadó településeket körzetközponttá a szénlelõhelyek megtalálása tette a 19. század ötvenes éveiben. A nagyüzemi kitermelés 1868-ban Kisterenyén kezdõdött, s legtovább 1992-ig Nagybátonyban tartott. A szénbányászatra természetes módon épült rá az ipar. Családok ezreit vonzotta a Mátra északi vidékére a munka, a jobb megélhetés lehetõsége Nógrád és a környezõ megyék, illetve az Alföld szegényparaszti falvaiból. 1950-ben kezdték meg a Bányaváros építését. Akkoriban a lakosság fele bányamunkás, a negyede földmûves volt. Szintén az 50-es években alakították ki a településrész intézményhálózatát: bölcsõde, óvodák, általános iskola, középiskola.
Az 1950-es megyerendezésig Nagybátony és Maconka Heves megyéhez tartozott, Kisterenye és Szúpatak pedig Nógrádhoz.
Bátonyterenye 1984. január 1-jén jött létre Nagybátony (beleértve az 1965-ben hozzácsatolt Maconkát is), továbbá Kisterenye és Szúpatak egyesítésével. A négy korábbi települést jelöli a címerében a csiszolt feketegyémántból elõtörõ négy lángcsóva is. A négy település közül a legnagyobb évszázadokon keresztül Kisterenye volt: kedvezõ földrajzi elhelyezkedése, a közlekedési utak találkozása, késõbb a vasúti csomópont kialakítása tette lehetõvé fejlõdését. Az egyesüléskor azonban már Nagybátony volt a legnagyobb a megelõzõ évtizedek bányászati és ipari fejlesztéseinek következtében. Bátonyterenye 1989-ben kapott városi rangot.
Az Észak-magyarországi régió súlyos foglalkoztatási gondjai itt is jelentkeznek. Az ipar szerkezetátalakításának hosszú folyamata, a nógrádi szénbányászat jogutód nélküli megszûnése számos család helyzetét lehetetlenítette el, a munkanélküliség mai napig a település legégetõbb társadalmi problémája. Ugyanakkor infrastrukturális területen komoly fejlõdés történt.
Bátonyterenye látképeA szén jelenléte korán ismertté vált: Nagybátonyban 1853 körül, Kisterenyén 1857-ben már nyoma van a bányászkodási kísérleteknek, amely különbözõ intenzitásokkal 1992-ig mûködött, amikor a gazdasági kitermelés miatt felhagytak a még meglévõ, jelentõs, de kis kalóriaértékû szén kitermelésével. A bányászkodás a négy település közül Nagybátony településszerkezetét határozta meg: a kolónia-szerû építési forma, melyet 1949-tõl a bányaváros felépülése követett a korszak jellegzetes tömblakásaival. Kisterenye esetében a bányatelep egybeépült az õsfaluval, ez alól kivétel a településtõl mintegy három kilométerre levõ, 1950-ben hozzácsatolt Rákóczi bányatelep. A bányák megszûnése miatt a megye akkori vezetõi a különbözõ gyárak fiókintézményként való idetelepítését szorgalmazták. Nagybátonyban Fûtõber, Harisnyagyár, Kisterenye településrészein elõször vasöntödét terveztek, végül a salgótarjáni Acélgyár egyes gyáregységei kaptak helyet. A mezõgazdaságát a kollektivizálás után a több kis téeszbõl alakult Mátra MGTSZ koordinálta, és jelenleg is meghatározója, hagyományos növénytermesztést és istállózott állattenyésztést választva profilul. A településrészek közül az 1964-ben összeépült Maconka és Bányaváros középmagas épületek által beépített, Kisterenye településrész néhány tömblakás kivételével kertváros jellegû, szabadon álló, jelentõs számú házhellyel rendelkezik. Szúpatak lakossága töredékére zsugorodott pedig a településrész megmentésre érdemes, hiszen évszázados településszerkezete, a népi építkezés még fellelhetõ formái különleges értéket képviselnek. Mindez a kétszáz évvel ezelõtt betelepült szlovákság kulturális örökségét képezi.
Üzleti ajánlat:
Galéria,turizmus,közigazgatás,közterület fenntartása,önkormányzati feladatok ellátása
Bátonyterenye város a Mátrától északra, a Cserhát hegységet keletrõl érintve, a Zagyva völgyében található. A településen áthalad, illetve érinti a 21-es és az ebbõl kiágazó 23-as számú fõ közlekedési útvonal. Átszeli a Hatvan-Salgótarján-Somoskõújfalu vasútvonal, amelybõl Kisterenye településrésznél leágazik a Kál-kápolnai szárnyvonal. A város Budapesttõl mintegy 100 km-re, a megyeszékhelytõl 15 km-re, Szlovákiától 25 km-re, egy több kiágazású széles völgyben található.
Minden jog fenntartva 2024©